A fesztiválon a korábbi évek hagyományait felelevenítve hűsítő nyári italok kíséretében mozizhat a közönség. Több mint három héten át a Cirko Film, a Magyarhangya, a Mozinet és a Vertigo elmúlt években bemutatott filmjeit vetítik majd. Naponta mintegy három alkotás kerül újra műsorra az elmúlt évek magyar és nemzetközi filmes termésének legjavából.
Az előadások között vannak európai és amerikai vígjátékok, Berlinben, Cannes-ban és Velencében díjazott alkotások, történelmi és társadalmi drámák, de újra meg lehet nézni a Cirko közönségének legnagyobb kedvenceit is.
Könyvesbolt a tengerparton (The Bookshop, 2017)
A film a berlini filmfesztivál különleges gálavetítéseinek sorozatában mutatkozott be. Angliában járunk, 1959-et írunk. A különös nő, Florence (Emily Mortimer) könyvesboltot akar nyitni a festői tengerparti kisvárosban. A helyi előkelőségeknek nem tetszik ez az ötlet, és eleinte az angol felső középosztályhoz méltó udvariassággal, majd egyre kíméletlenebb módszerekkel igyekeznek megakadályozni terveit. Az eltökélt nő nem törődik velük, és megnyitja a hangulatos boltot, ahová eleinte bátortalanul, majd egyre gyakrabban térnek be a városka lakói. A helység nagyasszonya, Violet Gamart (Patricia Clarkson) azonban nem adja fel, és még a parlamentig is elmegy a könyvesbolt elleni hadjáratában. Florence azonban nem várt szövetségre talál a város egyik elvonultan élő, különc lakójában, az ódon és kísérteties udvarházban lakó, megközelíthetetlen Edmund Brundishban (Bill Nighy).
A Könyvesbolt a tengerparton című filmet augusztus 5-én nézhetjük meg a Cirko-Gejzír moziban.
Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről
(En duva satt på en gren och funderadepå tillvaron, 2014)
A 2014-es velencei filmfesztiválon Arany Oroszlán-díjjal jutalmazott alkotáson magyar operatőrök (Borbás István és Pálos Gergely) dolgoztak. Roy Andersson egzisztencialista trilógiájának (Dalok a második emeletről, Te, aki élsz, Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről) utolsó részében két, tréfás partikellékekkel kereskedő utazóügynök vezet végig egy furcsa világon, amely az emberiség történetének tragikomikus tablójaként értelmezhető. A faágon ülő galamb elidegenített nézőpontjából szemlélhetjük a mindennapi élet legbanálisabb jeleneteinek abszurd különösségét. A szomorú bohócokra emlékeztető ügynökpáros az egyetlen állandó pont, amely összeköti a különálló történeteket – a száraz humorú, szatírának is mondható, groteszk filmben a múlt, a jelen és az álom világa megkülönböztethetetlenül olvad össze az emberi lét kibogozhatatlan szövevényévé. A megismert szereplők hol elborzasztják az embert, hol nevetségessé, hol pedig végtelenül kiszolgáltatottá válnak, és így húzzák be a gyanútlan – Andersson világára fogékony – nézőt magukhoz.
Az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésrőlt augusztus 8-án nézhetjük meg a Szánsájnon.
A négyzet (The Square,
2017)
A több mint kétórás A négyzet nyerte az Arany Pálmát a 70. Cannes-i Filmfesztiválon 2017-ben. Az alkotás – akármilyen sablonos is ez – egyszerre szórakozat és feszeget nagyon komoly, elgondolkodtató kérdéseket. A történetben a sikeres múzeumigazgató, Christian tökéletes életének gépezetébe egyszer csak porszem kerül: egy ügyesen kitervelt átverés során fényes nappal zsebelik ki a múzeum előtti forgalmas téren. Christian nem hagyja annyiban a dolgot, és bosszúhadjáratra indul a feltételezett tolvajok ellen. Közben egy erőszakos amerikai újságírónővel is bonyolult viszonyba kezd. Komikus, majd egyre abszurdabb és kínosabb helyzetek során kezd szétfoszlani látszólagos magabiztossága és irigylésre méltó élete. A film a mai gondolkodás zsákutcájába vezeti be a nézőt, amelynek a végén gombóccal a torkunkban nézhetünk bele abba a bizonyos görbe tükörbe, amit olyan nagyon nem szeretünk látni.
