Budapest az a hely, ahol még a betondzsungel közepén is érdemes nyitott szemmel járni. A város hemzseg a szebbnél szebb graffitiktől és falfestményektől. A tűzfalakat, használaton kívüli épületeket színpompában úszó, gyakran fontos társadalmi üzenetet közvetítő ábrák emelik ki a környezetükből. De kik azok a titokzatos, sokszor az éjszaka leple alatt alkotó művészek, akiknek ezeket köszönhetjük? Bakos Zsuzsit, a kevés női graffitisek egyikét mutatjuk be.
Mesélj pár szóban magadról! Ki vagy te, hogy indult a karriered? Hogy lesz valakiből graffitis?
Iamsuzie néven kezdtem el festeni 2015 nyarán. Régóta körülöttem volt ez a világ, de sokáig nem éreztem magamban a potenciát ahhoz, hogy kipróbáljam. Egy nagyon jó barátom, aki csoporttársam volt főiskolán (ahol tervezőgrafikát tanultunk) bátorított, hogy vágjak bele, vagy legalább egy rajzot csináljak.
Hogy hogyan lesz valakiből graffitis? Leginkább úgy, hogy elkezdi, és nem hagyja abba. Próbál fejlődni, kialakítani a saját stílusát, ismerkedni a kultúrán belül. Fontos, hogy tudjunk tovább lépni, nem megragadni egy szinten, változtatni, amikor szükséges, de ez mindenhol így van.
Mi határozza meg a festményeidet? Mit tartasz legfontosabb védjegyednek?
Én nem a nevem festem, hanem általában karaktereket. Szerintem, amiről a leginkább fel lehet ismerni a műveimet, az a kis arcpír a karakterek arcán.
Bár napjainkban szerencsére egyre több női művész kap teret, a graffiti szubkultúrájában továbbra is a férfiak dominálnak. Milyen visszajelzéseket kapsz ezt illetően? Érezted valaha, hogy nehezíti a pályád az, hogy nő vagy?
Nem vagyunk sokan, akik aktívan csinálják, ez tény. Itthon azért nem egy hatalmas kultúráról beszélünk, tehát viszonylag könnyen szem elé tudsz kerülni, és szerintem érdekesnek is találnak elsőre. A kihívás inkább az, hogy ne csak egy múló hóbortnak lássák, amit csinálsz, mert éppen a pasid fest és akkor már te is, vagy mert azt gondolod, menő ezt csinálni. Kell tenni azért, hogy egyként kezeljenek.
Gyakran kooperálsz más művészekkel. Hogy kell elképzelni ezt a graffiti esetében, milyen az alkotói folyamat?
Jó lenne gyakrabban. Többféle lefolyása is lehet a dolognak. A legegyszerűbb szintje, amikor csak hasonló/ugyanolyan színekkel és háttérrel dolgozunk. Van, amikor kitalálunk egy közös témát, vagy hogy hogyan kapcsolódhatnak a rajzaink, hogyan dolgozzuk össze őket. Ez egyénenként változik.
Mi volt az eddigi legkedvesebb munkád?
Sajnos nem vagyok az az ember, aki tud egy darab kedvenc dolgot mondani bármiből is. Azokat a munkáimat szeretem a legjobban, amikhez élmények, történetek kötnek, még ha maga a rajz nem is a legkiemelkedőbb. Szeretem azokat is, amiket például a Színes Város fesztiválon belül csináltam.
Van kedvenc karaktered, ami gyakran visszaköszön a graffitijeiden?
Nem szeretek nagyon hasonló dolgokat csinálni vagy ismételni magam, próbálok mást festeni minden alkalommal. De előfordul, hogy színeiben hasonló karaktereket festek bizonyos időközönként. Vannak jól bevált, aktuálisan kedvenc színkombinációim.
Van példaképed?
Sok ember inspirál, de kifejezetten egy példaképem nincsen. Nagyon szeretem például Marina Capdevilát, Tanungát, Lauren YS-t, az Etam Crew-t, a Weird Crew-t, és Arsek&Erase-t.
A legmeghatározóbb filmélményed: Ami egyből eszembe szokott jutni ilyenkor, az a Candy.
Egy hely, ahova egyszer szívesen festenél: Amerikában, Ausztráliában bárhova.
Egy ember, akinek egy napra a bőrébe bújnál: Én, 2017-ben. Jó év volt!
Ha három szóval kéne jellemezned a magyar street artot, mik lennének azok:
Reméljük, leszmég, jobbis!
A nyitóképet Fejér Bernadett készítette.
