Dr. Hózsa Éva bevezetője, majd az első nemzedék jelentkezésének (1954–1956) és kibontakozásának (1958–1961) felvázolása után hat fejezetben foglalja össze a Symposion irodalmi mellékletből meghatározó irodalmi, művészeti jelentőségű és hangú folyóirattá alakulását.
Hogy mit is akart pontosan a Symposion-nemzedék, milyen hitvallással indult, azt nem tette közzé tételesen a melléklet első számában, ám úgy tűnik, hogy csaknem ugyanazt, mint az idő tájt egy csoport fiatal zágrábi író, akiknek kiáltványát a Symposion csaknem egy teljes oldalon közölte. Ebben az alábbi követeléseket olvashatjuk:
„Olyan irodalmat, amely élénken és tevékenyen kiveszi részét napjaink társadalmi és politikai eseményeiből, tehát olyan irodalmat, amely társadalmi kötelezettséget vállal. Eszerint olyan írókat is, akik kötelezettségvállalása művészi alkotásaikban valósul meg, és nem irodalmi státusukban. (…) Azt akarjuk, hogy a mai korszerű irodalmunk megtartsa kontinuitását a hagyományokkal, a múlt tagadhatatlan értékeivel, de hogy ugyanakkor lépést tartson a jelen világirodalmának céljaival és megvalósulásaival. Legyünk modernek, de a magunk módján modernek” – olvashatjuk az első, Egy irodalmi nemzedék „új hangja” című fejezetben, amelyben a szerző versekkel is illusztrálja, hogyan hoztak új hangot a költészetbe a Symposion-nemzedék új tagjai. Mindhárom vers „új minőséget” jelent, megjelenésük eseményszámba megy.
Lódi Gabriella írásának folytatása a Helyőrség.ma oldalán olvasható.
A képen részlet Pechán József Wilhelm című festményéből.
