Hogyan jön létre az intuitív gesztusfestészet és a konceptuálisan építkező alkotás találkozása a kiállítótérben? Hogyan elegyednek párbeszédbe elmélyült, lényegkereső művek a groteszk, a világnak tükröt tartó ironikus felvetésekkel? Mi az összekötő elem a kétdimenziós olaj, vászon táblakép, a 3D-s nyomtatott tárgy és a teljes teret betöltő installáció között? Ezeket és hasonló kérdéseket tesznek fel művészi eszközeikkel a Széphárom Művészeti Tér termeiben rendezett kiállítás alkotói – olvasható a kurátori ajánlóban.
A művészi pozíciók, kifejezés- és megközelítésmódok, ikonográfia és szimbolika, vagy akár a munkamódszer spektrumának különböző pontjait képviselő művészek valamennyien a Belvárosban, az V. kerületben laknak. Fontos kérdés, hogy mennyiben határozza meg az alkotók munkásságát a belvárosi lét és milyen genius loci dolgozik a háttérben. Habár némelyik alkotás tematizálja is a helyet, többségüknél komplex módon, jóval elvontabban tükröződhet a lokalitás szerepe. Az ember lakókörnyezete nemcsak mindennapjait és a mentális térképén szereplő tájékozódási pontjait határozza meg, hanem idővel kialakuló helyidentitásával, a helyhez való kötődésével egyfajta kulturális közösség tagjává is válhat, hiszen az alkotók mikrokörnyezete és a rájuk nap mint nap ható esztétikai ingerek hasonlóak. Ilyen lehet az épített környezet mellett a levegő illata, hogy milyen tiszták a padok, mekkora a tömeg az egyes helyszíneken, vagy hogy milyen nyelveken beszélnek körülöttük. Talán ezek – az inspiráció gyakran megnevezhetetlen és észrevétlen forrását képező – sokrétegű impulzusok, azaz a Belváros tértapasztalatának közvetítése kötheti össze a műveket. Ugyanakkor, a művészek közös nevezőre hozásának kísérlete mellett, érdemes a diverzitást, az anyag sokszínűségét ünnepelni.
A tárlat felfogható akár belvárosi szalonként is – az úgynevezett szalonkiállítások művészettörténeti hagyományát követve –, amelyen válogatott művészek állítanak ki közösen, ám mindenki önmagát reprezentálja. A legfiatalabb generációhoz tartozó, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen néhány éve végzett művészei mellett néhány már befutott, neves alkotó is jelen van a kiállításon. A hagyományteremtés szándékával megvalósuló rendezvény célja, hogy a kerület kortárs alkotóinak platformot biztosítson alkotásaik bemutatására, ezzel is elősegítve a helyi művészeti színtér további élénkítését, a különböző művészgenerációk közötti dialógus megteremtését, valamint a közönséggel való szorosabb kapcsolat erősítését.
A szervező, Végh Júlia festőművész missziójának tekinti egy élő művészeti közösség megteremtését, amely csoportos kiállítások formájában nyilvánulhat meg. A tárlattal létrejöhet az V. kerületben egy új művészeti kör, amely egyben platformja kíván lenni egy új generációs, művészeti diskurzusnak, illetve színvonalas bemutatkozási lehetőségeket teremthet.
A BMN kortárs kiállítássorozat immár ötödik alkalommal mutatja be a Budapest belvárosában tevékenykedő művészek alkotásait. A kiállítás a Belváros-Lipótváros önkormányzatának támogatásával valósult meg.
Kiállító művészek: Barabás Márton, Barabás Zsófi, Baráth Áron, Baráth Ferenc, Barabási Albert-László, Beöthy Balázs, Benyovszky-Szűcs Domonkos, Dávid Zita, Gerber Márton, Gerber Pál, Ilona Keserü Ilona, Kusovszky Bea, Mayer Hella, Méhes Lóránt Zuzu, Milorad Krstić, Nemes Márton, Raffai Réka, Ruskó Márton, Sascha Labuda, Soós Tamás, Nyári István, Végh Júlia, Verebics Katalin, Véssey Gábor.
