Osvát Ernő, a Nyugat egykori szerkesztője 1929-ben elajándékozta a könyvtárát, saját írásait elégette, a Nyugat szerkesztésével összefüggő kéziratokat azonban Elek Artúr íróra bízta, aki 1944 áprilisában, amikor megkapta munkaszolgálati behívóját, véget vetett életének. A hosszú ideje lappangó hagyaték egy része most a Petőfi Irodalmi Múzeumba került.
Osvát Ernő (1876-1929) író, szerkesztő hagyatékának eddig ismeretlen darabjait mutatták be szerdán Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). Az Elek Artúr (1876-1944) író, műfordítóhoz került Osvát-hagyaték tavaly decemberben bukkant fel. A Nyugat folyóirat szerkesztőségéhez és szerkesztőihez kapcsolódó kézirategyüttes hosszú ideje lappangott. A kiemelten jelentős irodalomtörténeti értékkel bíró anyag ezentúl a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárát gazdagítja.
Komáromi Csaba, a múzeum kézirattárának a vezetője nagy szerencsének nevezte, hogy egyben maradt az előkerült kéziratcsoport: többek között Szabó Dezső Erdélyi földről című művének kézirata Osvát Ernő megjegyzésével, Pál Rózsa 1921-es bemutatkozó levele, Bródy Gyula több művének, Krúdy Gyula négy művének, Zilahy Lajos Imádság című versének, valamint Juhász Gyula Magamhoz és Mikor kifáradunk (Misztikus órák) című verseinek kézirata. Utóbbi kettő 1910 márciusában jelent meg.
Elek Artúr volt az Osvát-hagyaték kezelője és a Nyugat egykori főszerkesztője utolsó kívánságának a gondos végrehajtója volt. A hagyatékban Elek Artúr aláírása és több személyes dokumentuma is megtalálható néhány grafikai rajz mellett.
Nemeskéri Erika irodalomtörténész a hagyaték történetét felidézve elmondta Osvát kéziratai Elek Artúr halála után egy ládában a Szépművészeti Múzeum kazánházába kerültek, onnan mentette ki őket 1949-ben Németh Kálmán, a múzeum akkori munkatársa. A hagyatéknak ez a része 1978-az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárába került, és nem sejtették, hogy rejtőznek valahol további kéziratok. A most megvásárolt mintegy 450 oldalnyi anyag kisebb része Elek Artúrhoz, jelentősebb része a Nyugat legendás hírű szerkesztőjéhez, Osvát Ernőhöz kapcsolódik.
Kelevéz Ágnes Babits-kutató a hagyatékból kiemelte a Levelek Iris koszorújából című kötetnek a Nyugat kiadója számára elküldött kéziratát. A kutató kivételes leletnek nevezte az előkerült dokumentumot, mivel a szerkesztőségek általában nem őrizték meg a kéziratokat.
A hagyaték tartalmazza Babits 1909 márciusában Fogarason postára adott 24 versének tintaírású tisztázatát és 3 megjelentnek a lapkivágatát. A dokumentumokból kiderül, hogy 14 versének csak a címét adta meg, számítva a Nyugatban már egyszer kiszedett szövegükre. Kísérő levelének legfontosabb része egy tartalomjegyzékszerű lista, benne néhány sorrendi javítással és címvariánssal. Újdonság, hogy a terjedelmi korlátokra való tekintettel jegyzékében csillaggal megjelölte azt a 9 versét, amelyet kihagyhatónak tartott, de szerencsére közülük végül csak 3 maradt ki a kötetből.
Az irategyüttesben szerepel még Füst Milán öt verse is, valamint Lesznai Anna rövid önéletrajza.
Borbás Andrea Ady-kutató Kaffka Margit öt versét és levelét, valamint Karinthy Frigyes két korai versének kéziratát mutatta be. A Nyitott szemek mellett a szakértők által eddig ismeretlen Karinthy-verset is tartalmaz az irategyüttes De profundis címmel.
