Parallel Intersection címmel nemzetközi csoportos kiállítás nyílt a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, ahol 18 európai fotográfiai intézmény – elsősorban fiatal – és tehetséges alkotói, kurátorai mutatkoznak be.
A PARALLEL Európai Fotográfia Platform kreatív európai fotográfiai szervezeteket – múzeumokat, galériákat, kulturális központokat, fesztiválokat, művészeti iskolákat és kiadókat – kapcsol össze. Tizenhat országból tizennyolc intézmény választja ki a programban résztvevő feltörekvő művészeket és kurátorokat, gondoskodik mentorálásukról, biztosít lehetőséget bemutatkozásra. A program első fázisa a kreatív tanácsadás, melyben kiválasztják az alkotókat, hogy elkezdődjön a tutorálás és a kurátori támogatás, a második pedig a kiállítási platfrom, amelyen az egyetemeket, kiállítókat, művészeti iskolákat tömörítő, széles kiállítói hálózatot hoznak létre.
A résztvevő fotográfusok munkái két nagyobb egységben mutatkoznak be. A program harmadik ciklusába 2019-ben beválogatott alkotók poszterhez hasonló formában prezentálják portfóliójukat Showcase címmel, míg a tavalyi résztvevőknek Zeitgeist tárlata négy téma köré felépítve, négy nagyobb egységbe rendezve láthatóak.
A Showcase sajátos és egységes poszterei tehát a jövő évi, a svédországi Landskronában rendezendő nagyobb kiállítás előzményeinek, egyben az itt felvonultatott kortárs fotóművészek „névjegykártyáinak” számítanak. Ez egyfajta csoportos bemutatkozása a nyílt pályázatra jelentkezők közül kiválasztott harminc alkotónak. Mérföldkő ez számukra, hiszen ezt követően kezdődik a PARALLEL Platform programja „élesben”, melynek során mentorok, kurátorok és társalkotók segítségével és tanácsaival elkészíthetik legújabb alkotásaikat.
A harminc ígéretes tehetség a világ számos pontjáról érkezett, és nem kevésbé sokszínű munkásságuk sem. A kiállító művészek az absztrakció eszközével élve keltik fel a látogató figyelmét. Az egyik képen hideg, rejtett erőszak és közöny látszik, egy másik zavarba ejtő szépséget sugároz.
A fotók számos értelmezési lehetőséget teremtenek. Míg az egyik művész a színektől megfosztva mutatja be az élvhajhász életformák kettőségét, másikuk Tinder fiúim címmel kalauzol a testiség ambivalens világába, vagy éppen teniszező édesapja lábait örökíti meg tagadhatatlan műgonddal. Olyan pillanatok jelennek meg előttünk, amelyek kizárólag azért léteznek, hogy aláhúzzák az emberi drámát és ezáltal megvilágítsák létezésünk lényegét, költői tartalommal töltve meg a mindennapi életet.
A Zeitgeist kiállítói a fotográfia eszköztárának sokszínű és széles körű felhasználásával, különböző technikák és médiumok ötvözésével dolgoztak munkáikon. Az alkotások a korunkat és környezetünket érintő problémákkal és aktuális kérdésekkel foglalkoznak tematikus felosztásban, négy nagyobb egységben.
2016-ban brit tudósok által az év szavának választott posztigazság definíciója a következő: „olyan helyzetet leíró jelző, mikor a tárgyilagos tények kevésbé hatnak a közvéleményre, mint az érzelmeken, személyes hiten alapuló érvek”. Ez a fogalom ihlette a posztigazság összeállítást. A tematikába beválogatott munkák alkotói egyszerre feszegetik a fotográfia dokumentáló funkciójának és hitelességének kérdéseit, miközben igyekeznek próbára tenni a befogadók hiszékenységét.
Marie Lukasiewicz francia alkotó sorozatában például a virágállatoknak is nevezett korallokkal foglalkozik. Ezek kitermelése az ökológiai egyensúly felbomlásához vezet, az élőlények kihalásra vannak ítélve. Ezzel állítja szembe azt, ahogyan a korallból készített termékeket a fiatalságot, a szépséget megőrző csodaszerekként árulják a szépség- és gyógyszeriparban.
Szalai Dániel fotóin a közterületeken elszaporodó kártékony állatok kapták a főszerepet sajátos és magával ragadó módon. A posztigazság termében egyszerre tudományos és áltudományos, fiktív és valós alkotásokkal találkozhatunk.
Az antropocén szekció alkotói a globális környezeti válsággal, az egyén és a természeti környezet kapcsolatával, a gazdasági átrendeződéssel, a migrációval, filozófiai-esztétikai kérdésekkel foglalkoznak. Az emberközpontú világszemlélet gondolatkörén belül a változások (földtörténeti) korát antropocénnek nevezik. Jelenleg ismert civilizációnk egy tízezer éves, viszonylagos klimatikus állandóság hatására jött létre a holocénben, ahol a legnagyob hatású erővel a Nap bírt. Az antropocén koncepciója szerint az új korszakban a túlnépesedés és a globális kereskedelmi folyamatok, a gazdaságpolitikai elvek szerint működő lét miatt az emberi jelenlét az egykor a Napéhoz hasonlóan erős hatást képes a Föld ökoszisztémájára gyakorolni. A bemutatott képek különböző történeteket elmesélve mutatnak rá az egyén felelősségvállalásának fontosságára.
Martin Eberlen sorozata a There are no Polar Bears where I live (Ahol én élek, ott nincsenek jegesmedvék) nevet viseli. Az angol művész munkáiban arra világít rá, milyen más egy városi környezetben megélni a klímakatasztrófát, amikor a mindennapokba az nem feltétlenül érzékelhető. Amíg sokan nem látnak élőben égő esőerdőt vagy csontsovány jegesmedvét, csupán élik hétköznapi életüket, nem ébrednek rá időben, hogy a Föld – és ezzel az életünk – tényleges veszélyben forog.
A misztikum teremrészben kiállított munkák hétköznapi, mégis szertartásosnak ható jelenségeket vizsgálnak, amelyek mindennapi életünk részét képezik. A 21. század tudományos krízisének, az ökológiai katasztrófának hatására a korábban támadhatatlan tények megkérdőjelezhetővé váltak, emiatt újra teret kaptak a spirituális, mágikus gyakorlatok és szokások. A művészek egy része dokumentarista módon mutatja be e kortárs rituálékat.
Az identitás témakör alkotásai az önismeret, az egyéni és kollektív identitás és öntudat kérdéseivel foglalkoznak. Mi az ember feladata a világban, hol a helye, mi a szerepe?E kérdésekre izgalmas és sokszínű válaszok születtek, melyek számos azonosulási és értelmezési lehetőséget kínálnak.
Inês Marinho például saját családi legendáit, történeteit vette alapul sorozata megalkotásakor. Egy maga által készített „alaprajzon” mutatja meg identitása fontos részét képező családját és a kapcsolatrendszereket.
A Parallel Intersection kiállítás kurátora Gellér Judit, Mucsi Emese és Virágvölgyi István. A tárlat október 6-ig látogatható a Capa Központban.
