A nemezművészet újrafelfedezésének 40. évfordulója alkalmából rendezték meg a Napkelettől napnyugatig című kiállítást a Pesti Vigadóban. A július 21-ig látogatható tárlaton fali nemezek, művészeti objektumok, ruhák, kiegészítők és játékok mesélnek a nemezben rejlő sokrétű művészi megjelenési formáról és az ősi mesterség átalakulásáról.
Lélegzetelállító a tárlat anyaga, a munkák között egyszerre találunk népművészeti és iparművészeti alkotásokat is. Farkas Gergely, aki 2017-ben kapta meg a Népművészet Ifjú Mestere díjat és felesége, Farkas-Túri Enikő faliképein az ősi nomád motívumok, a népi kultúra elemei köszönnek vissza. Farkas Bolgáros tükrös takarója például egy virágmotívumokból építkező, központos kézműves munka, Farkas-Túri Elengedés című kompozícióját pedig szintén népi motívumokból alkotta meg.
Németh Bea labirintusszerű nemeztakarói érdekes kontrasztot alkotnak egymással, miközben szimbolikus jelentéssel is telítődnek: míg az Útkereső című munkánál az utak szivárványszínűek és a háttér egyszínű bézs, addig az Útvesztő esetében a háttér lesz szivárványos, az utak pedig feketék, így hiányként értelmezendők az alkotáson.
Hasonlóan erős szimbolikával bír az a három óriási, mandalaszerű falikép is, amely három évszakot jelképez. Nagy Mari Nyári napja sárgákból, rózsaszínekből építkező, vibráló munka, ezzel szemben ifj. Vidák István Őszi nap című alkotásán a kevésbé élénk árnyalatok, a barnák és a sötétebb földes színek dominálnak. Vidák Anna Tavaszi napja pedig egy lágy árnyalatokkal, finoman hullámzó formákkal játszó munka.
A kiállításban jó néhány olyan munkát láthatunk, amelyek iparművészeti igényességgel készültek. Figyelemreméltó Tóth Pócs Judit Kanalak I. és Kanalak II. című képei: a nemezen flitterek és apró gyöngyök felragasztásával alakította ki a kanálformákat, amelyek izgalmas textúrájukkal és fénylő, csillogó felületükkel elbűvölővé teszik az alkotásokat. Térbeli, Bárka címet viselő munkája pedig a színes, gömbszerű gyöngyöktől és kavicsoktól lesz izgalmas.
Aztán vannak azok az alkotások, amelyek varázslatos színhasználatukkal fognak meg minket. Csille Márti Pöttyös hasú várakozó című triptichonján a pávakék, pávazöld és lila árnyalatok olyan kombinációjával játszik, hogy az eredmény egészen fényűző lesz.
És hasonló a helyzet Virraszt című térbeli munkájával, ami egy borsóhüvelyhez hasonlít, benne három narancsszínű gömbbel.
A térbeli munkák közül még kiemelkedő Kovács Gabriella két színes tornya, a Toronydobozok, amelyek különleges formájuk és élénk színeik által maradnak meg az emlékezetünkben.
Ezen a részen látható még Tuula Nikulainen Szent Hableány című munkája, amely két részből áll: a hátsó nemezképen maga a hableány látszik, gyermekével egy Szűz Mária a kis Jézussal típusú elrendezésben, elé pedig egy csipkézett nemeztakaró került, amely a tajtékot idézi fel bennünk.
Az alagsori kiállítóteremben a nemeznek újabb lehetőségeit ismerhetjük meg. Egy enteriőrben különféle játékokkal találkozunk, madarakkal, labdákkal, bábokkal, mackókkal, amelyek újra eszünkbe juttatják, hogy milyen sokféle módon is lehet játszani ezzel az alapanyaggal.
A játékok között szerepel Farkas Gergő Vitéz László és az Ördög bábjai, valamint egy kedves gurulós malac is, amely azonnal mosolyra derít kicsit és nagyot.
A tér többi részében különféle öltözékekkel és kiegészítőkkel találkozunk. Ezt a sokféle ruhát, táskát és kalapot látva ráeszmélünk arra, hogy a nemez tökéletesen alkalmas arra is, hogy a mai kornak megfelelő, divatos szoknyákat és felsőket készítsenek belőle. A nemez jól párosítható a kifinomultabb anyagokkal, mint például a selyemmel és nemcsak nomád kabátok, hanem elegáns nyári ruhák is készülhetnek belőle.
A kiállítás legnagyobb bravúrja a központi részén látható, közösen elkészített nemez installáció. A negyven nemezzászlóból álló mű a világ nemezkészítői közötti 40 éves együttműködést fejezi ki, miközben ezek a selyemre nemezelt művek egy-egy alkotó ars poeticájaként is értelmezhetők.
Ezek a tiszta, légies művek fogják körül Ursina Hitz Jörimann Nyitva-csukva című nemezszobrát, amelyben az egyes részek kagylóhéjszerűen kapcsolódnak egymáshoz egy nagyon izgalmas struktúrát alkotva.
Fotók: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu
