? Énekelt gyerekeknek szóló népdalfeldolgozásokat, aztán belekóstolt a popzenébe, majd következett a jazz, amelyben már a második formációval dolgozik. Megtalálta a saját műfaját?
? A kollégám, Gátos Iván dolgozott egy gyerekeknek szóló lemezen, amelyen én is közreműködtem, de soha nem volt olyan ambícióm, hogy ezzel komolyabban foglalkozzak. A kislányom születése óta gyakran kérdezik, nem gondolkodom-e gyerekműsor összeállításán, de ez nem szerepel a terveimben. A gyerekekkel való kommunikáció olyan stílust, előadásmódot kíván, amelyet nem érzek magaménak. Én jazz-sztenderdeken nőttem fel, mindig is ez volt az a műfaj, amelyik legközelebb állt a zenei világomhoz. A Jazz+Az természetesen nagyon fontos mérföldkő volt az életemben. Nagyon élveztem, és rengeteget köszönhetek annak a két évnek, ameddig a zenekar aktív volt, de stílusát tekintve az ott énekelt dalokat a lehető legjobb értelemben vett, nagyon jó és magas színvonalú popzenének tartom. Az első komoly zenekarommal, a Szörppel is a jazz legpopulárisabb, legkönnyebben emészthető válfaját, az acid jazzt műveltük, és végül is az ottani zenészekkel csiszolódtunk össze annyira, hogy létre mertem hozni az első saját formációmat. Klasszikus felállásból sokféle variációt kipróbáltam, és nagyon örülök, hogy a számomra legjobb muzsikusokkal dolgozhattam együtt, de ezeknek az éveknek a tapasztalata az, ha hosszú távon zenélünk együtt, az emberi tényezők ugyanolyan fontosak, mint a szakmai tudás. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy a zenekarom jelenlegi tagjai mindkét kritériumnak maximálisan megfelelnek. Nem véletlen, hogy 10 éve játszom velük.
? Bár mint mondja, stabil alapokon jött létre a zenekar, hét év telt el az első lemez megjelenéséig. Miért?
? Eleinte, ahogy ez lenni szokott, mi is jazz-sztenderdek feldolgozásait játszottuk, persze saját stílusban, de ennek mégiscsak megvannak a korlátai: olyan szerzemények ezek, amelyeket valóban remekül megírtak, de már számtalanszor feldolgozták, eljátszották őket. Egyszer csak úgy éreztük, itt az idő, hogy megtaláljuk a saját hangunkat, és ennek akár valamilyen produktuma is lehetne, mondjuk egy lemez. Végre előkerülhettek ötletek, amelyek addig a fiókban lapultak, és születtek új számok is. Így jelent meg 2009-ben a Vissza hozzád, amely hamar megosztotta a véleményeket, mert a jazz oldaláról nézve pop-, a pop felől viszont jazz-lemez lett, ráadásul magyarul énekelek, ami nem ?divat? ebben a műfajban, szóval kaptunk hideget-meleget. De végül is a közönség reakciója számít: szép lassan a CD a platinalemez lett, ami azért nem túl gyakori ebben a kategóriában. Biztos, hogy ez a siker is közrejátszott abban, hogy a következő albumig már csak két és fél év telt el, az Eszter kertje tavaly jelent meg. Ezen szerettünk volna már extrákat is, ezért két dalban közreműködött a Bujtor Balázs vezette Hungarian Studio Orchestra, és mivel bolondulok a régi francia sanzonokért, egy-két ilyen hangulatú dal is került rá, az egyik egy duett lett Edouard Baer francia színésszel.
? Milyen irányba fordul a következő lemez? Esetleg érezteti rajta a hatását, hogy közben elvégezte az arab szakot?
? Eleve az arab zene miatt kezdtem el az egyetemet, így biztosan éreztem, hogy előbb-utóbb bele kell építenem a muzsikámba. De szeretném, hogy minden egyes lemezem folytatása legyen az előzőnek, csak továbblépve. Vagyis nem a manapság nagyon divatos világzenei albumot akarok, éppen csak színesíteném a saját stílusunkat. Szeretném kifejezni azt a zsigeri vonzalmat, amelyet e világ iránt érzek, de csak finoman, ízlésesen. Jó lenne autentikus arab zenészt találni közreműködőnek: nem húzónevet akarok, hanem olyat, aki varázslatot visz a zenébe. Az új lemezen is dominálni fog az a hangulat, amely a szövegeim miatt valószínűleg elég markánsan képviseli az én zenei világomat, de hihetetlenül megnyugtató, hogy az alkotói folyamatokban is egy nyelvet beszélünk a quartettel. Már el is kezdtünk dalokon dolgozni.
? A dalai mind zeneileg, mind szövegeikben nagyon ?filmszerűek?, tökéletesen idéznek meg hangulatokat, képsorokat, helyeket ? ennyire vizuális típus?
? Egyrészt az vagyok, másrészt minden lelkiállapotomhoz nagyon kötődnek helyszínek, ízek, illatok, amelyek markánsan megmaradnak bennem. A dalaim megtörtént élményekhez kapcsolódnak, és ezeket próbálom minél élethűbben visszaadni ? azt hiszem, ezért is találom meg velük az utat a hallgatókhoz, hiszen a saját történeteikre ismernek bennük.
? Ezért is énekel magyarul? Mit tenne, ha a külföldi karrier feltételéül szabnák, hogy angolul énekeljen?
? Külföldre csak akkor mennék, ha azt érezném, hogy magasabb szintre lépek vele. Két éve Franciaországban jártunk egy fesztiválon, és felvettünk néhány francia dalt a repertoárra. Valamiért nagyon át tudtam/tudom érezni ezeket a dalokat is, nagyon jól álltak a zenekarnak. Annyira, hogy felvetődött, nyissunk a francia piac felé ? de aztán végiggondoltam, és arra jutottam, hogy nem csinálok egy újabb sanzon-feldolgozás albumot, túl sok van már belőlük, és bármennyire szeretném is, nem hoznék vele újat. Ezért nem írok angolul sem ? magyarul tudom a legárnyaltabban kifejezni magam.
? Másoknak írna? Vagy inkább színházi est összeállításához kapott kedvet?
? Hat évig vettünk részt az Alföldi Róbert rendezte Shopping and fucking című darabban a Thália régi stúdiójában, azt akkor nagyon élveztem, el tudnám képzelni, hogy megint valamilyen formában színházban dolgozzak. A dalszövegírás most már úgy érzem, elég jól megy, pedig kényszerből írtam a legelsőt: annak idején felkértünk valakit a Szörppel, hogy írjon a zenénkre szöveget, de aztán ott volt a kész mű, és egyszerűen nem tudtam elénekelni, annyira távol állt tőlem. Így le kellett ülnöm, megírni a saját szövegemet. Kértek már, hogy írjak másnak, de valamiért nem megy: nem tudok más bőrébe bújni. Rájöttem, az külön adomány, ha valaki képes ?joker? szövegeket készíteni, amelyeket bármelyik énekes a magáénak érezhet. Így én csak magamnak írok.
