A Magyar Fotóművészek Világszövetsége 2022-ben ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját. A tagság létszáma az elmúlt évtizedek alatt a kezdeti 27 főről már kilenc ország 182 fotósával bővült. A társaság egyik fő célkitűzése, hogy az anyaországi és a határon túli magyar vagy magát magyarnak valló fotósok munkáit minél szélesebb körben megismertesse.
A cél megvalósításához a Magyar Fotónűvészek Világszövetsége nagyszabású fotópályázatát idén is meghirdette a magyar és a határainkon túl élő és alkotó, magukat magyar nemzetiségűnek valló fotográfusok részére. A beérkező pályaművekből valósult meg a XXII. Nemzetközi-Magyar Fotószalon gazdag kiállítási anyaga.
Öt kategóriában rekord számú alkotó – hét országból 147 fotós 1617 alkotással – jelentkezett a kiírásra.
Az általános kategóriába a jubileumra való tekintettel az elmúlt 20 év legsikeresebb fotóit várták. Egy következő szekcióban Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára lehetett kortárs reflexiókkal nevezni. A magyar vonatkozású kategóriában a Mit jelent magyarnak lenni? kérdésre igyekeztek a beérkező alkotások választ adni. Az egyik leglátványosabb, természet tematikájú kategóriában a Kárpát-medence tájai kerültek bemutatásra. Az ötödik kategória a Magyar Fotóművészek Világszövetségének újonnan megalakult szakmai tagozata, Fotótörténet elnevezésű témában archaikus eljárásokkal készült képek beérkezését várta.
Képválogatásunkban tehát a XXII. Jubileumi Fotószalon díjazott alkotásai közül néhány különleges kompozíció hátterét tárjuk fel.
Sedliak Pál (Felvidéki régió): Rabhazának fia (Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója kategória, aranyérem)
A kompozíció címe nemzeti költőnk, Petőfi Sándor azonos című versének elnevezéséhez és üzenetéhez kapcsolódik.
A vers 1844 decemberében született, melyben Petőfi honfisebet viselő szívéhez szól és az elmúlásról elmélkedik. Sedliak Pál fekete-fehér felvételén egy elhivatott tekintetű ifjút látunk. A szemek a kiemelt pixelkockák alkalmazásával még inkább mélyítik és hangsúlyozzák az ábrázolt személy arckifejezését. Nem véletlen ez a kiemelés, hiszen a mondás is úgy tartja, hogy a szem a lélek tükre. A képi feldolgozásban a pszichológiai vonatkozás így érhető leginkább tetten.
A Petőfi Sándorról készült első fotográfia éppen az említett vers keletkezésének évében 1844–1845 körül készült, a húszas évei elején járó költőről. Az ősfelvételnek is nevezett dagerrotípia egyik leghangsúlyosabb jellegzetessége a szuggesztív tekintet. Az aranyérmes fotográfia tehát egy portré-parafrázis, mely egy olyan költeményhez kapcsolódik, melyben Petőfi Sándor hazaszeretete, valamint bátor és elhivatott személyisége tükröződik.
Eifert János (Közép-magyarországi régió): Magyar kenyér magyar búzából (Mit jelent magyarnak lenni? kategória, ezüstérem)
Eifert János kompozíciója mély jelentésrétegekkel rendelkezik.
A faépítmény előtt álló idős asszony mindannyiunk számára megeleveníti a gondoskodó nagyanyák képét. Dolgos keze kérges a sok munkától, szívük szeretetét pedig leginkább ízletes ételeik által fejezik ki. A cserépedényben sült mindennapi kenyér, melyet odaadással készítettek az odafigyelés, és a gondoskodás szimbóluma. De más utalások is összegződnek a képben, különösen, ha a fotópályázat kategóriájának címe által igyekszünk értelmezni a látorrakat. A kenyér az anyaföldből sarjadó búzának a felhasználása, utal az otthon melegére, a bőség és a termékenység jelképe is egyben. A fotográfián a kompozíció jobb felső részéről vetülő fény az árnyas fekete kontrasztokkal az áldás megtestesítője is egyben. Az otthon melege tehát több képelem – a fény, a kenyér, a gondoskodó nagyanya – megjelenítéséből is érzékelhető. A kompozíció összhatása azonos asszociációkat, univerzálisan értelmezhető érzékeset kelt a nézőkben.
Kovács Norbert (Pannon régió): Fraktálmintás tó (Természet – Kárpát medence tájai kategória, aranyérem), cikkünk nyitóképe
A látványos téli tájkép madárperspektívából, azaz felülnézetből mutat egy erdős látképet.
Az erősen absztraháló kompozíció több eleme mégis organikus: a felfelé törekvő fák, a befagyott tó mintázata, a part vonulata. Ha mindezt horizontálisan szemlélnénk, akkor nem láthatnák a különleges fraktálokat, melyek a tó jégtakaróján keletkeztek. Mintha apró jégvirágok borította kék mezőt látnánk. A természet varázslatossága mutatkozik meg a kompozíción. A fraktál jelentése szabálytalan összetett alakzat, mely bonyolultabb az egyszerű geometriai formáknál. Az élővilág számtalan jelenségében megelevenednek a fraktál mintázatok, például a levelek erezetén, hókristályokban, vagy a felhők között. A sikondai befagyott horgásztavon szintén ez a jelenséget ragadta meg Kovács Norbert fotós, és tett láthatóvá egy káprázatos kompozíciót a nézők számára.
Magdó István (Erdélyi régió): Kotta (Általános – Húsz év legjobb alkotásai kategória, bronzérem)
Magdó István Kotta című felvétele is szokatlan nézetet mutat.
A domboldalon rendeződő apró fakunyhókat körülvevő kerítések, támasztékok és térelválasztók sora strukturált rendszert adnak a kompozíciónak. A havas táj homogén hátteret biztosít a képelemek játékának. A térszervező elemek függőleges, és vízszintesen több soros osztása pedig valóban a kottasor öt vonalát juttatja eszünkbe. A látvány dinamikája érzékletesen kapcsolódik össze az elképzelt dallamsor könnyed hangjaival. Különleges módon hangolódnak egymással érzékszerveink a fotográfia értelmezése közben.
A XXII. Jubileumi Fotószalon anyagából egy 18 állomásból álló kiállítássorozatot szerveznek, melynek helyszínei többek között Bonyhád, Budapest, Csíkszereda, Dabas, Dunaszerdahely, Fülek, Gödöllő, Kézdivásárhely, Kőszeg, Léva, Marosvásárhely, Miskolc, Nagykároly, Nagyszeben, Naszvad, Ózd, Párkány, Pécs, Révkomárom, Sepsiszentgyörgy, Szombathely, Vác lesznek. A pontos időpontokról a Magyar Fotóművészek Világszövetségének weboldalán lehet tájékozódni. A teljes katalógus itt érhető el.
Nyitókép: Kovács Norbert: Fraktálmintás tó
