A szingularitás a (technológiai) fejlődésnek azon pontja, amikor az adott technológia túlnő az ember mentális képességein, és az ember számára nehezen értelmezhetővé, elképzelhetetlenül összetetté válik. Technológiai szingularitáson másként olyan lehetséges jövőbeli eseményt értünk, amikor a szuperintelligencia megjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni. A szingularitások környezetében az általunk ismert összefüggések, törvények érvényüket vesztik, a hagyományos logika és kauzalitás nem működik.
Napjaink egyik meghatározó globális jelensége a digitalizáció, amely a közelmúlt évtizedei során evolúciós ugrásként alakította át az emberiség életét, évszázadok alatt rögzült szokásokat, formákat és viselkedési mintázatokat írva át ezzel.
A digitális fordulat jelenleg is zajló folyamat, számos részletében szinte észrevehetetlen, legtöbbször természetesnek tűnő eszközhasználattal, amely alapvetően az emberi életminőség javítását szolgálja. Életünk offline módból megállíthatatlanul tér át az online térbe, a digitális jelenlét rohamosan nő, nem túlzás azt állítani, hogy ez a poszthumán átalakulás emberi létünk alapvető, meghatározó aspektusait hatja át: a magán- és az üzleti szférát, az oktatást, a kommunikációt, személyes életformánkat, időgazdálkodásunkat.
A technológiai szféra változásai jelentős befolyást gyakorolnak a társadalmi folyamatokra, világról alkotott képünkre, a felhasználó konceptuális sémáira. A digitális technológia mai állapotában olyan új normativitás, amely a munka és az élet része: nem ellenség, nem barát, nem a fejlődés kulcsa, a változás lehetősége, hanem az élet természetes velejárója.
A kiállítás alapvetően napjaink technológia fejlődésének a mindennapi életre gyakorolt erőteljes hatásáról szól.
Nem egyszerűen az egyre újabb és fejlettebb médiumok és technikák állnak a fókuszában, hanem azok következményei a társadalomban, az egyén életében. A kiállításban látható, a változásokra fókuszáló képzőművészeti művek sokféle megközelítést alkalmaznak, hogy megvizsgálják és stratégiákat javasoljanak az új kihívásokhoz.
A november 27-ig látható kiállítás kurátora Készman József, Maj Ajna és Üveges Krisztina, a kiállítási alapkoncepció Nolasco-Rózsás Lívia nevéhez fűződik. A tárlat tudományos szaktanácsadója Szijártó Zsolt.
Forrás és fotó: Ludwig Múzeum
