Az alkotást Adorjáni Katalintól a Ludwig Stiftung vásárolta meg és helyezte el letétben a múzeumban, akinek férje, Adorjáni Csaba Frey Krisztián mecénása volt, sőt Svájcban baráti kapcsolatban is álltak.
Frey Krisztián (1929–1997) a magyar neoavantgárd egyik kiemelkedő képviselője és a nemzetközi computer art korai svájci úttörője. Az Iparterv-nemzedék tagjaként saját maga által kifejlesztett absztrakt expresszionista formanyelvvel lépett a progresszív művészet színpadára az 1960-as évek elején. „Változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett jellegzetes, kézírásos jegyekkel tűzdelt expresszív absztrakciója széles esztétikai horizontot járt be.
A két festmény mindössze néhány nap különbséggel készült 1972-ben.
Egymástól független művek, méretük viszont hasonló. A művész, talán a szállítás megkönnyítése érdekében, a vakkeret nélküli művet ideiglenesen felfeszítette a másik festményre. Az alsó festmény még nem száradt meg teljesen, amikor eltakarták; a képen látható, hogy a felső vászon hátoldala a széleken megnyomta a vastag festékréteget. Az alsó kép feltehetően feledésbe merült, 50 évig a létezéséről sem tudtak.
„A Ludwig Múzeumban jelenleg látható kiállítás komoly állomás Frey Krisztián életművének feldolgozásában. A festő korai halála miatt az életmű félig elfeledett, gazdátlan volt, ugyanakkor a hatvanas–hetvenes években született absztrakt műtárgyak a tiltott kategóriába tartoztak, nem múzeumi rangú alkotásokként tekintettek rájuk.
A mostani, nagyszabású válogatás nagy lökést jelent abban, hogy eddig rejtőzködő művek kerülhessenek elő.
Ez a helyzet is meglehetősen furcsa, hiszen egyáltalán nem gyakori, hogy egy mű duplán van felfeszítve, illetve az egyik alól kerül elő a másik. Frey Krisztiánt pályája során az újdonságok, újítások érdekelték, nem menedzselte a saját életművét. 1972-ban – amikor ezek a művek születtek – érkezett meg Svájcba, ahol hirtelen nagyon beindult a karrierje.
Ebben a felfokozott hangulatban és időszakban hihetetlenül sok képe született. A felfedezett nagyméretű olaj-vászon kép is ezek közé tartozik, amely szintén ezzel a viszonylag friss és gyors stílussal készült. A felkent olajfestékbe még száradás előtt a saját ujjával vagy az ecset nyelével írta bele a szöveget. Ennek a naplószerűen felépülő festői korszaknak egy újabb érdekes epizódja a most felfedezett mű” – írta Rieder Gábor, a kiállítás kurátora.
Nyitókép: Frey Krisztián: 01 01 72 (1972). Fotó: Rosta József
