A Első Lépéseket Támogató Alapítvány és a VIDd Többre Alapítvány közös szervezésében útjára indult kiállítás húsz történeten keresztül mutatja be, hogyan változhat meg egy pillanat alatt bárkinek az élete, hogyan kapcsol túlélő üzemmódba egy szülő, hogyan válik egy-egy betegség, rendellenesség szakértőjévé, milyen lemondásokkal és örömforrásokkal jár a próbatételes gyermeknevelés, és a szinte teljes önfeladás mellett, után hogyan találhatja meg újra magában az anya a nőt.
Ez a visszatalálás az, amit Csillag Zsuzsanna fényképeinek beállításai is sugallnak: a főszereplő itt nem a család, hanem a nő – sminkben, stúdióban fotózva, gyermeke(i) nélkül. A közös történetek csak a képek mellett olvashatók. Minden szereplőnek más a háttere, más élethelyzetben vannak, de valami közös bennük: mindenüket arra tették fel, hogy minél teljesebb életet biztosítsanak próbatételes gyermekeiknek, de mindezt nem alárendelve, hanem kiteljesítve saját női identitásukat. Ők is főszereplők.
A fotósorozatnak önmagán túlmutató jelentése van.
Hogyan hatnak a nemi egyenlőtlenségek a próbatételes családokra? Élhetnek-e teljes életet próbatételes családban a szülők, hogyan élhetik meg nemi identitásukat azok az anyák, akik alapvetően napi 24 órában saját gyermekeik gondozói? Hogy lehet énideje egy próbatételes gyermeket nevelő anyának, hogy lehet feloldani azt a belső konfliktust, ha egy próbatételes gyermeket nevelő anya önzőségnek éli meg, hogy önmagával is foglalkozik? Ezeket a tabukat feszegeti a kiállítás.
A kiállítás és a témaválasztás alapvetően Kerekesné Vincze Judittól és Marosi-Pózmány Andreától származik. Valamilyen formában mindketten érintettek: Judit konduktorként segíti a próbatételes családokat, Andrea pedig egy kacifántos utat járó szülő. Hozzájuk csatlakozott Barabás Melinda, aki koraszülött ikreivel szintén az átlagtól eltérő életutat járó édesanya.
– A pályám elejétől korai fejlesztéssel foglalkozom. Ez egy nagyon intim munka, szinte a család részévé válik az ember: általában az anyukákkal együtt hasalunk a szőnyegen, csörgővel a kezünkben, próbálva a gyermeket helyváltoztatásra bírni, együtt örültünk a legapróbb sikereknek. Szép lassan megismerek mindenkit, de nemcsak mint szülőt, mint a munkám egyik „alanyát”, hanem mint embert és sok esetben mint nőt. Ez a felismerés pedig nagyon felszabadítóan hatott rám, a kötelező önfeladás cáfolataként értelmeztem – mondta el Kerekesné Vincze Judit.
– Az esetek nagy százalékában az anya vállalja azt a feladatot, hogy gyermekét terápiáról terápiára hurcolja, sokszor úgy, hogy mindent feláldoz ezért. Ennek az az eredménye, hogy kizárólag egy (vagy több) próbatételes gyermeket nevelő édesanyává válnak, magukkal pedig egyáltalán nem foglalkoznak. Ez egy olyan csapdahelyzet, amit érdemes elkerülnie minden velünk egy cipőben járó nőnek – mondta el Marosi-Pózmány Andrea.
– A kiállítás egyik fontos mondanivalója, hogy a próbatételes anyukák ránézésre „hétköznapi” nők, de mégis gyakran előfordul, hogy a perifériára szorulnak, ami az ismeretek hiányából fakad. Ezen a láthatóság megteremtése, a tabuk ledöntése, a próbatételes és nem próbatételes szülők közötti párbeszéd változtathat – tette hozzá Barabás Melinda.
A kezdeményezés támogatójaként Budapesten a Millenáris ad otthont a vándorkiállításnak.
A Nő az anya mögött című kiállítás április 24. és május 2. között a Millenáris Park D épülete előtti szabadtéri részen tekinthető meg. A megnyitót Gyárfás Dorka, a WMN.hu felelős szerkesztője tartja április 24-én.
Nyitókép: Éva és Melinda, a kiállítás két szereplője. Fotó: Csillag Zsuzsanna
