Szakonyi Károly Kossuth-díjas író, drámaíró, dramaturg

Fotó: Kultúra.hu/Hartyányi Norbert

„Annak az idegennek, aki nem beszéli a nyelvünket, nehéz irodalmi művekről beszélni. Különösen a régiekről. Pedig Petőfi Sándor vagy Arany János, a későbbiek közül Ady Endre vagy Móricz Zsigmond olyan alkotók, akik legteljesebben kifejezik és képviselik a magyar kultúrát.

Beszélnék Weöres Sándorról, akiről – mert más nyelven szinte visszaadhatatlan – becsületszavamra kellene elhinnie, hogy zseni.

Bartókot említeném neki, a Csodálatos mandarint például, és Kodály népdal-feldolgozásait, a képzőművészet területéről Szőnyi Istvánt vagy Czóbel Bélát, esetleg Kovács Margit kerámiáit. Ha a filmekre gondolok, akkor Jancsó Miklós Szegénylegények című alkotásáról beszélnék neki, ami a rendezői eredetiség és a magyar történelmi múlt szempontjából fontos. Színművek közül Örkény István Pisti a vérzivatarban című darabját mutatnám meg (ha valahol játszanák). Ha tánc, akkor a Bihari János Táncegyüttes előadására vinném el, és elmondanám, hogy lám, a begyűjtött, eredeti népi motívumok alapján miként lehet modern táncművészetet létrehozni, nem csorbítva az ősmagot, akár musicalt is. A szobrászok sorából Medgyessy Ferenc jellegzetes, tömör, mintegy a népi faragások stílusát idéző műveire hívnám fel a figyelmét.”

Miklósa Erika Kossuth-díjas opera-énekesnő

Fotó: Emmer László

„Most mindenképpen azt tanácsolnám az ismeretlen utazónak: rögtön sétáljon fel a Budai Várba, nézze meg a Magyar Nemzeti Galériában a zseniális Szinyei-kiállítást. Szinyei Merse Pál a 19. századi magyar képzőművészet formabontó alakja volt, én pedig különösen szeretem a Léghajóját.

Petőfire is felhívnám az utazó figyelmét, közeleg is Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója. Javasolnám a kíváncsi turistának, menjen el a Petőfi térre a Petőfi-szoborhoz, Huszár Adolf köztéri művét szintén szeretem. Mesélnék is neki kicsit a szobor történetéről: amikor Reményi Ede hegedűművész – aki előbb Görgei Artúr kedvenc zenésze, majd Viktória királynő »udvari virtuóza« volt – az 1860-as években hazatért az emigrációjából, közadakozást indított, hogy legyen szobra Petőfinek. Ő maga a koncertjeiből befolyó pénzt ajánlotta fel erre a célra.

Azt hiszem, a Magyar Zene Házára – amely mindjárt megnyílik a Városligetben – már magától is kíváncsi mindenki. Az építészet és a természet szimbiózisának világcsodája. Én már láthattam ezt a műalkotást.

És kérném az idegen utazót, ne hagyja ki a fővároson kívüli kultúrát sem. Hazabeszélve: ajánlom neki Kiskunhalast, nem azért, mert itt születtem, s nemcsak a világhíres halasi csipke miatt, hanem mert van egy különleges gyűjtemény a Thorma János Múzeumban. Bay Éva és Bay Miklós műgyűjtő házaspár nagybányai képeit látni kell.”

Thorma János Múzeum, Bay-gyűjtemény

Ujj Mészáros Károly filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró

Fotó: Kultúra.hu/Beliczay László

„Nem lesz hosszú a beszélgetésünk – meddig utazol, 800 karakterig? Magyarul beszélsz? Jó, akkor tessék: Örkény, a pályaelhagyó gyógyszerész. Karinthy, Ottlik, Szerb Antal, Lázár Ervin, Fehér Béla. Biztatlak Maros Andrásra is, ő is kortárs, a barátom. Kertész Imre, Krúdy sem él, de tudod mit? Nézd meg a Szindbádot. Még nem láttad. Nézz Fábry-filmeket, az első néhány Jancsót, A tanút, a Macskafogót, a Mekk Eleket, az Álombrigádot, a Megáll az időt, a Werckmeister harmóniákat.

