Mindez összetett tevékenység, mert a vers elvont műfaját kell átfordítani egy hasonló jellegű vizuális alkotássá, megtartva az eredeti írás hangulatát. Ebben a félévben Eszes Fruzsina, Apáthy Szilvia, Tóth Adrienn és Pataki Szandra reflektált Petri György műveire.
Eszes Fruzsina: Air
„Az Air című vers számomra egy olyan állapotról szól, amikor véget ér egy nehéz, sötét időszak és a világot hirtelen jónak, fényesnek érezzük. Filmem digitális rajzanimációval készült, mert úgy éreztem, ez a legalkalmasabb arra, hogy könnyed mozgásokat, morfokat hozzak létre. Izgalmas volt a feladat, ez az első filmem, amit személyes élmény inspirált és ezt a fajta animációs stílust is most próbáltam ki először.”
Apáthy Szilvia: Csakamari
„A Petri-életmű számos különböző hangulatú és témájú szerzeményt foglal magába, épp ezért rendkívül nehéz volt a választás. A Csakamari című vers egyike azoknak az alkotásoknak, melyeket az író harmadik feleségéről, Nagy Máriáról írt. Mariról számos információt megtudunk ezekből az irományokból, többek között például azt, hogy egy kifejezetten csámpás, idegesítő, nem túl dekoratív hölgy, aki ráadásul folyton útban van. Mégis van benne valami nagyon szerethető, ami miatt különleges helyet foglal el a költő szívében, és ami miatt a róla írt versek ennyire elnyerték a tetszésemet. Az animációnak egyszerű és színes látványvilágot képzeltem el, és bár tudtam, hogy az idő szűkössége miatt mindenképpen digitális módszerekkel fogom elkészíteni, szerettem volna, ha megmarad a kézzel rajzolt jellege.”
Tóth Adrienn: Búcsú
„Azért ezt a verset választottam, mert ez mozgatta meg leginkább a fantáziámat. Úgy éreztem, valami humorosat szeretnék alkotni, és Petri György Búcsú című verse valóra tudta váltani ezt az elhatározásomat. Szerettem volna egyfajta nyers humort tálalni. Először egy másik Petri-versről jutott eszembe tyúkos történet, de több helyen megakadt a gondolatmenetem, így tovább haladtam az életművében és végül rátaláltam erre a versre, ami a tyúkudvarba repített és generálta bennem a megkeseredett öregasszony és a tehetetlen tyúkélet közötti párviadalt. Az animációt digitálisan rajzoltam, rotoszkóp technikával. Ezáltal a valóélet-jelleget meg tudtam tartani benne, de a kissé expresszív színvilággal érzelmileg felfokozni az amúgy egyáltalán nem drámai, falusi életképet.
Miután élő szereplőt kellett átrajzolnom, az öregasszonyt én alakítottam. Azért volt izgalmas ez a feladat, mert számomra új technikát próbálhattam ki, előzetesen ugyanis többnyire klasszikus festményanimációkat készítettem, a festőiséget viszont ugyanúgy tudtam érvényesíteni digitálisan is. Másrészről elmondhatom, hogy egészen sikerült kiélnem magam ebben a versben, és emiatt nagyon magaménak tudtam érezni a projektet, örültem minden új jelenetnek, amit sikerült megrajzolnom, végül pedig a kész adaptációnak.”
Pataki Szandra: Ahogyan
„Azért ezt a verset választottam, mert ez indította be leginkább a fantáziám, ahol nem a verset tudom képekkel illusztrálni, hanem a vizualitás hozzátesz az elhangzottakhoz és ezzel egymást erősítik. Az inspirált, hogy azt éreztem, erről fontos lenne beszélni. Hogy a gyermek rácsodálkozik valami számunkra már szokványos dologra, az teljesen természetes, és érzékenyek a szülői visszajelzésre, akármilyen is az. Biztos mindenkinek van a filmhez hasonló negatív emléke, ami visszatekintve jelentéktelennek tűnik, de akkor, abban az állapotban mégis intenzívebb hatást keltett és a mai napig emlékszik rá. Ezekre az apró ingerekre szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy minden számít, egy gyereknek meg főleg.
Stop-motion technikával dolgoztam, azon belül is gyurmaanimációt választottam. Mindig is szerettem volna kipróbálni, ezért most kapva kaptam az alkalmon és beillesztettem a projektembe. Az új technika kipróbálása miatt vált igazán izgalmassá a feladat, hiszen alapvetően mindig izgatott vagyok, amikor új filmen dolgozom, hogy a terveimhez képest milyen lesz a végeredmény, hogy alakulnak az események a forgatáson, milyen meglepetéseket hozhatnak a különböző anyagok és nem utolsó sorban, milyen lesz a fogadtatás.”