A négyzetet augusztus 8-án nézhetjük meg a fesztiválon.
A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer, 2018)
A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, illetve a 15. Jameson Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott A néma forradalom lebilincselő mozi, amely egészen új szemszögből mutatja be az 1956-os magyarországi forradalom hatásait – és egy kicsit mindazt, amit akkor a keleti blokk átélt. Igaz történet egy keletnémet osztályról, amely kiállt a magyar forradalmárok mellett. 1956 októberében pár tinédzser Nyugat-Berlinbe látogat, ahol független tudósításokkal találkoznak a budapesti eseményekről. Rádöbbennek arra, hogy az otthon hallott propagandával szemben nem ellenforradalmi zavargások zajlanak Budapesten, és hazatérve illegális rádióadásokból igyekeznek tájékozódni a magyar eseményekről. Amikor az éterben bemondják a téves hírt, hogy Puskás áldozatul esett a szovjet intervenciónak, az egész osztály úgy dönt, hogy az egyik órán egy perc néma csönddel adóznak a magyar mártíroknak. Az eset felháborodást kelt az iskola vezetésében, a botrány egyre magasabbra jut, hamarosan maga az oktatási miniszter utazik a helyszínre, hogy a fiatal „ellenforradalmárok” körmére nézzen.
A filmet augusztus 10-én tűzik műsorra.
Szeretet nélkül (Nelyubov, 2017)
A szürke hétköznapok és az embertelen nagyváros visszafordíthatatlanul felemésztette Zsenya és Borisz házasságát: csak gyerekük sorsa és a közös lakás eladása maradt kínzó kérdésként köztük, már mindketten az új kapcsolataik boldogságát várják. A nagyon feszült utolsó napok állandó veszekedései közben észre sem veszik, hogy mióta nem látták 12 éves gyermeküket. A bürokratikus rendőrséghez hiába fordulnak, ezért az állam szerepét magukra vállaló önkéntesek segítségével indulnak a kisfiú keresésére. Útjuk során letaglózó mélységeiben ismerhetjük meg napjaink Oroszországában a boldogságot keresők kilátástalanságát.
A cannes-i fesztiválon a zsűri díjával elismert alkotást augusztus 12-én nézhetjük meg.
Út a királyi operába (Yuli, 2019)
Az életrajzi filmből a kubai táncos, Carlos Acosta életét ismerhetjük meg: ő az első afroamerikai balett-táncos, aki a leghíresebb előadások főszerepeit táncolhatta. Carlos Acosta – aki önmagát alakítja – úgy lett a táncművészet legendás alakja, hogy soha nem akart táncolni. A megható és lélekemelő film végigjárja az utat, amely egy csillag születéséhez vezetett.
Az Út a királyi operába augusztus 13-án lesz a Szánsájn műsorán.
Sátántangó (1994)
A Krasznahorkai László könyve alapján készült emblematikus Tarr Béla-film főhősei mindenfajta hasznos termelésből kikapcsolt mezőgazdasági géptelepen élnek. Számukra már megszűnt minden érték, amihez képest életük értelmét meghatározhatnák: minden feloldódott az időben, az évszakok periodikus változásában, lassan már ők maguk is az enyészet részeivé válnak. A mindent megsemmisítő elhagyatottság érzését csak egyetlen vágy töri meg, az egyre erősebben jelentkező menekülésé. Mindannyian kicsinyes terveket szőnek, természetesen egymás kárára, abban az illúzióban ringatják magukat, hogy egymás kirablásával, becsapásával saját jövőjük megoldódik. Végzetes önbizalomhiányuk jele az, hogy még ezekben az aljas tervekben is meginognak, igazából képtelenek végrehajtani azokat. Valójában mindannyian egy Messiásra várnak, arra, aki kivezeti őket ezekből a nyomorult hétköznapokból, megmenti őket ebből a mindent elnyelő esőzuhatagból és sártömegből, arra, aki feloldozza őket eddigi bűneik alól.
