Ezek az útkeresés évei voltak a költő számára, aki a színészetet maga mögött hagyva 1844 februárjában Pestre érkezett, és a fellendülő irodalmi életben elindította írói pályáját. Ezt követően számos utazást tett hazájában, amelyek célja az volt, hogy bejárja, megismerje, költői eszközökkel birtokba vegye az általa fontosnak tartott irodalmi és történelmi emlékhelyeket, felkeresse barátait, tapasztalatokat gyűjtsön. Tájleíró költeményei mellett könnyed és humoros hangvételű, lendületes prózában is megörökítette úti élményeit: 1845-ös felvidéki útját az Úti jegyzetekben, két évvel későbbi utazását az Úti levelek Kerényi Frigyeshez című alkotásában.
A kiállítás elsősorban ezekből a szövegekből válogat, amelyek a költői-írói válaszutakról, lelki vívódásokról, boldogságkeresésről is vallanak. A látogatók a költő vándoréveit jelképező, a terem közepén installált szekeret megkerülve követhetik végig Petőfi fizikai és lelki-gondolati útját. A kiállítótérben három asztalon interaktív játékokkal várják az érdeklődőket, akik társasjátékkal és fabábukkal eleveníthetik fel János vitéz varázsmesés történetét, vagy Petőfi útitársaként küldetéseket teljesíthetnek, megismerve a költő és kora utazási szokásait.
A kiállítás kurátora Nyiri Péter.
A képen Johann Erdmann Gottlieb Prestel Sándor Móric és Prestel kocsikázása a Duna jegén Halászinál című akvarellje (1835 körül, Magyar Nemzeti Múzeum)