Menj vissza Kaposvárra, a nyolcvanas évekbe, találsz ott egy színházat. Ha nem megy, menj el a Jurányiba, és nézz meg ott mindent. Nézd meg a Lefitymálva című darabot.

Hallgass Európa Kiadót, Kontrollt, URH-t, nekem élhetővé tették a nyolcvanas éveket.

Hallgass Eric Sumót, Papavert, népdalokat, Bartókot, Szécsi Pált, Muzsikást, Kexet, Latinovitsot, menj el Nógrádba, és hallgassd meg, hogyan beszélnek ott az emberek.

Sétálj a Pasaréten, ott van néhány Bauhaus épület. Sétálj Pesten is, és szanaszét az országban, nézd meg, mi épül, mi pusztul, figyeld meg, hogyan tudjuk utálni egymást – mondjuk egy ilyen lista miatt –, olvass József Attilát, Pilinszkyt, Radnótit, Kosztolányit, Petrit, pihenj le este Vöröstón, a kálváriadombon, telve két liter borral és zsíros pacallal, és füledben fejkendős nénik énekével halj meg nyugodtan. Ha túléled, hívj fel, ha van kedved, folytatom. Hajnóczy jön, Mikszáth, Móricz, Moholy-Nagy…”

Fekete Ildikó tojásfestő

Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

„A történelem viharai során sok minden semmisült meg vagy éppen tűnt el. Mégis van, ami csodával határos módon még ma is megvan, ilyen például a Szent Korona, mely a világ egyetlen szent koronája. Államalapításunktól kezdve a történelmünk része, 1038-ban első királyunk, Szent István a Szent Korona képében ajánlotta fel az országot Szűz Máriának. A koronát a magyar parlament épületében őrzik, mely szintén egy lélegzetelállító műalkotás. A világ legszebb parlamentjének, sőt a világ legszebb épületének gondolom, melyet mi, magyarok hoztunk létre.

A magyar kultúra napja alkalmából sokféle műalkotásról lehet beszélni. Festményekről, versekről, azonban én inkább azt emelném ki, hogy mi mindent adott a magyarság a világnak. Szentjeinkhez világszerte imádkoznak, sportteljesítményben sincs szégyenre okunk, tudósaink pedig rendszeresen előrébb mozdítják a világot. Ezen a napon mindezt a fantasztikus teljesítményt ünnepeljük.”

Reisz Gábor filmrendező, forgatókönyvíró, dalszerző

Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

„Sétálhatnánk egyet a Várban a Tóth Árpád sétányon, aztán felszállhatnánk valamelyik villamosra. Megnéznénk egy hajléktalanszállót, meghallgatnánk két-három dalt attól a sráctól, aki az Astoria aluljáróban szokott gitározni magyar dalokat, átúsznánk a Margit-szigetre, ahol kizárólag külföldiekkel találkoznánk, akik a Sziget fesztivált keresik, ezért csalódottan eljönnénk.

Ennénk harcsapaprikást túrós csuszával, elkezdenénk Unicumozni egy hetedik kerületi kocsmában, ahol Csontváry-reprók vannak a falon, majd mérhetetlenül berúgnánk, hánytatnám egy kicsit a vécében, ahol kizárólag »libernyák« matricák vannak a csempén, na meg egy-két horogkereszt filccel. Lekapcsolnák a zenét, és zárórát mondana a pultos, amikor kérnénk tőle még egy kilépőt és azt, hogy tegye be a magyar himnuszt. Arról beszélnék az idegennek, hogy mi állandóan ebben és így akarunk hinni.”

