Három éve, nem sokkal a Covid európai berobbanása előtt először az erdélyi, majd a magyar, később pedig a román és a nemzetközi sajtóban is nagy visszhangot kapott a Srí Lanka-i pékek esete. A gyergyóditrói pékség alkalmazta a két szakképzett vendégmunkást, mivel helyben már nem talált munkaerőt. A helyiek először a zárt, Migránsmentes Ditrót akarunk nevű Facebook-csoportban kezdtek idegengyűlölő kommentelésbe, később pedig a templomban és a tanácsülésen követelték, hogy a vállalkozó ne telepítsen migránsokat a faluba.
Ebből az esetből merített ihletet a román új hullám egyik legismertebb alakja, Cristian Mungiu filmrendező. Az R.M.N. a tavalyi cannes-i filmfesztiválon mutatkozott be, és a romániai bemutató után, február közepén végre nálunk is a mozikba kerül. A film címe Románia mássalhangzóiból áll, de a mágnesesrezonanciás-képalkotás román rövidítésére is utal, azaz arra, hogy valójában mi rejtőzik az emberek legbensőjében.
Az R.M.N. a soknemzetiségű településen, a fiktív Récfalván játszódik – a külső jelenetek nagy részét Torockón vették fel –, ahol magyar, román, német mondatok keverednek, és időnként angol és francia szót is hallani. Ide tér haza a szász származású, addig egy németországi húsüzemben dolgozó Matthias, akit elhidegült román felesége, Ana és egy trauma folytán megnémult kisfia, Rudi fogad, nem túl nagy lelkesedéssel. A durva, marcona kinézetű főhős szeretne többet törődni fiával és beteg apjával, de közben korábbi szeretőjét, Csillát is vissza akarja hódítani.
Csilla a helyi pékség magyar vezetője, aki törékenységével, eleganciájával, csellójával, toleranciájával és idegennyelv-tudásával az európaiságot képviseli a zárt közösségben. Egy EU-s pályázat megnyerése érdekében ő javasolja a pékség tulajdonosának, hogy ha helyben nem találnak munkaerőt, közvetítő segítségével alkalmazzanak vendégmunkásokat. Így is történik: először két, majd még egy Srí Lanka-i pék érkezik. A munkáltató és a munkatársak is elégedettek velük, a falu viszont felbolydul. Először csak egy Facebook-csoportban, majd a templomban tiltakoznak a „migránsok” ellen, később már a szállásukra bedobott fáklyával fenyegetik őket.
A film csúcsjelenete a vágatlanul felvett, nagyjából negyedórás, több nyelven zajló falugyűlés, ahol igen hevesen csapnak össze az indulatok.
A cigányozás, a román–magyar konfliktusok, az uniós bürokrácia miatti bosszúságok, a bérfeszültségek, az elvándorlási és bevándorlási kérdések, de még a pékség tulajdonosának drága autója által okozott frusztráció is előkerül a felfűtött hangulatú vitában. A legmegdöbbentőbb talán az a részlet, amelyben a helyi orvos arról magyaráz, hogy ki tudja, milyen betegségeket, vírusokat terjeszthetnek a Srí Lanka-iak. A jelenet különlegessége, hogy mintegy kétszáz amatőr szereplő is részt vett az elkészítésében.
A pékek esete mellett más, már-már misztikus szálai is vannak a történetnek.
A szinte végig néma Rudi rajzából kiderül, hogy iskolába menet akasztott embert látott, és ez annyira megrémítette, hogy azóta nem tud beszélni. A film végén azonban ez megkérdőjeleződik: valóban akkor és úgy látta a halottat? Talán előre megérzett valamit? Szintén természetfelettibe fordul át az utolsó jelenet, amelyben Matthias medvét kerget ki szeretője udvarából, a kerítésen túl azonban még több, két lábon, nyugodtan ácsorgó medvével találja szemben magát.
A karácsony környékén játszódó történet hátterét a téli szürkeségben is lenyűgöző erdélyi táj adja; a film tompa, kékes színei felerősítik a borongós, fojtott hangulatot. Mungiu kitűnő érzékkel mutatja be a Romániára jellemző kettősséget: az Európa vadállatoktól hemzsegő „állatkertjében” tájsebként tátongó, elhagyott bányát és vegyszerrel mérgezett tavat, a MacBook-on EU-s pályázatot író fiatal női vezetőt és a dákoromán hagyományőrzőket, a toleranciáról papoló, medvéket számláló franciát és a cigányoktól már megszabadult, gyűlölködő faluközösséget.
És persze azt a súlyos ellentmondást is, amire a Srí Lanka-i pékek felbukkanása irányítja a figyelmet: a falu kiürült, hiszen a legtöbb fiatal már Nyugat-Európában dolgozik – ezért kénytelen a pékség vezetője külföldieket alkalmazni. Míg Nyugaton a romániaiak számítanak lenézett bevándorlóknak, otthon migránsellenes szólamokat szajkóznak.
Mungiu a bukaresti bemutatót követően merész húzással Ditróba is elvitte a filmet, a vetítésen ő maga is részt vett, majd beszélgetett a nézőkkel, akik a beszámolók szerint meglepően jól fogadták az alkotást. És hogy mi történt azóta a községben? A pékség jól jött ki a negatív reklámból: bár helyi forgalma némileg visszaesett, az országos ismertségnek köszönhetően több megrendelése lett.
A kedélyek pedig a Covid kitörésével teljesen elcsitultak, bár ehhez az is hozzájárul, hogy a vendégmunkásokat másik településen szállásolták el, és hozzák-viszik őket a munkába. Azóta már tucatnyi külföldi munkavállalót alkalmaznak, jól illeszkedve a romániai trendhez, az országban ugyanis évről évre növelik a nem EU-ból érkező munkások számára meghatározott kvótát (tavaly ez már százezer fő volt). A cégek egyre több vietnámi, indiai, bangladesi munkavállalót alkalmaznak, így kétségtelen, hogy a bevándorlás – és az elvándorlás – témája még jó ideig a közbeszéd része marad. Nemcsak Romániában, hanem egész Európában.
Fotók: Mobra Films
