Dávid embercsempész. Határember. Határhelyzetbe került fiatal, akivel minden olyasmi megtörténik, ami az ügyfeleivel, méghozzá sűrű egymásutánban. Kegyetlen változásokat él meg. Noha majdnem felnőtt már, nagyrészt anyja függelékének tűnik, aki a költözésükről döntött. Visszatelepülnek Magyarországra, ahonnét nyolc éve a Vajdaságba távoztak; vissza Dávid gyermekkorának helyszínére: határ közeli házukba, ahol Dávid apja azóta is él. De hogy eddig miért voltak távol, és most miért térnek vissza, arról semmit sem tudunk meg. Az kiderül, hogy apja és Dávid azóta sem látták egymást, és az apa tart a találkozástól. De nehéz ez a helyzet mindkettőjük számára, és szinte nem lehet jól viszonyulni hozzá. A történések kulcsszereplőjének az anya tűnik: apa és fia sorsáról egyaránt ő dönt; igaz, az érintettek sem tiltakoznak. Nyolc év után fiút kap az apa, apát kap a fiú, ebből bármi kisülhet.
Extrém helyzet, amelyhez képest már igazán csak hab a tortán, hogy Dávid embercsempészettel akarja megalapozni a jövőjét. Menekülne (anyja elől?), önállósodna; külföldre, gondolom, Nyugat-Európába költözne ugyanis, és ez tűnik az egyetlen kiútnak; olyan lehetőségnek, amelynek révén gyorsan nagyon sok pénzt lehet keresni. Még az is felvethető, hogy a felfordult, eresztékeiben meglazult világban nem lehet egyértelműen megítélni, és főleg nem sommásan elítélni, amit tesz. Hogy védekezése, amely szerint ő segít a menekülteknek, nem is egészen alaptalan. Fiatal kora miatt teljesen érthető, hogy ezt a tevékenységet vagánynak, sőt hősiesnek tekinti. A kor, a körülmények és egyéni helyzetének gondos mérlegelésére van szükség ahhoz, hogy értékelni tudjuk, amit tesz, és ahogyan önmagára tekint. Míg „békeidőben” könnyű lenne a jogszabályokra, etikára, egy tini számára elsajátítandó értékekre hivatkozni, ez a történet felfedi a felnőtt-társadalom elképesztő felelőtlenségét, kegyetlenségét, cinizmusát.
Dávidnak joggal támad az a képzete, hogy ebben a brutális, védteleneket megalázó világban ő áll a jó oldalon, az ő szerepvállalása a helyes. Míg ő valami romantikusan kalandosba kezd bele, ami körülötte zajlik, véresen kiábrándító. Semmiféle biztos erkölcsi mérce, vonatkoztatási pont nem adódik számára.
Idétlen barátja a menekültek körében szerezhető szexuális élményekről ábrándozik, és a krosszautóval való részeg száguldozást éli meg a szabadság netovábbjaként, csempészfőnöke korrekt ugyan, de példaképként nem jön szóba (arról nem is beszélve, hogy életveszélyes feladatra alkalmazza fiatalkorúként), anyja pedig meglopja. Kiveszi és elrejti a csempészésért kapott sok ezer eurót a gyermekszobai plüsslabdából, amelybe Dávid tette, majd amikor a fiú kérdőre vonja, erkölcsi prédikációval, az embercsempészet elítélendő voltával védekezik. Túl sokat nem tudunk meg róla, de az a kevés, amit megtudunk, épp elég ahhoz, hogy Dávidot megsajnáljuk, és elgondolkodjunk azon, milyen csúszós jég az erkölcsi minőségek rangsorolása. Ki erkölcstelenebb: Dávid, aki mások nyomorúságán nyerészkedik (mint anyja „érvel”), vagy az anyja, aki ellopja a fia keresetét, talán azért is, hogy ezzel megakadályozza a tőle való leválását.
És mindez még mindig csak az „előhang” a döntő határátlépéshez gyermek- és felnőttkor között. Az infernó, ami Dávidra vár, végképp minden fátylat leránt a világról, annak rendjéről, strukturális erkölcstelenségéről, embertelenségéről. A film második, Dávid sokadik csempészakciója kudarcot vall: a csoport érkezését már várják a határőrök, és lőni kezdik a menekülő embereket. Dávid megérti, hogy itt már az élete a tét, és lélekszakadva menekül. Látja, amint barátja karját egy kutya marcangolni kezdi, majd amint egy menekült lánynak egy határőr a folyó vize alá nyomja a fejét. Végsőkig feszített határhelyzet, amelyben alapvető döntést kell hozni. Hajlandó vagy-e valakiért akár az életedet is kockáztatni? Fontosabb-e, hogy ember, mint hogy életben maradj? Dávid jól szerepel a vizsgán, és ezáltal valóban azzá a hőssé válik, akiként magáról korábban álmodozott. A meglőtt lánnyal a karjában a házukba menekül, ahol anyja ellátja a sebesültet. A határőrök azonban nemsokára mindkettőjüket kézre kerítik, a fiú jótette elnyeri méltó büntetését. Az őrizetbe vétele előtti utolsó percekben még megtudja, hogy apja, aki addig egyáltalán nem volt jelen az életében, mennyire a fiának érzi, mennyire bízik benne, és mi mindent megtenne érte.
Roppant sűrű és keserű film a Welcome. Egy kamasz éles és kritikus szemével tekint a világra, és minden illúziótól mentesen mondja ki az üdvözlő szavakat, amelyek a határon átlépőt várják. Isten hozott, ide várunk, ezt tudjuk kínálni. Ezek vagyunk. Ilyen világot készítettünk elő neked.
| A film rendezője, Dudás Balázs 2015-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Welcome című diplomafilmje a Filmalap támogatásával készült. A főszerepben Vilmányi Benett (Terápia, Átok, Asszó) látható. A film operatőre Bántó Csaba, vágója Kővári Szabolcs, hangmestere Bodnár W. Dávid, látványtervezője Nyitrai Anna volt. Vilmányi Benettet a Welcome-ban és az Asszó című kisfilmben) nyújtott alakításáért a Friss Hús fesztivál zsűrije is díjazta. Dudás Balázs elnyerte a BuSho filmfesztivál fődíját és a miskolci CineFest CineNewWave díját, a Magyar Filmkritikusok szerint pedig t 2017 legjobb kisjátékfilmje lett. |
A nyitóképen Vilmányi Benett a film egyik jelenetében.
