Gévai Csilla Nagyon Kék Könyve egy gyerekeknek szóló, környezettudatos gondolkodást fejlesztő sorozat második kötete. Míg az első rész, a Nagyon Zöld Könyv általában beszélt a környezetvédelemről, addig a Nagyon Kék Könyv a víz szeretetére hangol. Az online könyvbemutatón jártunk.
A kötet elődje, a Nagyon Zöld Könyv 2013-ban jelent meg: Gévai már azóta tudja, hogy lesz folytatás, ami a vízről fog szólni. Ez a könyvterve minden évben előkerült, egyéb meséi, kötetei miatt azonban eddig kellett halasztania. De jó is volt így, mert mostanra teljesen összeállt a fejében a koncepció, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány támogatásának köszönhetően pedig sikerült teljesen kompromisszummentes könyvet írnia.
A könyv egyik fő üzenete, hogy a víz „mindent átitat”, még annál is inkább, mint elsőre gondolnánk. Gyakran elég méltatlanul bánunk vele, és színtelen, szagtalan, íztelen anyagként gondolunk rá, pedig ennél sokkal izgalmasabb, és létezése, számunkra adott volta korántsem természetes, ezért meg kell becsülnünk. Szemléletet kell váltanunk, tudatosabbnak kell lennünk, és jobban kell értékelnünk azt, hogy a csapot megnyitva ivóvízhez jutunk. Ha ezt a hozzáállást már óvodáskorban elültetjük a gyerekekbe, akkor a felnövekvő generáció számára ösztönösebb lesz a környezetvédelem.
Ez a kötet elsősorban a nyolc-tizenkét éves korosztály számára készült. Nekik még szükségük van a dús illusztrációkra, de már a szöveg is leköti őket. Ugyanakkor a szerző a fiatalabbaknak is előszeretettel ajánlja könyvét.
„Akik elolvassák és értik, azoknak szánom” – fogalmaz.
A Nagyon Kék Könyv „beszélgetős kötetként” is jól működik: különösen alkalmas arra, hogy a szülő felolvassa gyermekének, majd közösen megbeszéljék az elhangzottakat. Sok rétege van: a fiatalabbak lapozgathatják, rácsodálkozhatnak az illusztrációkra, és a képek nézegetése által is sok információhoz juthatnak. Itt tehát nemcsak a szöveg tanít, hanem a vizuális élmény is.
Gévai azonban erősen törekedett arra, hogy a tanítói szándék ne legyen túlságosan erőltetett: nem vesz magára mindentudó szerepkört. Szerinte nagyon fontos az önreflexió és az önirónia is, hiszen ő nem tudós, akinek mindenre biztos válasza van.
„A vizet úgy szeretném megmutatni, mint egy kincset, ami egy rendkívül sokrétű, gyorsan változó és nagyon humánus anyag” – mondja.
A szerző autoritását teszik zárójelbe a könyv lapjain megjelenő vízi manók is. Folyamatosan ott kotnyeleskednek a szöveg mellett, hozzátesznek és elvesznek belőle. És a szerző maga is a kíváncsi érdeklődő pozícióját veszi fel: saját élményeit, véleményét, gondolatait, sőt bizonytalanságait is megosztja, hogy elkerülje a klasszikus ismeretterjesztő kötetek távolságtartó attitűdjét.
Gévai maga is sok mindenre rácsodálkozott a könyv írása és a kutatómunka során. Ő alapvetően humán műveltségű szerző, a fizikatudása véges, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a körülöttünk zajló jelenségeket megértsük. Szerinte a természettudományos tankönyvekkel az a baj, hogy nem beszélnek az életünket érintő kérdésekről. Ő viszont megpróbál úgy magyarázni, hogy ezek is szóba kerüljenek. Szerinte „környezetvédeni” csak úgy lehet, ha értjük az ok-okozati összefüggéseket.
Egyébként személy szerint is nagyon fontos számára a környezetvédelem. Egyetemi évei alatt, amikor az eszkimók kultúrájával foglalkozott, rádöbbent, hogy az ember mennyire kizsákmányoló. Ő akkor tapasztalta meg a klímaszorongás érzését, amit mára átfordított cselekvő környezettudatosságba. Könyveket ír a témában, előadásokat tart, és Korodi Eszterrel egy óvodai program, a Fiúról apára gazdái is, ami a legkisebbek számára teszi érthetővé a környezetvédelem fontosságát. Nem riogat senkit a bolygó pusztulásával, szívvel és oldottan magyaráz, mert szerinte minden problémát csak így lehet megoldani.
A Nagyon Kék Könyvnek sok rétege van. A fő szöveget keretes részek egészítik ki, és a vízi lények is folyton „belemagyaráznak” a szövegtörzsbe. Gévai elmondta: száz fontos gondolat jutott eszébe a vízről, de esszenciát akart róla adni, ezért végül tíz-tizenkét témát dolgozott ki mélyebben. Egy-egy gondolat, keret erejéig viszont további érdekességeket is megoszt.
Már az elején tudta, hogy hová akar kilyukadni, de a struktúra felvázolása után sokat csiszolt a szövegen. Így izgalmasan hatnak egymásra a különféle szövegegységek, ahogyan a kép és szöveg is. A rajzok Gévai szabadkézi alkotásaiból születtek, Kara Orsolya, a könyv vizuális tervezője fordította át őket digitálissá.
És hogy mi a Nagyon Kék Könyv tanulsága? Az, hogy a vízhez éppolyan szeretettel lehet és kell hozzáállni, mint egy kiskutyához. Azokat az aspektusokat veszi sorra, amelyek miatt szeretni lehet. Utal arra, hogy a víz továbbra is rengeteg titkot rejt a tudomány számára, és még „sokra viszi”.
A beszélgetés október 2-án hangoztt el a Líra Könyv Facebook-oldalán.
Nyitókép: Gévai Csilla Űrfürdő című tárlatán kiállított munkái 2019-ben. Forrás: ujbuda.hu
