Kubáról az embernek a rum, a színkavalkád, a veterán autók, a salsa és a szivar jut eszébe, netán a nemrég elhunyt emblematikus vezető, Fidel Castro. A Havanna, csak oda című dokumentumfilm a szigetország másik arcát mutatja meg három kubai magyar nő szemén keresztül.
Irén, Ágnes és Zsuzsa a ’60-es években, jóval a rendszerváltás előtt vándoroltak ki férjeikkel a szocialista testvérországba, idealistán és szerelmesen, tele világmegváltó tervekkel. A három nő egész életében a szocialista berendezkedésű országban próbált boldogulni, Irén és Ágnes egyetemi tanárként dolgozik, Zsuzsa pedig masszőr. Ami közös a három női sorsban, hogy mára mindnyájan magányosan élnek, különváltak férjeiktől, gyermekeik pedig – magyar útlevelüknek köszönhetően – Amerikában és Nyugat-Európában telepedtek le.
Breier Ádám 52 perces dokumentumfilmje rendkívül érzékenyen enged bepillantást a három nő történetébe, miközben szeretettel, finom iróniával és humorral mutatja be szereplőit, és a változások küszöbén álló Havannát, ahol az emberek banánon, rizsen, babon és cukron élnek, a wifi elvétve működik és esélyed sincs boldogulni, ha nincs legalább egy külföldi rokonod, vagy nem seftelsz autóalkatrészekkel. Az amerikai embargó és a venezuelai válság okozta gazdasági nehézségek miatt szinte mindenki elhagyta az országot, akinek erre lehetősége kínálkozott. Irén, Ágnes és Zsuzsa azonban maradtak, és mesélnek nekünk.
