A Keleti szőnyegek múltja és jelene című szőnyegtörténeti előadáson Görbe Márk művészettörténész, szőnyegbecsüs kalauzolt bennünket a minták, anyagok, színek, helyszínek útvesztőjében.
A keleti szőnyegkészítés tudománya a mondák szerint a pókoktól származik, tőlük lesték el az emberek a fogásokat 8 évezreddel ezelőtt.
A szőnyegkészítés mestersége szinte kizárólag a Föld 30-45o szélességi körök által behatárolt területein, elsősorban Afrikában és Ázsiában alakult ki. A textileket a szükség hívta életre: az itteni hegyvidékek lakossága a szélsőséges éghajlat elleni védekezésül kezdte készíteni őket.
A szőnyegek alapanyaga állati vagy növényi eredetű volt, ez attól függött – és még függ ma is – , hogy a szőnyegkészítő nép vándorló vagy letelepedett életmódot folytatott. A vándorló nomádok állatszőrből, birka, kecske, teve szőréből készítették, míg a letelepedett népek gyapotból, illetve lenből, kenderből szőttek.
Az életmód a szőnyegek méretét is befolyásolta.
A vándorló népek másfél méternél szélesebb szövőszéket nem tudtak szállítani, így ennél nagyobb szőnyeget sem készítettek. A letelepedett népek építhettek jóval nagyobb szövőszéket is, amellyel nagyobb termékeket tudtak készíteni.
A megszőtt szálakat színezték, az 1860-70-es évekig kizárólag természetes alapanyagú festékekkel, állati-, illetve növényi eredetűekkel. Ezt követően kezdtek mesterséges színezékeket használni. A váltás a szőnyegek korszakolásában is fordulópontot jelentett: a korábban készült szőnyegek számítanak antiknak, az azóta készültek öregnek, félöregnek, újkorinak.
A szövőszékeken függőlegesen a láncfonalat vagy a felvetőszálat rögzítik, míg vízszintesen a vetülékszálat szövik bele. Azok a szőnyegek, melyek csupán a lánc és vetülékszál szövésével készülnek, a kilimek.
A legértékesebbek azonban a csomózott szőnyegek, amikor a lánc és vetülékfonalakra rácsomózzák a szálakat, szimmetrikusan vagy aszimmetrikusan. A szimmetrikus csomózás központja Törökországban Gördesz városában (ókorban Gordion, a gordiuszi csomó átvágásának helyszíne) volt, ezért ezt a típusú szőnyeget gördesz szőnyegnek nevezik, míg az aszimmetrikus módszer Szenné (Perzsia) városáról kapta az elnevezését. Minőségbeli különbséget nem jelentenek az egyes módszerek, csupán a minták és vonalak elkészítése, kialakítása eltérő.
Szőnyegszövő technikával nem csupán szőnyeg készült, hanem falikárpitok, sátorkapuk, ajtóküszöbök vagy akár szekrényt helyettesítő textíliák is.
A szőnyeg annál értékesebb és szebb, minél több csomóval készült, a legkevesebb 400-800 csomó/dm2 a sűrűség, míg a legfinomabb, az uralkodók számára készültek 3600-5000 csomó/dm2 csomósűrűségűek.
A szőnyegkészítés ősi mivoltát nem csupán a textilek maguk, hanem fennmaradt ábrázolásuk bizonyítja. Szalmanasszár asszír király fekete obeliszkjén az ie.845-ből a felvonuló állatokat már csomózott szőnyegek takarták.
Az első fennmaradt szőnyeg az ún. Pazyrik-szőnyeg Kr.e.5. századból, az Altaj hegységben feltárt, szkíta kori halomsírokból.
Mivel a szőnyegeket nem szignálták, elkészítési helyüket és idejüket sem jelölték, beazonosításuk nem egyértelmű. Van, amelyiket megtalálási helyükről, vagy a megajándékozottról, a szőnyeg mintájáról, színéről, készítési helyéről nevezték el, esetleg a megtalálójáról vagy egy művészről, aki megörökítette festményén az antik szőnyeget.