Száraz Miklós György József Attila-díjas író

Fotó: PKÜ/Onda Róbert

„Bartók harmadik zongoraversenyéről nem beszélnék ama vonat kupéjában, mert egy nyikkot sem tudnék mondani róla, de ez jutott először az eszembe. Ajánlanám, hogy hallgassa meg. Aztán Csontváry Baalbekje jön. Arról talán már tudnék beszélni is, de minek, azt is inkább megmutatnám neki. A harmadik, és mivel író vagyok, a negyedik és ötödik is, irodalom.

Gion Nándor: Latroknak is játszott (ez, persze, becsapós, mert ez négy könyv). Kardos G. György: Avraham Bogatir hét napja (ez meg valójában három). És lenne valami Weöres Sándor is (szinte mindegy). Na jó, még egy író. Krúdy. A Napraforgó.

Rubik-kocka. Meg a Gömböc. Kós Károly kalotaszegi Varjúvára.

A Szent Korona műtárgy? Vagy a Szent László-herma? Persze, ha a Gömböc vagy a Rubik-kocka az, akkor miért ne? Azt is tanácsolnám neki, hogy látogasson el Erdélybe, a gelencei unitárius templomba, és nézzen ott körül, nézze meg a Szent László-freskókat. Mutatnék neki szobrokat. Hadik Gyula valamelyik kőkort idéző, monumentálisan kicsi monolitját. Meg a kolozsvári testvérek Szent Györgyét.

A Szent György-szobor Kolozsváron

Ha elfogadná műalkotásnak, és értene belőle valamit, a kezébe adnám Bolyai János Appendixét. Hopp! Még egy szobor. Vagy akár egy csoport. A budavári gótikus leletanyagból. Egy apród vagy egy barát vagy egy madonna. Rozsda Endre festménye: A Kékszakállú herceg vára. Huszárik Szindbád-filmje. Jancsó Szegénylegényekje. Enyedi Ildikó: Az én XX. századom. Korniss Péternek seregnyi fotója. Kőrösi Csoma tibeti szótára? Meg egy székely kapu. Amit én ismerek és a legöregebb, és még létezik, azt 1670 körül állították.”

Kurta Niké színésznő

Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

„Ha »idegenünk« nem ismeri a magyar kultúrát, akkor feltételezem, a magyar nyelvet sem ismeri, így olyan műalkotásokat ajánlanék, amikben később akár ő maga is elmélyedhet nyelvi akadályok nélkül. Így elsősorban zenei részleteket játszanék le neki: Bartók Béla Mikrokozmoszát, Borbély Mihály műveit vagy Freakin’ Disco-számokat.

Bukta Imre festményei közül válogatnék neki.

Bukta Imre: Falusi polgármestzer plázamakettel, 2011
Forrás: MMA

Tarr Béla Kárhozat című filmje is sokat mesélhetne neki a magyar néplélekről, nonverbális szálon is. Bari Károly kötetét, A mozdulatlanság örökbefogadását is megmutatnám, már csak a rendkívüli illusztrációk miatt is. Szabó Magda Freskó című regényét is ajánlanám, amiből biztosan be tudna szerezni egy fordítást, ha fel tudtam kelteni a kíváncsiságát. És eddigre a transzszibériai expresszel be is érnénk Vlagyivosztokba.”

Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, író

Fotó: MTI/Czimbal Gyula

„Szívesen beszélnék a vonatozó idegennek a magyar kultúráról. A laptopomon megmutatnám Jankovics Marcell Sisyphus című animációját, és ha lenne valamelyikünknél egy zsebsakk, fölállítanám rajta Polgár Zsófi 5333+1-es számú sakkfeladványát. Szóba hoznám a télben virágzó dunántúli mandulafácskát és a Concertót, a rózsás labyrinthot és a Magányos cédrust, a londoni hathármat és a midőn ezt írtam-ot, a Majálist és a tojáséjt, a Szegénylegényeket és az árgyélus kismadárt, az Egy mondatot és az Egyperceseket, Az eltévedt lovast és a nagyszentmiklósi lovast, a vasorrú bábát, a tűzpiros kígyócskát, Mikkamakkát és Szindbádot, a Kormányeltörésbent és Tihanynak rijjadó leányát, a Tótfalusi antikvát, az Óperenciát, az Apokrifot, az Appendixet, a mik vogy mukot… és persze a Rubik-kockát, amit ugyan biztos ismerne, de nem tudná, hogy az is Magyarországról való.”

