Papi a mami - KRAMER KONTRA KRAMER

Rába Roland rendező a Belvárosi Színházban jól meséli ? különösen az első rész folyamán ? az 1979-es Robert Benton-filmből közismert Kramer kontra Kramert. Sebő Rózsa csupa négyzetből meg téglatestből szerkesztett, legfeljebb az érdes élet szögletességét jelző díszletét olyan térként használja, amelyben magyarázkodás nélkül lehet egymásba úsztatni-csúsztatni a sokszor szimultán kezelésű, a távolságokat absztraháló jeleneteket. A nézőnek nem gond megérteni: ülhetnek egymás mellett a kanapén és beszélgethetnek a mobiljukon, akiket kilométerek és erkölcsi, egzisztenciális kasztok választanak el, s konyhából másodpercek alatt válhat sörbár, ha megfelelő az átmenet üteme. Ez a felfogás átnyüzsgeti az igaz történetnek nevezhető, de giccs közeli közhelypéldázatként is felfogható Avery Corman-regény a szerző készítette minapi adaptációját (a Kramer színpadi világpremierjéhez szükséges magyar mondatokat Zöldi Gergely fordítása és dramaturgiája biztosítja). A fotók és filmképek háttérvetítése, a mellékszerepeket játszó színészek sok alakban való előbukkanása, a konvencionális mozgássorok felcserélése az általában került furakodó, sikló, oldalazó helyváltoztatásokkal, a zaklatott hangkulissza: mind jót tesz az előadásnak. Nem hiányoznak a kísérő kis játékötletek sem (tessék figyelni például, egy hibásan írt N betűbe mi minden fér).

Ted és Joanna házassága akkor bomlik fel, amikor gyermekük, Billy iskolába megy. Az asszony nem bírja tovább a háztartásba, gyereknevelésbe való bezártságot, a csak a munkájával törődő férj önzését. Becsomagol a bőröndjébe, és távozik, önmegvalósítani. Egyszeri levélüzenet szép szavain kívül kisfiával sem tartja a kapcsolatot, hónapokkal a válás kimondása után mégis felbukkan, és bírósági úton magának követeli Billyt, aki időközben szépen összeszokott az apjával, kis majom a nagy majommal. Kell-e mondani, hogy a bíró Joanna javára ítél? A históriának itt még nincs vége, és ez a tény az egyébként sem a plafont verdeső író minőséget nem emeli. A második részben Rába Roland is az első óra erényeiből él meg, igazán befejezni pedig sem szóban, sem akcióban, sem effektben nem tudja a Kramer kontra Kramert.

Kovács Patrícia Joannájának uralkodó vonása a humortalan önsajnálat, a megtépázott idegzetet vigasztaló mártírium, amely tévesztett, jóvátevő anyai programba csapna át. Lehet, hogy könnyedebb alkatú nő sem lenne ügyesebb, konstruktívabb a szakítás, a válás megelőzésében, a családi szereposztás okos módosításában, de e számonkérő sótlanság, melyet a színésznő a figura iránt megértést is keltve visz végig, bizonyosan tetézi a bajt. Nagy Ervin kissé infantilis felnőtt Tedjének viszont a suta humor a mentsvára. Az elején, a nyeregben levő, gőgösen öntudatos és egocentrikus családfő körvonalazásakor sok is ebből, de aztán a nyegleség visszaépül figyelemmé, önkritikává, megcsendesüléssé ? és ezért lehet ?a papi a mami?: ezért értheti meg magát egyre jobban az apa s addig amolyan gépies, formális szeretettel tudomásul vett gyermeke. A kisfiú szerepével a premieren Házi Zajzon szerzett örömet a közönségnek: Billy elrontott és elronthatatlan lurkó, addig ismétli a magáét, amíg kiverekszi a neki kedvezőt ? igazságérzete és szeretet-iránytűje azonban nem téríthető el.

Cselényi Nóra jelmezei egyszerűek, a (gyerek)öltöztetési és a vetkőzési jelenet(ek)ben különösen jól szolgálnak. A facérrá lett férjjel az ágyba bújást nem ellenző facér szomszédasszonyt Cseh Judit kelti életre, lendületével elfedve, milyen sokat kell prédikálnia Tednek. Egri Márta és Mertz Tibor szerepskáláján az anyós és az após: Joanna szüleinek skype-on jelentkező kettőse a legeltaláltabb. Felváltva kapnak szívrohamot a különválás hírére, mivel lányuk erről elfelejtette őket informálni. Ők viszont azt felejtik el, kit is hagyott ott a lányuk. Kit is? Ja, a vőnket. Ficzere Béla Ted enyhén szólva alattomos barátjaként-főnökeként csempész némi jellemet (jellemtelenséget) oda, ahol a színmű számos kitöltetlen foltjának egyike szakadozik.

Aki benne van egy ilyen családfelbomlási, válási, gyermekelhelyezési ügyben-perben, sokszoros szeretetválságban ? pláne, mint itt, még a munkahely-elvesztés, álláskeresés, a megélhetés terheivel is sújtva ?, páratlanul súlyosnak szokta tekinteni, amit sorsa és volt szerelme, társa rámér. Aki kívülről nézi, lehet megértő, mégsem az egyedit látja, hanem az általánosat, nem a rémeset, hanem a szokványost. Az Orlai Produkció Kramer-premierje a lekonyuló második rész ellenére is élvezhető, tisztességes látnivaló: Rába Roland rendezésében Kovács Patrícia sebzett Joannájának és Nagy Ervin újrakezdésekre húrozott Tedjének összeillő párosa ? éppen mint össze nem illő szülő-páros ? (kiegészülve a négy gyerekszínész aznap este aktuális valamelyikével) újra felállítja a leggyakoribb emberi képletek egyikét, mely mindig megoldódik valahogy, jól vagy rosszul, csak valódi megoldása nincs sohasem.