Antik remekek kerültek elő régi mecsetekből, ahol elterjedt szokás volt, hogy a már kopott szőnyegekre helyezték az újakat. Került elő így 14. századi szőnyeg is, melyet a megtalálási helyéről neveztek el.
Szintén a megtalálás helyszínéről nevezték el a Marby szőnyeget, melyre egy skandináv község templomában találtak rá.
Európába rengeteg áru került, például a lengyel szőnyegek kimondottan ajándék céljából érkeztek kontinensünkre.
A jellemző mintázat csak Európában fellelhető – legnagyobb számban Lengyelországban, innen az elnevezés – , a készítőknek nem is tetszett, mert nem a hagyományos keleti mintázatot követte.
A megszőtt téma alapján például kertszőnyeg, állatos szőnyeg vagy vadászszőnyeg az elnevezés, ezek közül az egyik legismertebb a Bécsi Vadászszőnyeg, amelyen 1 300 000 csomó van 1 m2-en, és I. Lipót császár kapta ajándékba az orosz cártól.
Lorenzo Lotto, Carlo Crivelli, Hans Memling vagy Hans Holbein festőművészekről is neveztek el szőnyeget,
mert a festményeken szereplő szőnyeg egyedi mintázata, színvilága így egyértelműen beazonosítható lett.
Olaszországban szokás volt, hogy nagy ünnepekkor az elegáns textíliákat kiteregették a balkonokra, ilyen jelenetet festett meg Carlo Crivelli Angyali üdvözlet című festményén is. Hans Holbein Követek című képe azonban nem csupán a megfestett személyek és a mögöttük látható antik szőnyeg miatt érdekes, hanem ezen a festményen látható a világ egyik legismertebb anamorfózisa, vagyis egy felismerhetetlenül torzított képrészlet – jelen esetben egy koponya –, amely csak megfelelő szögben rajzolódik ki.
Magyarországon elsősorban Erdélyben lelhetők fel a keleti származású kézműves remekek. Az egyház sugallatára a házasságot kötők az ünnepi alkalomra beszerzett szőnyeget – amelyen állva fogadtak egymásnak örök hűséget – , felajánlották a templomnak. Így történt ez a koporsóra helyezett szőnyeg esetében is. Az így megszerzett szőnyegeket nem a padlóra, hanem a falakra helyezték, például a brassói Fekete templomot azóta is díszítik.
A török időkben prédálás nyomán is szép számmal jutott Magyarországra a szőnyegekből. Feljegyezték például, hogy
Zrínyi Miklós rendszeresen török foglyot cserélt szőnyegre.
Különleges színükről voltak ismertek a fehér szőnyegek, melyeket jellemzően fürdőházakba készítettek, hogy a gőz, pára hatására nehogy kioldódjon a festék, károsítva ezzel a fürdőt.
Az antik szőnyegek manapság múzeumokban is megcsodálhatók. A világ egyik legértékesebb darabja az Ardebil szőnyeg. 10,5 méter hosszú, 5,3 méter széles és 26 millió csomót tartalmaz. Évszázadokig az Ardebili (Irán) nagymecsetet díszítette párdarabjával együtt, míg a 19. században gyűjtők fel nem fedezték. Jelenleg Londonban a Victoria és Albert Múzeumban őrzik.
Magyarországon az Iparművészeti Múzeum jelentős gyűjteménnyel rendelkezik, elsősorban Batári Ferenc értő munkájának köszönhetően. Batári tudományos publikációjában írta le először a Crivelli-szőnyegként világszerte ismertté vált töredéket, amelyhez hasonlót festett le Carlo Crivelli velencei festőművész két festményén 1482-ben és '86-ban. Emlékére ezt remekművet Batári-Crivelli szőnyegnek neveztek el, így magyar név is bekerült az antik szőnyegek tudományába.
