Szűnni nem akaró vastapssal ért véget a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar hangversenye Budapesten a Városmajorban. A zenekar minden évben új tagokkal alakul meg, ugyanis azok a világ minden tájáról érkező fiatal zenészek alkotják, akik nyári pihenésüket megszakítva tíz napra az Ifjú Zeneművészek Nemzetközi Nyári Akadémiáján gyűlnek össze Debrecenben. Azon kívül, hogy egyéni hangszeres tudásukat mesterkurzusokon fejlesztik, a Világzenekar tagjaiként zenekari gyakorlatot is szereznek, majd a nyári tábor végeztével koncertkörútra indulnak. A produkció jótékony célokat szolgált, a bevételek a Vásáry által létrehozott, hátrányos helyzetű gyermekek segítésén fáradozó alapítványhoz folytak be.
A koncertre érkezőket egy zsúfoltan berendezett színpad látványa fogadta, hiszen többszáz szakgimnáziumi növendék, főiskolás, egyetemi hallgató és fiatal zenetanár vesz részt minden évben a debreceni kurzusokon. A komolyzenei együttesekben használatos hangszerek mindegyike képviseltette magát, olyan, a fülnek rendkívül jóleső zenei harmóniát alkotva, melyre még hosszú ideig jó lesz visszaemlékezni.
A nemzetközi összetételű zenekart komoly kihívás elé állította a koncert programja: Bartók, Kodály, Schumann és Borogyin művei szerepeltek a repertoárban. Nem csak Vásáry Tamást, de Bolyky Zoltánt, a Zenekar betanító karmesterét is láthattuk vezényelni Alekszandr Borogyin Poloveci táncok című művének elhangzása során. Az Igor herceg című opera harmadik felvonása zárótételének lendületes, fülbemászó zenéje nem csupán a zenekart, de a karmestert, vele együtt pedig a nézőket is magával ragadta. Ezután érkezett a színpadra Vásáry Tamás, hogy az est hátralévő részében már ő dirigálja a zenekart.
Vásáry minden bemutatandó darabhoz értelmező magyarázatot fűzött, és egyedi vezénylési stílussal irányította a zenészeket: mintha teljesen szabadon hagyná játszani őket, ugyanakkor jól érzékelhető, hogy elég csak ujjait lágyan megmozdítania, azonnal követik minden rezdülését. Finoman irányítja őket, és a lehető legtermészetesebben állította le és indította újra a ráadások sorában elhangzó Carmen szvitet, amikor nem volt elégedett a kezdő hangok tempójával.
Vásáry Tamás minden darab után kiemelt néhány, a fő zenei motívumokat játszó zenészt, így egyenként is megismerhette a közönség az előadókat. Szívet melengető volt a nemzetközi összetételű zenekartól Bartók Béla Román népi táncok és Kodály Zoltán Galántai táncok című darabjait hallgatni. A jól ismert dallamoknak új hangzást adott a nagylétszámú zenekar, szinte kiszélesedtek, még áradóbbak lettek. Számomra zenei újdonságot jelentett Robert Schumann 3. Rajnai szimfónia (op.97.) című darabja, melyet Vásáry Tamás úgy vezetett fel, hogy azt romantikus, Beethowen-i színvonalú műnek titulálta. Elmondta, hogy Magyarországon nagyon ritkán hallható darabról van szó, mely öt tételből áll, ezek zenei hangulatát egyenként is ismertette, így a közönség már felkészülten tudta befogadni a zenemű különösen szép harmóniáit.
A ráadásban elhangzó Brahms I. magyar tánc már csak a hab volt a tortán, méltó befejezést adva a különleges koncertélménynek. Bár Vásáry Tamás szerint tíz nap alatt zenekari gyakorlatot szerezni lehetetlen vállalkozás, a 2019-es Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar tagjai maximálisan megfeleltek ennek a kihívásnak. Ha más felállásban is, de jó lenne még sokszor hallgatni őket!
