Kik használtak legyezőt, milyen korszakokban volt divatos, milyen anyagokból készült? Mindig luxustárgynak, rangjelzőnek, státuszszimbólumnak számított, használata az előkelők kiváltsága volt. Funkciója a meleg és a rovartámadások enyhítése volt, szimbolikája alapján azonban ennél jóval gazdagabb jelentéssel ruházták fel. Úgy vélték, hogy az alakja az élethez hasonlít, amely egy pontból indul és ágazik szerteszét, de a holdat és a nőt is szimbolizálta.

Az első legyezők i. e. 3000 körülről származnak. Akkor még hosszú nyéllel készültek, és merev lapjukat szolgák mozgatták egyiptomi úrnőjük mögött állva, közérzetének javítása céljából.
A Blaha Lujzának ajándékozott legyező a művésznő arcképével

Európában a 14. századtól terjedtek el igazán: a Távol-Keleten gyakori tárgyak a velencei hajósokkal jutottak el újból kontinensünkre.

A legkedveltebbek a 18. században, a barokk és a rokokó korában voltak. Fából, pergamenből, bőrből vagy papírból készültek, és gyakran neves festők képei díszítették őket.

A felfedezések korától kezdve az igazán előkelő hölgyek egzotikus madártollból készült legyezővel jelentek meg a fontos társadalmi eseményeken. Különösen a strucctollból készültek váltak népszerűvé; ezeket később, a szecesszió korában is szívesen készítették és használták, mivel a tollak mozgása kitűnően illett a szecesszió hajladozó, lágy esésű vonalvezetéséhez.

A 19. századtól aztán megkezdődött a legyezők tömeggyártása, és már minden bálozó hölgy megengedhette magának, szélesebb körű elterjedésével pedig az üzenetküldés, a kokettálás eszközévé vált.

Új szerepe annyira elterjedt, hogy oktatókönyvek is megjelentek a „legyezőnyelvről”.

Sőt: a tánciskolák a legyezőnyelv oktatását is a programjuk részévé tették.

A legyező a tömeggyártás eredményeként olcsóbb, könnyebben elérhető lett, és elsősorban ajándéktárggyá vált. Gyakran események, kirándulások, utazások szuvenírje volt, és az anyaga, minősége is egyre szélesebb palettán mozgott.

A legyezőhasználatnak az I. világháború után a női szerepek, a társadalmi szokások, a ruhaviselet megváltozása miatt áldozott le. A hölgyek elhagyták fűzőiket, abroncsos szoknyáikat meg az alsószoknyák hadát, s ezzel együtt eltűntek a legyezők is.

Amikor Blaha Lujza, a nemzet csalogánya az ország ünnepelt színésznője volt, a legyezők emléktárgy- és ajándékfunkciója számított a legjelentősebbnek. Szokássá vált, hogy mívesen kialakított, az átadás helyéhez kapcsolódó minta, felirat díszítette vagy az adott esemény résztvevői maguk feliratozták.

Blaha Lujza sokszor nyűgözte le fellépéseivel hallgatóságát, amelynek egyes tagjai hálájuk jeleként gyakran egy-egy szép emléklegyezővel ajándékozták meg.

Így történt ez 1880. december 10-én Pozsonyban is, amikor az ünnepelt énekesnőt a sikeres esemény emlékére elefántcsont-faragásos, Pozsony festett látképével díszített, elegáns legyezővel lepték meg, ráadásul hímzett felirattal ellátott szalag is megörökítette rajta a sikeres fellépés emlékét.

Blaha Lujza pedig ünnepelt dívaként szeretett városára, Budapestre hagyományozta a pályafutása során összegyűjtött számos emléket, köztük a legyezőket is. A kiscelli kastélyegyüttesből 1935-ben kivált Székesfővárosi Múzeumban várostörténeti és képzőművészeti gyűjteményt helyeztek el, ide került Blaha Lujza hagyatéka is, amelyet részletesen leltárba vettek az akkori muzeológusok.

A nevezetes pozsonyi fellépést megörökítő legyező az 5931-es számon szerepelt.

A II. világháborúban, főképp Budapest ostromakor sokan találtak menedékre a Kiscelli-kastély mély pincéjében, kriptájában. Bombatalálat érte az épületet, és a romeltakarítás során is számos tárgy tűnt el vagy semmisült meg: a múzeum gyűjteményének jelentős része veszett oda ezekben az években. A fennmaradt leltárkönyvek tanúsítják a gyűjtemény egykori gazdagságát, a legyezőről és a fennmaradt töredékdarabról is innen tudunk.

2020-ban egy idős úr régi legyezőt vitt be a nyíregyházi Jósa András Múzeumba. Elbeszélése szerint a háború után találta a kiscelli dombokon. Mivel az általa adományként átadott tárgyon Blaha Lujza neve volt olvasható, a nyíregyházi muzeológusoknak egyből eszükbe jutott a Kiscelli Múzeum Blaha Lujza-hagyatéka, és megkeresték a fővárosi intézményt.

A Nyíregyházán felbukkant darab és a Kiscelli Múzeum töredéke összeillett, a legyező vándorútja így szerencsésen véget ért. Értő kezek restaurálták, és végre elfoglalhatta méltó helyét a fővárosi múzeum gazdag gyűjteményében.

Előkerüléséről Szatmári Judit Anna, a BTM Kiscelli Múzeum textil- és zászlógyűjteményének vezetője mesélt a Műtárgyak éjszakáján.

A fotók a BTM Kiscelli Múzeumnak az eseményhez kapcsolódó pop up kiállításán készültek.