Francisco Rabaneda Cuervo néven született Spanyolország baszk régiójában, apja tábornok, anyja a Cristóbal Balenciaga tervező-varrónője volt. A polgárháború alatt Franco tábornok hívei kivégezték apját, neki és anyjának sikerült Franciaországba menekülnie. Rabanne tizenhét évesen Párizsba költözött, és építészetet tanult az École Nationale des Beaux-Arts-on, ahol tanára volt Auguste Perret, a vasbeton építészet úttörője. Az itt tanult precizitást később a divattervezésben is alkalmazta.
Divatkarrierje a hatvanas évek elején kezdődött, amikor keresetkiegészítésként merész ékszereket, kiegészítőket és gombokat kezdett el tervezni a Givenchy, Nina Ricci és a Pierre Cardin számára. 1966-ban alapította meg saját divatházát: első saját kollekcióját Tizenkét hordhatatlan ruha korszerű anyagokból címmel mutatta be. A főként acetátból és fémből készült kollekciót mezítlábas modellek mutatták be, mert cipőkre már nem maradt pénze; a frizurákat Vidal Sassoon készítette. Ez volt az egyik első divatbemutató, amelyen zene is szólt.
Rabanne nem tartotta magát futuristának, de az űrkorszakot megidéző ruhatervei a divattörténet egyik forradalmi újítójává tették. Azt vallotta, hogy a varrás rabszolgaság, így kreációihoz inkább használt fémfogót és lángszórót, mint tűt és cérnát. A hatás nem maradt el, hamarosan özönleni kezdtek a megrendelések, többek közt a műgyűjtő, mecénás Peggy Guggenheimtől, de ügyfele lett Anouk Aimée színésznő és Françoise Hardy énekesnő is. Az elszánt Hardy nemcsak koncertjein viselt neki tervezett 16 kilós (!) ruhát, de az 1968-as Nemzetközi Gyémántkiállítás megnyitóján ő mutatta be Rabanne egyik egyedi kreációját, „a világ legdrágább ruháját”. Az ikonikussá vált miniruha 9 kiló aranyból, háromszáz karátos gyémántberakásokkal készült, így nem csoda, hogy az énekesnő nyomában minden pillanatban négy fegyveres testőr haladt. Rabanne számos filmhez készített jelmezeket, talán a legnagyobb figyelmet a Roger Vadim rendezte erotikus sci-fi, a Barbarella keltette, amelyben a Jane Fonda által alakított kalandornő az ő sokat sejtető kreálmányait viselte.
Első parfümjét 1969-ben dobta piacra a Puig illatszergyártó csoporttal, amelynek 1986-ban divatházát is eladta. A Calandre elsöprő sikert aratott, és később olyan ikonikus illatok követték, mint az Ultraviolet, a One Million és a Lady Million vagy az Invistus. A parfümök népszerűsége lehetővé tette számára, hogy további anyagokkal kísérletezzen, tervezett például papírból pizsamát is.
1990-ben elnyerte a legjobb haute couture kollekcióért járó Arany gyűszű díjat, majd lassan abbahagyta az egyedi ruhák tervezését, divatháza átállt a konfekcióruházat gyártására. A Paco Rabanne ház újabb aranykorát olyan fiatal művészeti igazgatók hozták el, mint Manish Arora vagy Julien Dossena.
Nemcsak Rabanne ruhái, de ő maga is excentrikus, sokak szerint kicsit őrült volt. A több ezoterikus témájú könyvet is jegyző divatguru meghökkentő kijelentéseitől sokszor volt hangos a sajtó. Azt állította, hogy több élete volt, és az egyikben ő maga ölte meg Tutanhamont, szeretkezett a Földdel, beszélt Istennel és Jézussal, földönkívüliek látogatták meg. Nostradamus jóslatait kutatva bejelentette, hogy az orosz Mir űrállomás 1999. augusztus 11-én Párizsra fog zuhanni, és a francia főváros lángokban pusztul el.
A saját szakmájában valódi látnoknak bizonyult divattervezőt 2010-ben a francia Becsületrenddel tüntették ki. Paco Rabanne 88 éves korában, 2023. február 3-án hunyt el Bretagne-ban, munkássága mai napig hatással van az újabb divattervező generációkra.
A képen Paco Rabanne 2004-ben Palma de Maillorcán. Fotó: Jaime Reina / AFP