Spiró György Kossuth-díjas író, költő, irodalomtörténész és műfordító

Fotó: Posztós János

„Eldanolnék az illetőnek néhány magyar népdalt. Mondanék neki néhány jellegzetes magyar viccet. Ha kelet-európai vagy dél-amerikai az illető, a vicceket nem kéne megmagyaráznom. Ha nyugat-európai, a vicceket eleve nem mondanám el, kivéve, ha ír vagy skót. Felhívnám a figyelmét Csontváry képeire, és ha szimpatikus, elkérném a címét, hogy küldjek neki egy Csontváry- meg egy Egry József-albumot.

Felhívnám a figyelmét néhány olyan magyar regényre, amely idegen nyelveken is elérhető, ezek közül a pár éve angolul megjelent (és magyarul se nagyon ismert) Móricz Zsigmond-regényt, a Rab oroszlánt említeném elsőként. Kardos G. György regényeit is felsorolnám, sok idegen nyelvű kiadásuk van,

és persze megpróbálnám rábeszélni, hogy tanuljon meg magyarul, hogy költőket is olvashasson.

Megnyugtatnám, hogy négy-öt évnyi intenzív – napi öt-hat órás – nyelvtanulással igen jó eredményt tudna elérni. Mire rendesen megtanul magyarul, már úgyis fogja ismerni a legnagyobb magyar költőket.”

Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész

Fotó: Emmer László

„Kultúránk színességét, szépségét, egyediségét és erejét teljes mentalitásunk, történelmünk fémjelzi, amely minden idelátogató külföldit lenyűgöz. Művészeink, tudósaink, sportolóink, gondolkodóink és jeles történelmi alakjaink felbecsülhetetlen tettekkel, alkotásokkal, eredményekkel gazdagították hazánkat, amely méltán vívja ki a világ figyelmét mind a mai napig. Magyar zongoraművészként járva a világot mindig büszkeséggel tölt el, hogy tisztelik és ismerik nagyjaink munkásságát. Ezért is tartom fontosnak, hogy továbbadjuk a lángot a mai fiataloknak, amely záloga lehet annak, hogy a jövőben, ha egy magyar találkozik a vonaton egy idegennel, tudja és ismerje hazánkat és annak értékeit.”

Verebes György Munkácsy Mihály-díjas festőművész

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

„Meggyőződésem, hogy egy nép, egy nemzet kultúrája nemcsak a szellemi törekvések és teljesítmények alapján ismerhető meg, hanem annak a komplexitásnak a révén, amit lelkületnek lehet nevezni, és ami a közös önátélést jelenti a maga teljességében. Egy nép életében nyilvánvalóan a megpróbáltatásokkal teli időszakok azok, melyek során erőteljesen kirajzolódnak a múlthoz való viszonyunknak, a jelen küzdelmeinek és a jövőbe vetett bizalomnak az érzelmi vetületei.

A trianoni traumát követő évtizedek remekművek sorát hívták elő a magyar néplélekből. Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című verse egy számvetéssel telt fájdalmas jajkiáltás, Aba-Novák Vilmos Siratás című, drámai erejű festménye, az Allegro Barbaro Bartóktól, az archaikus őserőnek ez a modern apoteózisa, Hamvas Béla Babérligetkönyve mint a bölcsesség foglalata, csak néhány ezek közül. Mindezeken túl pedig a magyar méltóság és virtus élő lenyomata, a huszár verbunk táncos hagyománya mint az újjászülető életerő esszenciája. Én szívem szerint ezeket ajánlanám. Itt és most.”

Nyitókép forrása: Arcanum; Leemage via AFP/Marcello Mencarini; Wikipédia