 |
? Néhány éve azt mondta egy interjúban, nem közölhetik a koncert elején, hogy kortárs költők versei következnek, mert elszaladna a közönség. Ezért csak az előadás közepén említik, mit hall a publikum. Még mindig titokban kell nevelni a népet?
? Nem, szerencsére kevésbé kell óvatosnak lenni, ismertebbek lettünk, és már a nevünk miatt jönnek a koncertre. Így viszont még fontosabbnak tartom, hogy hangsúlyozzuk, mit képvisel a zenekar, hogy bizony nagyrészt kortárs versek szerepelnek a repertoáron. Ettől persze még felvállaltan belecsempésszük a munkánkba a ?kommersz? irányt, a saját dalokat, dalszövegeket is ? és ezalatt nem az egyszerűséget értem, hanem azt, hogy megpróbálunk azon a vékony határmezsgyén egyensúlyozni, amely az igényes és a kevésbé igényes gyerekzene között húzódik. Megpróbálunk értéket közvetíteni, ugyanakkor szórakoztatóak is lenni. Ez nem egyszerű feladat, sokaknak bele is törik a bicskája. Miután ez egyfajta küldetés, elmegyünk például bevásárlóközpontok parkolóiba is játszani, ahová sok zenekar nem vállal koncertet. Mi azért zenélünk ott, mert úgy gondoljuk, hogy akik eljönnek oda, azok közül sokan máskor nem találkoznak színvonalas gyerekműsorral, kortárs költők verseivel meg pláne nem ? nincs pénzük, sokszor igényük sem ilyesmire.
? Át lehet adni a versek, a zene szeretetét akciós hirdetőtáblák és tömött bevásárlókocsik között?
? Persze könnyebb egy intim színházteremben, de én a nehéz helyzetekre lettem szocializálva: például a háború alatt felléptünk egy kis előadással Szabadkán, nem épp ideális körülmények között. Számomra ott a színház, ott a műsor, ahol én vagyok. Így egy ilyen helyszín inkább kihívást jelent. Ráadásul, borzasztóan kevés ma a vidámság, a humor, a nevetés.
 |
? A könnyed szórakozás mögött azért szinte mindig ott a komoly tartalom, és most nem a kortárs versek megkedveltetésére gondolok, hanem mondjuk arra, hogy a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát hangsúlyozzák.
? Valóban, a tartalom gyakran fontos témaköröket ölel fel, mint a környezetvédelem, az egészség, a sport, de mindvégig könnyedén, humorral kezeljük a legkomolyabb mondanivalót is. Játékosan nevelünk. Például megesett már, hogy miután egy anyuka azt hallotta a mi dalunkat éneklő gyerekétől, hogy ?büdi a cigi?, észbe kapott, és kiment az erkélyre dohányozni. Ha pedig egyik-másik gyerek rászól a szüleire, hogy miért nem szelektíven gyűjtik a szemetet, amikor ezt hallotta az Alma-koncerten, már megérte, hogy erről a nem éppen költői témáról is írtunk dalt.
? Tényleg, hogy készül egy műsor, mi alapján döntik el, miről szülessen dal?
? A szelektív hulladékgyűjtésről például úgy született, hogy konkrétan megkeresett minket az egyik szelektíves cég, hogy ők a gyerekek körében szeretnék népszerűsíteni a szelektív hulladékgyűjtést. Gondolkodtunk, de mivel Zelk Zoltánnak vagy Nemes Nagy Ágnesnek nincsenek ilyen versei, sőt, még a kortárs költőknek sem, így ezt a dalt én írtam meg. Egyébként nincs tesztközönségünk, a dalok megírása leginkább ösztönös. Persze, ha készül egy koncepció, mint például a Balaton című CD+mesekönyvnél, akkor tudatosabban épül a zene és a könyv is. Ennél a kiadványunknál az volt a cél, hogy a gyerekek tanuljanak valamit a tóról azon kívül is, hogy jó benne fürödni. Hogy megmutassuk, létezik északi meg déli part, Tihany és Keszthely, milyen állatok, növények élnek ott ? ennyiben van tudatosság a lemezeinkben.
 |
? Ha már itt tartunk, a Ma van a szülinapom című dalt több mint ötmilliószor nézték meg az egyik videómegosztón. Ezt tudatosan írták slágernek?
