Pénteki kultúrrandi Staudt Laura ruhatervezővel

Színészkedik, tervez, varr, köt, kollázsol, horgol, és a fényképezőgéptől, valamint a videóvágó-programoktól sem riad vissza. Staudt Laura mindössze 22 éves, de már magáénak tudhat egy izgalmas, innovatív márkát, a Rucicist, amivel kreativitásra, önelfogadásra és környezetvédelemre neveli vásárlóit. Ezen a héten vele randizunk.

Eredetileg színésznek készültél, de aztán áttértél a varrásra. Mi hozta meg ezt a váltást?

Erre nagyon nehéz röviden válaszolni, de megpróbálom. Oviskoromtól kezdve színésznőnek készültem, gimi után sikerült is bekerülnöm egy színész OKJ-ra. Azonban a második félévben felmerült bennem a kérdés, hogy vajon biztosan ez az én utam-e. Végül sok hezitálás után úgy döntöttem, nem folytatom tovább. A kreatívkodás és az alkotás mindig is jelen volt az életemben. Mindent gyűjtöttem, amit anyukám ki akart dobni, hogy átalakítsam őket, így mindenki saját készítésű ajándékot kapott tőlem az ünnepekre. Mindig ez volt számomra a kikapcsolódás.

A színész OKJ után elkezdtem az ELTE-n a tanító szakot, de elég hamar rájöttem, hogy ez sem az én utam lesz. Az egyetem mellett elkezdtem hímezni és varrni, mert az valahogy mindig feltöltött. Végül jött a Covid és az online oktatás, emiatt abbahagytam az egyetemet, és hazautaztam vidékre. Vittem a varrógépemet is, és a sok felszabadult időmet varrással töltöttem el, így megszületett a Rucicis márka.

Végleges szakítás ez a színészi pályával, vagy el tudod képzelni, hogy visszatérj még hozzá?

Nagyon furcsa, mert ezzel kapcsolatban azt érzem vagy inkább abban bízom, hogy lesz még dolgom vele. Nagyon hiányzik a színészi lét varázsa.

Van olyan szerep, amire egyből igent mondanál?

Nincs konkrét elképzelésem, de ha olvasok egy drámát vagy nézek egy színdarabot, mindig kiválasztom azt a karaktert, akit szívesen megtestesítenék, akiben kihívást érzek. Szóval inkább azt mondom, ha megtalálna a lehetőség, elfogadnám a jelet, és visszamennék.

A varrás amolyan családi örökség nálatok. Mesélsz arról kicsit, hogy tanultál bele ebbe a mesterségbe?

Anyukám és az anyai nagymamám hobbiszinten varrt otthon. Emlékszem rá, hogy kiskorunkban Barbie-ruhákat készített nekünk anya, de sajnos elveszett a varrógép egyik alkatrésze, és annyiban maradt a dolog, a varrógép már jó ideje porosodott. Aztán a fejembe vettem, hogy megtanulok varrni én is, így karácsonyra varrótanfolyamot és egy új varrógépet kaptam. Elsajátítottam az alapokat, majd nekiálltam kísérletezni, gyakorolni, és rengeteg varrós videót néztem. A történethez tartozik, hogy végül megszereltettük az említett otthoni varrógépet, és most már azzal készítem a Rucicis termékéket, amin anno a nagymamám is tanult varrni.

A karantén alatt pedig nemcsak a varrógépem vittem haza, hanem egy kis tudást is: mind a négy testvérem megtanítottam a varrás alapjaira egy-egy délután alatt, az öcsém azóta is rendszeresen varr velem együtt. Az is felmerült, hogy közösen elindítsuk a Rucicis férfiváltozatát, mert eddig elsősorban nőknek varrtam.

Milyen út vezetett a márka megalapításáig?

A névválasztás nehéz folyamat volt. Mindenképpen olyan nevet akartam, ami könnyen megjegyezhető és magában hordozza a márka jellegét. A Rucicis név a barátom ötlete volt, és a visszajelzések alapján úgy tűnik, kedvelik az emberek.

Hogy jellemeznéd a Rucicis termékeket? Mi a márka védjegye?

Azt hiszem, a merészség és az önvállalás közös minden termékben. Ezt a fajta lazaságot mind a ruhákban, mind a mindennapi életben szeretném képviselni: mindannyian egyediek vagyunk, és bátran vállalhatjuk magunkat. A cicis táskákban és bimbós pólókban van egy nagy adag humor, de az elfogadást is szeretném hirdetni: mindegy, hogy kinek milyen a teste, így vagyunk teljesek. Bátorságot, erőt szeretnék közvetíteni ezekkel a termékekkel.

Nagyon fontosnak találom, hogy minden kollekció egyedi, több olyan ruhadarab is van, amiből csupán egyetlen darab készült. Néhány szabásmintát most már megtartok, de az anyagokat folyamatosan variálom. És fontos az újrahasznosítás is: azért is van mindenből csak egy, mert már meglévő, régebbi ruhákat, terítőket és lepedőket alakítok át, szedek darabjaira, és varrok belőlük valami teljesen újat.

Nem szeretnék nagy mennyiségben, tömegeknek gyártani, nem vágyom nagy márkára – fontos szempont, hogy az én kezemben legyen az egész folyamat, és a tervezéstől a kivitelezésig minden részletet átlássak. Szeretem én magam átadni a csomagokat, és látni, hogy mosolyt csalnak a vásárló arcára.

Emellett szívesen varrok és alakítok át egyedi megrendelésre is. Például most volt nálam egy lány, aki elhozta a nagymamája régi darabjait, amiket átalakítottunk az ő ízlése szerint. Az anyag, a történet, az örökség megmarad, de újszerű, mai divatnak megfelelő ruhaként él tovább. Szerintem ez a Rucicis varázsa.

Bár a varrás a fő mezsgye, folyamatosan törekszel a megújulásra. Milyen technikák foglalkoztatnak mostanság leginkább?

Talán a horgolást emelném ki, de szívesen kísérletezem, így szeretnék még egy csomó mindent megtanulni. A nyárra már tervben vannak horgolt topok, táskák, de nagyon szeretnék makramé virágtartókat is készíteni és növényekkel textilt festeni.