A film felújított, digitális kópiáját a berlini filmfesztiválon mutatták be 2019-ben, a Szánsájn pedig egyedüli vetítésként tűzi műsorára augusztus 15-én.
Portré a lángoló fiatal lányról (Portrait de la
jeune fille en feu, 2019)
Héloïse-ról (Adèle Haenel) portrét rendel grófi családja, hogy a festmény segítségével találjanak neki férjet. A fiatal lány viszont nem akarja elveszíteni a szabadságát, mindent megtesz a kényszerházasság ellen, lehetetlenné teszi, hogy lefessék, így a bretagne-i szigetre érkező festőnő, Marianne (Noémie Merlant) társalkodónőnek adja ki magát, hogy megfigyelhesse a vonásait, esténként pedig titokban dolgozhasson a család által megrendelt portrén. A közös séták során Marianne-nak nemcsak arra kell vigyáznia, hogy Héloïse előtt ne derüljön ki az igazi feladata, de egyre nehezebben tud ellenállni a lány vonzerejének is.
A Portré a lángoló fiatal lányról Cannes-ban hatalmas sikert aratott. A Time magazin a korabeli tabukon áthágó filmet „gyengéd és összetett szerelmes történetnek”, az Indiewire pedig egyenesen „festői mesterműnek” titulálta.
Augusztus 21-én nézhetjük meg a filmet a moziban.
Egy nap (2018)
Egyik személyes kedvencünk volt Szilágyi Zsófia első játékfilmes rendezése 2018-ban. A történet Annája (Szamosi Zsófia) 40 körül van. Van három gyereke, férje, munkája, anyagi szorongása, állandóan rohan. A pénzük fillérre, a napjaik percekre vannak beosztva. Anna odaér, megígér, elintéz, elhoz, fejben tart, órát tart. Anna nem éri utol a férjét. Szeretne beszélni vele. Úgy érzi, muszáj lenne. Úgy érzi, elveszti őt. És úgy érzi, nem térhet ki a mindig soron következő feladat elől. A hétköznapi, a masszívan monoton ütközik a törékennyel, a nem ismételhetővel.
A film különös érzékenységgel, rendkívül szerethetően mutatja be a mi Budapestünket, a mindennapok sokakat érintő problémáit. Az Egy nap világpremierje Cannes-ban volt, ahol az alkotás az 57. Kritikusok Hete versenyszekcióban szerepelt, és a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját nyerte el. A Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége az Európai Filmakadémia kérésére összeállított egy 12 filmből álló listát is, amelyen szintén helyet kapott az Egy nap, amely ezzel esélyessé vált az Európai Filmdíjra is.
A filmet augusztus 22-én nézhetjük meg a Cirko-Gejzír moziban.
Corpus
Christi (Boze Cialo, 2019)
A Corpus Christi egy karizmatikus huszonéves, Daniel történetét meséli el, aki egy erőszakos javítóintézet falai között talált rá Istenre. Pap szeretne lenni, de büntetett előélete miatt ez lehetetlennek tűnik. Jó magaviselete miatt egy messzi faluba küldik, hogy a fűrésztelepen dolgozzon, ám úgy alakul, hogy véletlenül papnak nézik, és ő szívesen ugrik be a helyi plébános szerepébe. Az ifjú prédikátor azonban „más nyelvet” kezd beszélni, és új nézőpontokat kínál a falunak, hogy megbirkózzanak a közösséget megosztó súlyos traumával. A fiatal papnak hamarosan rajongókkal és ellenségekkel is szembe kell néznie. A film a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Venice Days szekciójában debütált 2019 szeptemberében, és azóta szédítő diadalmenetet járt végig: 34 díjat söpört be négy hónap alatt, mielőtt Oscar-díjra jelölték a legjobb nemzetközi film kategóriájában.
A Szánsájn zárónapján, augusztus 25-én nézhetjük meg.
Néhány filmet csupán azért nem tettünk bele az ajánlóba, mert már korábban is sokszor megtettük (Hidegháború, Nyár), de érdemes minden nap vetítéseit végigböngészni, mert mindenki talál kedvére valót a műsorban. A részletes programról a Cirko oldalán lehet tájékozódni.
Nyitókép: Portré a lángoló fiatal lányról
