Haász István Munkácsy-díjas festőművész, érdemes művész, a New York-i Pollock-Krasner Foundation ösztöndíjasa és DAAD-ösztöndíjas volt, 28 éve az OSAS Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület tagja. 22 éven át alkotott a Szentendrei Régi Művésztelepen, és tanított a MOME-n.
Műveiben, sorozataiban egyazon idom, szín, felület, térforma egymásra hatásait, végtelen változatait modellezi le különböző anyagok felhasználásával. Ennek a folyamatnak egy stációja a pandémia idején, a Ferenczy Múzeum grafikai műhelyében készült Karantén I–X., címet viselő szitanyomat-széria, ami nagy szerepet kap a művésznek a kiállításon megfigyelhető „elanyagtalanítási procedúrájában”. Ez végül kivezet a hagyományos grafikai és festészeti eljárások köréből, és digitális printeket eredményez, reagálva a művészet gyakorlatát mindig is befolyásoló társadalmi folyamatokra.
Azzal, hogy a mindennapi élet és a művészet egyazon csatornán, a közösségi hálón kommunikálja magát, a képek befogadási ideje rövidül. A művész láthatósága megnövekszik, ha repetitív módon reagál saját műveire, azoknak variációit készíti el, így gyorsan felismerhető, autonóm jelet hagy az internet globalizált struktúrájában.
A Nagyítás cím nem véletlenül ismerős. Antonioni leghíresebb filmje a valóság és a kép különös viszonyáról szól, de valójában a művészet egésze, a látott és a művész szemén átszűrt realitás kerül diskurzusba. A film előzménye a rendező La Montagne Incante festményéről készült kicsinyítési és nagyítási kísérletsorozata volt (371 kép), ahol azt vizsgálta, hogyan változtatja meg a méret és a fotóeljárás a kép befogadását, értelmezését, jelentését.
Nyitókép: Haász István. Fotó: Deim Balázs
