Az ember mindennapi életében megfigyelhetők különböző, játékosan vagy komolyan alkalmazott rejtőzködési szokások. A gyerekek és a bújkálásban gyakorlatlanok a struccal ellentétben gyakran beérik azzal, ha fejüket és tekintetüket takarja teljes testük elrejtésére alkalmatlan rejtekhelyük.
A struccpolitika az intelligenciáról és a bátorságról szóló pejoratív kifejezés. A kiállítás nem erről a jelenségről és nem is a strucc antropomorfizálásról szól. Magáról az elbújásról szól, amelynek gyakorlatát elsajátíthatjuk antik tévhitek és modern eszközök segítségével, és amelyet tökélyre fejlesztettek a nindzsák, a szociopaták és a gazemberek. Vagy éppen a megtalálásról, a hunyókról, a nyombiztosítókról és a felfedezőkről, az ember térérzékelési szürke zónáiról és lehetőségeiről. Azokról a búvó-terekről a Három Hollóban és a városban, amelyekben szerencsés esetben legalább testünk egy része elfér és amelyeket hatékonyan vagy kevésbé hatékonyan használhatunk a mindennapi rejtőzködéshez.
A kiállítás bizonyos tárgyai csak a megnyitón láthatóak.
