„Nemcsak egy igazság van, és nemcsak egy utat lehet követni” – az István, a király új bemutatójára készülnek

A legsikeresebb hazai rockopera zenéjét Szörényi Levente, szövegét Bródy János írta, először 1983-ban, a városligeti Királydombon mutatták be. A negyvenéves évfordulóra dupla előadással készülnek augusztus 19-ére a Budapest Sportarénába. A szervezők szerint egészen különleges, élményszínházi darabot láthatnak a nézők, amelyben a szereplők egy három részből álló, ezer négyezetméteres színpadon lépnek majd fel, de a közönség aktív részvételére is számítanak. A produkcióban közreműködik a Magyar Állami Operaház Gyermekkara, egy 120 fős tánckar és egy hatfős rockzenekar is.

Novák Péter, az előadás rendezője a produkciót bemutató sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy az István, a király a magyar zenés színjátszás egyik legnagyobb hatású darabja, nemzeti kollektív tudatunk része, amelyre eszmerendszerektől függetlenül mindenki kíváncsi.

„Az augusztus 19-i első előadásra úgy kelt el minden jegy, hogy István- és Koppány-jegyet árusítottunk, és az emberek mindkettőt vették. Az előadás főszereplőjének a közönséget szánjuk, közös éneklés lesz, miközben három helyszínen, az István-, a Koppány-színpadon, valamint középen egy szakrális térben zajlanak az események. A százhúsz néptáncos közreműködése tisztelgés az 1983-as bemutató, az egykori legendás Táncháztalálkozók, egyben édesapám, Novák Ferenc előtt” – fejtette ki a rendező.

Amikor a szereplők kiválasztási folyamatáról kérdeztük, elmondta, hogy egy ilyen gigaprodukcióban már sok minden befolyásolja a választást, nem a rendező az élet-halál ura, sokféle szempontot, tényezőt figyelembe kell venni. Ennek ellenére nem kellett kompromisszumokat kötnie, szerinte a tizenhárom szereplő között különleges kohézió van, ami miatt rendkívül emlékezetes előadásra számít.

Szerinte az újdonság mindig jót tesz egy klasszikusnak, és ahogy a nagy prózai darabokat sem ugyanazok játsszák egy életen keresztül, így értelemszerű, hogy az István, a királynak is új interpretációkra és szereplőkre van szüksége. „1983-ban is szinte ismeretlen művészek léptek fel. Pelsőczy László undergrund színész volt, aki a Saroltot alakító Berek Katinak köszönhetően került be a darabba. Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák Bill Gyula is csak egy szűk szubkultúra számára voltak ismertek.”

Novák Péter a legelső előadáson még mint táncos lépett fel, később szereplőként (Torda), majd rendezőként is dolgozhatott az előadáson. Így a mostani produkcióra – amelynek próbái július 24-én kezdődnek el – már negyven év tapasztalatával készülhet. Természetesen az előkészületek már régóta folynak. Például a jelmezterveket, amelyeket a Gizellát is alakító Horányi Juli álmodott meg, már elfogadták a szerzők.

Juli eredetileg látványtervezőként végzett, már egy évtizede dolgozik különböző színházaknak. Azonban ez az első ilyen nagyszabású produkció, amiben részt vesz, ami így kettős kihívást is jelent neki. „2023 van, ezért Novák Péterrel igyekeztünk modern köntösbe öltöztetni a látványt. Mivel az ő ötletei is nagyon formabontóak és újszerűek, ezért úgy döntöttünk, hogy a jelmezekben is jelenjen meg ez az extremitás, és egy fajta fesztiválhangulat köszönjön vissza a színpadon.”

Erre még inkább ráerősít majd Gizellaként, akit rózsaszín hajjal jelenít meg. „A modern látványvilág mellett a komoly, történelmi mondanivaló sem fog csorbát szenvedni. Mivel Gizella volt Magyarország első királynője, valódi uralkodónő, aki rendkívüli módon támogatta a férjét, és rengeteget tett azért, hogy István igazi király legyen, ezért ezt a vonását mindenképpen szeretném majd kidomborítani.”

