A művészet mindig is a modern kori olimpiai játékok elmaradhatatlan kelléke volt, már az alapító, Pierre de Coubertin is az izom és az elme kombinálásának fontosságáról beszélt. Sőt mit több, az 1912–1948 közötti nyári játékokon művészeti versenyeket is rendeztek az irodalom, a szobrászat, a festészet, az építészet és a zene területén.
Bár manapság nem nézhetünk ilyen produkciókat az olimpiai közvetítésekben, a rendező országok továbbra is nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy egy-egy versenyszám közben a látogatók kulturális programokon is részt vehessenek. Bár a 2012-es londoni olimpián csökkent a múzeumok látogatottsága, és Párizsban is van néhány galéria, amely panaszkodik a lezárásokra, a francia főváros bámulatos sporttal kapcsolatos kiállításokkal készült.
Louvre
Mi mással is kezdhetnénk a felsorolást, mint a világ leglátogatottabb múzeumával, ahol évente közel nyolcmillió látogató próbál közel kerülni a Mona Lisához. Idén az olimpia eszméjéhez kapcsolódó időszaki kiállítással készültek. Az Olimpizmus: Modern találmány, ókori örökség című tárlat az 1896-os olimpiai játékok Pierre de Coubertin által történő újraindításának kontextusát vizsgálja, amelyhez mintaként az ókori sportversenyek szolgáltak. A kiállítás középpontjában azonban nem ő, hanem két kevéssé ismert figura áll: Michel Bréal francia filológus, aki megalkotta a maratoni futást és megtervezte az első serleget a győztes számára, valamint Émile Gilliéron svájci festő, az első játékok hivatalos művésze volt. A kiállítás zárásaként látható Konstantinos Dimitriadis Finn diszkoszvető című szobra is, amely az 1924-es nyári olimpián aranyérmet nyert a művészeti versenyben.
Pantheon
Idén először rendezik meg a paralimpiai játékokat Párizsban – az első kettőnél, 1900-ban és 1924-ben még nem voltak ilyen játékok –, ennek tiszteletére a Pantheonban nyílt egy különleges kiállítás a Paralimpiai történelem: az integrációtól a társadalmi befogadásig (1948–2024) címmel. A kiállítás az 1948-as Stoke Mandeville Játékokkal kezdődik, amely egy kis íjászverseny volt Londonban, mindössze tizenhat kerekesszékes sportolóval, majd bemutatja, hogy hogyan váltak az élsportok hozzáférhetővé a fogyatékkal élők számára az elmúlt hetvenhat évben. Fotók, videók, plakátok, sajtóarchívumok, ikonikus tárgyak és interjúk segítségével tisztelegnek a parasportolók előtt. A tárlat megtervezése során nagy hangsúlyt fektettek az akadálymentességre, hogy a kiállítótér mindenki számára hozzáférhető legyen.
Musée Marmottan Monet
A Tét! Művészek és sport című kiállítás azt mutatja be, hogy a sport hogyan vált egyre nemzetközibbé, modernebbé, majd hozzáférhetővé a nők számára is 1870 és 1930 között. Mindezt pedig festők, fotósok és szobrászok alkotásain keresztül, amelyek jól leképezik, hogy az elit körökből miként szivárgott le a sport szeretete az alsóbb néposztályokhoz is. Harald Giersing és Marcel Gromaire festményei például a foci és a rögbi iránti növekvő érdeklődést dokumentálják, míg Paul Richer neurológus szobrai az extrém terhelés testre gyakorolt hatásait mutatják. A kiállítás arra is rámutat, hogy hogyan váltak a nők nézőkből versenyzőkké: a francia teniszbajnok, Suzanne Lenglen például már az 1920-as évek sztársportolója volt, aki öt éven keresztül állt a világranglista élén.
Parc de la Villette
A francia kulturális minisztérium által az olimpiához kapcsolódó kulturális eseményekre, programokra fordítható kilencmillió euróból egymilliót erre a szabadtéri kiállításra költöttek. A húsz pavilont építészhallgatók tervezték és építették meg, amelyek összhangban állnak azokkal a Bernard Tschumi által tervezett épületekkel, hidakkal és sétányokkal, amelyeket az 1980-as években telepítettek a Parc de la Villette-be. A mostani, ideiglenes pavilonok mind más-más sportszövetségeket képviselnek. Ezeket az olimpiai és a paralimpiai játékok végeztével lebontják, majd áthelyezik őket az általuk bemutatott szövetségek székhelyeire.
Petit Palais
A mozgásban lévő test című tárlat a Petit Palais gyűjteményének ötven alkotásán keresztül mutatja be az emberi test mozgását. A kiállított tárgyak között van például egy Kr. e. 490-ből származó diszkoszvetőt ábrázoló szobor, olyan, sèvres-i porcelánból készült vázák, amelyeket az 1924-es párizsi olimpián kaptak trófeaként, valamint Augustin Rouart Az úszó (1943) című festménye is. Külön foglalkoznak a női sportolókkal is: az 1900-as párizsi olimpián még csak 22 női versenyző volt a 997-ből, a 2024-es játékok viszont az első olyan az olimpiai játék a történelemben, ahol teljes a nemek közötti egyenlőség.
Versailles
A versailles-i palota kertje ad otthont az olimpiai lovasversenyeknek, az öttusaversenyszámoknak és a paralovas versenyszámoknak is, így nem véletlen, hogy az ide tervezett kiállítás fókuszába is a lovak kerültek. A háromszáz műalkotáson kibontakozik a csatalovak szerepe, a lovaglás fejlődése, a lóanatómia kutatása, de olyan hibrid lények is feltűnnek, mint az egyszarvúk és a kentaurok. A kiállítás lezáró része azzal az időszakkal foglalkozik, amikor a személy- és teherszállításban a lovat felváltotta a személygépkocsi és a vonat.
