Ilyen volt a Poket 6. születésnapja

Szalóki Ági nyitja a napot, a legkisebbek lepik el a teret, jó ez a nyüzsgés, az énekes azonnal ámulatba ejti a gyerkőcöket, édesen rácsodálkoznak a dallamokra, bevonódnak, repülnek és vibrálnak, felszabadultságuk megadja az alaphangulatot ennek a születésnapnak, amelynek következő etapja már a felnőtteket szólítja meg.

A kis herceget már sokan sokféleképpen feldolgozták, nekem mindig az az érzésem, hogy valahogy sosem sikerül megragadni ennek a történetnek az esszenciáját, mindig elvész valami. Vagyis pont a lényeg veszik el. Most Vecsei H. Miklós és Csorba Lóci vállalkozott rá, hogy kezd valamit ezzel a történettel, e feldolgozás érdekessége a minimalizmusában rejlik. Nincsenek nagy gesztusok, vizuálként az eredeti illusztrációk futnak, Lóci pedig mindössze egy ukulelével a kezében teszi hozzá az eredeti szöveghez a saját dalait. Talán nem is kell ennél több, hagyják élni A kis herceg szövegét, hiszen abban a pillanatban, ahogy azt színpadi eszközökkel elkezdenénk interpretálni, már egyből megjelenne benne a didakszis. Ez a regény ugyanis épp olyan, hogy jól áll neki, ha nincs túl sok minden körétéve, egyszerűségében rejlik a varázsa.

Az előadás után könyvbemutató: A test történetei címmel Poket-könyvként jelent meg Visky András új kötete, amelyben négy dráma olvasható, Artemisia, Éva, Lina, Teréz és persze Caravaggio történetei. Négy város, négy különböző kor ér össze négy darabban. Juhász Anna kiemelte, hogy a peremvidékről érkezőkről, megrendítő sorsokról szóló szövegek olyanok, hogy „egyből kihagy a levegő”. A szövegek megrendelésre készültek a chicagói Theatre Y számára, szabad kombinációban játszották, olykor pedig egyben mindet. „Én szeretem a megrendeléseket, de csak olyan történetet tudok megírni, amitől nem tudok aludni.” Ezek a történetek, bár a múltból táplálkoznak, nagyon kortárs alakokat és eseményeket vonultatnak fel. „A határtörténetek érdekelnek, ahol fontos kérdések fogalmazódnak meg, arról, hogy kik vagyunk, olyanok, amelyek alapvetően érintenek minket.” Visky kiemelte azt is, hogy a nyitott dramaturgia izgatja, ő számít a nézőre: „Nehéz dolgokról írok, ezekkel nem tudok egyedül elbánni, kell, akivel meg tudom beszélni.” Juhász Anna rámutatott még, hogy a könyvet végigkíséri a művészet, valamint az ünnep. „Egy könyvet tartunk a kezünkben, mégis nagyon sok érzék van bekapcsolva az olvasás során.”

Az ünnep, sőt inkább a szentség, a szakralitás a következő két program fő motívumai, a Sanctum zenés, irodalmi előadás közegét a saját szoba vagy szentély adja, Hrutka Róbert, Gubik Petra, Szirtes Edina Mókus, Tempfli Erik Juhász Anna vezetésével arra keresik a választ, hogyan hat egymásra a hang és a szó, valamint, hogy a klasszikus irodalmi alkotások miként hatnak ihletőleg a kortársakra. Nézőként az elhangzó dalok és szövegek közelebb visznek minket az alkotás folyamatának átszellemült állapotához, meghittségéhez, mi magunk is emelkedett hangulatba kerülünk. Így érkezünk meg az Alapkő előadásra, amelynek szintén fontos jellemzője a szakralitás: Takács Dorina (Дeva), Balla Gergely és Vecsei H. Miklós színházi és zenei alapokon építkezve vizsgálja az eredet és a keletkezés témáját, egy próbafolyamatba csöppenünk, amelynek a látványáról a Kiégő Izzók csapata gondoskodik.

Ezt követően megint egy könyvbemutató, Wunderlich József és Bach Kata a Fa leszek… Poket-versantológiából válogatnak, az Akvárium legkisebb tere megfelelően intim közeget teremt ezekhez a művekhez. Kollár-Klemencz László dalai azonban már beharsogják a teljes NagyHallt, elképesztő az az ősiség, ami az előadó tónusából árad. Ezt követően a készülő regénye, a Vad kapcsán beszélgetnek Juhász Annával az ember és állat viszonyáról, az elvarázstalanodott világról és arról, hogy miként lehetne kapcsolódni újra a földhöz. 

Innen rohanok át a KisHallba, ahol Szűcs Krisztián mesél a szövegírói gyakorlatáról Sára Gergellyel, majd egy ponton Zalán Tibor is bekapcsolódik, és elkezdenek verset elemezni, nekem ez pedig pont az a műfaj, amitől hálásan szabadultam a középiskolai éveket követően, így inkább átsurranok a Lokálba Nagy Emmát és zenekarát hallgatni, mielőtt elkezdődne az est nagy dobása, a QJÚB koncertje, ami tökéletes zárása ennek a napnak, jó belesimulni Hegedűs Bori csodálatos énekhangjába, miközben a Kiégő Izzók vetítése egészen különleges vizuális élményt ad ennek a koncertszínházi előadásnak.

Fotó: Hegyi Júlia Lili / Kultúra.hu