? Dehogy, ha így lenne, az azt jelentené, hogy ismerem a slágerírás receptjét. Nem volt benne semmi tudatosság, egyszerűen ? sok más együtteshez hasonlóan ? szerettünk volna egy saját születésnapos dalt. Sokáig nem ismerte senki a rajongóinkon kívül, de aztán klipkampányt indítottunk az egyik gyerektévén, majd a youtube meg a facebook már öngerjesztő módon terjesztette ? a humora, az ?idiotikus? klipje miatt népszerű lett a tinik, az egyetemisták között is.
? A mozgókép sem áll távol az Almától, hiszen készített már rajzfilmzenét is, a Bogyó és Babóca című sorozathoz.
? Valóban nem áll távol tőlünk, én például gyerekkoromtól kezdve filmrendező szerettem volna lenni. El is indultam volna ezen az úton, de megrémültem attól, amilyen állapotban akkoriban a színművészeti főiskola, az egész filmipar volt. Aztán a zeneszerzésben találtam meg a lehetőséget az alkotó energiáim kibontakoztatására, és ez a mai napig nagyon tetszik. Persze a kísérletező kedv azért bujkál bennem, és ahogy magamat ismerem, egyszer a rajzfilmeken túl is készítek majd filmet. Sőt, tulajdonképpen már el is kezdtem: a Ma van a szülinapom volt az első ?film?, amelyet teljes egészében én rendeztem. Házi készítésű klip, és ma nem pont ilyen lenne, de én találtam ki az elejétől a végéig. A Bogyó és Babóca jó tapasztalat volt, hiszen a zenének a mozgóképhez kellett igazodnia, egészen kicsi gyerekekhez kellett szólnia, és persze itt is figyeltünk arra, hogy a végeredmény valóban megkomponált, igényes muzsika legyen. Szerettük csinálni, talán ezért is vágtunk bele most valami hasonlóba: a Kerekalma mesék egyikéből, a Cipósütő mondókából készítettünk egy rajzfilmet Kálloy Molnár Péterrel. Ez egy pilot, egy bevezető rész, és ha minden jól megy, zenés rajzfilmsorozat lesz belőle.
 |
? Évi nagyjából háromszáz koncert mellett mire van még idejük, mi a következő terv?
? Dolgozunk a következő lemezen a logopédus Topáz-Szabó Katával és a költő Kiss-Péterffy Mártával. Márta olyan verseket ír, amelyekkel a legtipikusabb beszédhibák javíthatók, a végeredmény egy módszertani ötleteket is tartalmazó, beszédkészséget fejlesztő lemez és verseskötet lesz, maradunk a jól bevált lemez + könyv formánál. Ezen kívül, adósak vagyunk még a Tündérföldön című lemez felvételével, remélem, hamarosan ez is meglesz. Gondolkodunk egy gyerekmusicalben, és felmerült már egy film ötlete is; ezek azonban még csak ötletek, és idő kell a kimunkálásukhoz. Sokan azt gondolják, gyerekeknek írni könnyű, csak bugyuta szövegeket és egyszerű zenét kell összeütni. Pedig ennek éppen az ellenkezőjét kell csinálni. A gyerekversnek ugyanolyan színvonalasnak kell lennie, mintha felnőttnek szólna, csak épp a témája nem a szerelem lesz, hanem mindaz, ami a gyerekeket érdekli, a játék, az állatok, a növények, a minket körülvevő világ. A zene pedig eszköz a kezünkben, ezzel dolgozunk, ez az, amivel a verset megszerettetjük a kicsikkel, amivel az üzenetet közelebb visszük hozzájuk. Sőt, ennél többről van szó: igényes zenét kell írni és játszani, hogy ezt szokja és szeresse meg a gyerek, hogy felnőttként is azt keresse, szeresse majd. Hogy megtudja, mi a harmónia, mi a koncertélmény, hogy felfedezze az élő zene szépségét.
