A múltkor két bevásárlás között megálltam kedvenc városom egyik protoplázája előtt. A protopláza saját kifejezés, olyan helyre vonatkozik, amelyik még nem pláza, de természetes fejlődésének egyik stációja az lesz, hogy plázává válik. A hely most, egyelőre még teljesen utilitarisztikusan van berendezve. Középen parkoló, balra egy barkács-, kert- és építkezési nagyáruház, jobbra multifunkcionális bevásárlóközpont (élelem, ruha stb.). Én épp most szállok ki a kocsiból, telefonomon bevásárlólista, ami mind balra, mind jobbra vonatkozik. Kezemben szatyor, benne szatyrok, farzsebemben a minden ajtót nyitó pénztárca, másik kezemben telefon, lelkemben elszántság. A cél: minél hamarabb megtalálni mindazt, ami a telefonos jegyzeten rám vár. Kipipálni az elemeket, ledarálni a listát, bepakolni, s indulni vissza, mert holnap rendezvény lesz (nálunk holnap szinte mindig rendezvény lesz…). Egy pillanatra kitekintek a shoppingláz csőlátásából, s ráeszmélek helyzetem sajátos voltára. Itt, a balkezemnél, megtalálok mindenféle építőanyagot, kerti szerszámot, eszközt, szert. Van itt fa, beton, por, gép, cső, huzal, drót, fém. Férfiálom a javából. Körülötte kisvállalkozók, akik komoly tekintettel szemlélik a portékát. Itt nincs lacafacázás, a benti árusok mind vérprofi szakemberek, minden csavar minden méretét ismerik, de ha épp egy lámpatest szerkezetére kíván rákérdezni az ember, készségesen útbaigazítják. Neked épp lapfűrészre van szükséged, s vékony pénztárcád fitneszszintjére gondolva, egy olcsóbbat tartasz remegő ujjaid között? Ne aggódj, mindjárt érkezik egy helyi szakember, papja ennek az intézménynek, s fintorogva, eligazít: az nem jó, azt senki sem veszi, akinek komoly szándékai vannak. Látom, sovány a pénztárcád, s fontos neked az ár-érték arány, de ne félj, segítek eltévelyedett lelkeden. Itt is van! Ez alig drágább, de sokkalta jobb. Te is ezt akartad mindvégig! Te pedig csillogó szemmel lépsz tovább, s látod már magad, amint kocsmai beszélgetéseken osztod az észt arról, hogy a te eszközöd az úgy vág, mint egy nagy márkájú, de jóval olcsóbb volt.
Túl, a jobbkezednél másfajta dinamika járja. Itt gondterhelt családanyák és -apák szorítják kocsira tekeredett ujjaik között a cetlit. Itt mindenki a maga ura. A hely felkent papjai csak a különböző áldozati terek felé igazítanak útba: „Tessék mondani, merre találom a pástétomot?” „Harmadik sor, tizenkettedik polc” – szól a szívélyes, de kicsit lesajnáló hang. Ez itt ilyen… Valaki mindig vár valakire, aki eltévedt a polcok falanszterei között, valaki mindig hasonlít két terméket, hogy melyik éri meg leginkább.
A két helyen más a dinamika, de azonos a cél. Az élet egy-egy nagy területén kielégíteni az égető szükséget. Amott az építkezés, barkácsolás, kert meg miegymásét, emitt az élelem, otthoni eszközök, italok kérdését.
Van egy harmadik is! Ezt a szöveget épp egy kemping közepéből írom. Körülöttem mindenfelé sátrak, asztalok, székek, rajtuk, körülöttük, bennük emberek. A hely lényegében egy másik nagyáruház bemutató szalonja, ahol kemping-, sport- és hasonló eszközöket vásárol egész Kelet-Közép-Európa. Tudjuk melyik az, tízpróba a neve…
A sort lehet folytatni. Jóformán az élet minden területére rátelepedik egy-egy multi, amelyiknek fő célja, hogy megadja a maga tuti divatos válaszát: kaszából nyolcféle, sonkából tizenkettő, sátorból hat, kocsiból negyven, belgyógyászból harminckettő. Nézz végig magadon, ruhádon, otthonodon, s számold össze, hány multi cucca vesz körül. Mindegyik hasznos, fontos, esszenciális, egyik sem igazi. Csak hasznos…
Na, de most nem a dolgok hitelességéről akarok írni! Célom és kérdésem, amint a cetlimet és telefonos listámat szorongatom az, hogy rákérdezzek, vajon lelki életünk számára melyik az a hely, ahol feltöltjük apadó készleteinket? Melyik multi melyik polcán lelek magamnak egy csipetnyi életörömet, kicsi kiegyensúlyozottságot, némi hitet, egy kis szeretetet, s egy neccnyi jóságot? Melyik polcon lakik a szabadság, s hol van a méltányosság hűtőszekrénye? Nem tudom, de ha valakinek van erre a szupermarketre egy jó ötlete, válasza a kérdéseimre, akkor csinálja! Ígérem, nem perelem be, sőt örömmel megyek majd telefonos cetlivel vásárolni hozzá.
