Hogyan tudtak évezredekkel ezelőtt, az akkori technikai színvonalon többtonnás köveket mozgatni a sivatagban, hogy felépítsék a fáraók piramisait? Számos vad ötlet keringett már a témában: attól kezdve, hogy óriások építették őket, vagy hogy gigászi rámpákon görgették őket egészen a földönkívüliek beavatkozásáig. A higgadtabb tudósok azonban elég régóta gyanakodtak arra, hogy ennél sokkal egyszerűbb és logikusabb a magyarázat, csak mind ez idáig nem találtak bizonyítékot a vízi szállításra.
A legutóbbi kutatások viszont azt mutatják, hogy egy 64 kilométer hosszú nílusi mellékágon történhetett az építőanyagok és munkások szállítása, amely kiszáradása után évezredeken át rejtőzött a homok és a mezőgazdasági területek alatt. A folyóág létezése magyarázatot adhat arra is, hogy miért építettek 31 piramist egy vonalban a száraz, sivatagos szakaszon 4700 és 3700 között. A Memphisz ősi egyiptomi főváros közelében található sáv magában foglalja a gízai nagy piramist is.
A kutatók radarműholdas képeket, geofizikai felméréseket és talajfúrásokat is alkalmaztak az Ahramatnak – arabul piramisnak – nevezett ág feltérképezéséhez. Az Észak-karolinai Wilmington Egyetem tudósainak tanulmánya szerint még számtalan templom nem került elő a Nílus völgyében, amelyek szintén a föld alatt rejtőzhetnek.
A most feltárt folyóág arra is rávilágít, hogy a későbbi piramisokat miért építették más helyekre. A víz folyása és térfogata ugyanis idővel megváltozott, így a fáraóknak máshol kellett temetkezési helyet találniuk. A felfedezés így arra is emlékeztet, milyen szoros kapcsolat van a földrajz, az éghajlat, a környezet, valamint az emberi viselkedés és így a történelem között.