Különös színfolt lesz a sámánasszonyt játszó magyar-ghánai származású Sena Dagadu, akinek édesanyja révén van kapcsolata a magyar zenei világgal és az István, a királlyal is. „A sámánasszony szerep nagyon jól illik a karakteremhez, bele tudom élni magam, tudok vele azonosulni. Sokat fog segíteni az előadásban, hogy miben vagyok, hogyan nézek ki. Julival együtt alakítjuk ki a jelmezemet, választjuk ki a kiegészítőimet. Van már jó pár ötletem, ami a ghánai énemhez kapcsolódik. A dzsudzsu világ (hiedelmekre, babonákra épülő tradicionális afrikai hitvilág – a szerk.) meghatározza, hogy a sámánasszonyok milyen színeket, gyöngyöket viselnek. Így egy kis afrikai antropológiát is belecsempészünk majd a kosztümömbe.”

Az Istvánt játszó Koltai-Nagy Balázst sajnos nem tudtuk megszólaltatni a sajtótájékoztatón, azonban a Koppányt alakító Baricz Gergőt igen. A Hargita megyei Borzontról származó művész felidézte:

„Szülőfalumban még a búcsú is Szent István napjára esik, ahol az a hagyomány, hogy ezen a napon kitesszük a hangszórókat az ablakba, és onnan döngetjük az István, a királyt.”

Szerinte a székelyekben Koppány tábora erősebb, mint Istváné, ezért külön öröm számára, hogy ezt a szerepet kapta meg.

„A darab megmutatja, hogy mindannyiunkban van István és Koppány is, ami hihetetlen erőforrása a magyar kultúrának, és a végén mindenki érzi, hogy így vagyunk együtt magyarok” – mondta Bródy János. „Nemcsak egy igazság van, és nemcsak egy utat lehet követni. Tudjuk, hogy más az igazság, ha az érzelmeinket, megint más, ha a racionalitást követjük. Ha ez a kettő együtt tud működni, akkor fantasztikus dolgokat tud létrehozni. Ha viszont egymásnak feszül, akkor tragédiákhoz vezet. Ez az igazi mondanivalója a darabnak. De miután ezt kimondja, maga az előadás létrehozza ennek a két oldalnak az egységét. Ezért van az, hogy minden egyes bemutató után a közönség magáénak érzi ezt a mondanivalót.”

Szörényi Levente szerint is valamit nagyon eltaláltak, holott a darabban mindössze örök igazságoknak tűnő sablonok hangzanak el. „A zene és a szöveg együttműködése hozta azt, hogy mindenki megtalálja benne, ami a saját világának megfelel, és ezeket a gondolatokat, érzéseket a végén a Himnusz olvasztja össze.”

Bródy János még hozzátette, hogy mivel a darab eredeti formája dupla hanglemez volt, így ebben az értelemben nincs eredeti előadás. Sőt, kezdetben nem is tudták elképzelni, hogyan lehet majd színpadra állítani. Ennek következtében a különféle rendezői megközelítések mindig a darab újjászületését hozzák magukkal. Az István, a király az elmúlt negyven évben volt már dráma, táncszínház, kosztümös, történelmi darab, rockkoncert, most viszont egy minden eddigitől különböző, összművészeti produkció készül –  mindenki fog találni benne újat, ami hozzáad majd az eddigi élményeihez. Fantasztikus új tehetségek, fiatal művészek lépnek majd a lenyűgöző látványvilágú színpadra, ezért úgy gondolja, hogy egy revelációs erejű előadást láthatnak majd a szerencsés nézők.

A mostani rendezésben István királyt Koltai-Nagy Balázs, Saroltot Schell Judit, Gizellát Horányi Juli, Koppányt Baricz Gergő, Rékát Herczku Ágnes, Tordát Köteles Leander, Asztrikot Orosz Ákos, Vecelint Kardos-Horváth János, Laborcot Borbély Richárd, a főurakat Pallag Márton, Krisztik Csaba és Andrássy Máté, Sámánt pedig a szerzők engedélyével egy nő, Sena Dagadu alakítja. Az előadás ruháit Horányi Juli tervezte, a díszlettervező Tóth Kázmér, a zenei vezető Károly Kati és Drucker Péter, a dramaturg Bányai Gábor.

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu