Polgár Judit a zsigeri szexizmusnak is mattot adott
Ötévesen kezdett sakkozni, kilencévesen pedig már a The New York Times címlapján szerepelt. 14 évesen négyszeres női olimpiai bajnok volt, 15 évesen nemzetközi sakknagymester. Polgár Judit nevét az egész világ ismeri: ő inspirálta a Netflix Vezércsel című sikersorozatát, és most ő lett az első magyar, akiről a streamingóriás dokumentumfilmet készített – amelyet ráadásul a Sundance-en mutattak be. Megnéztük A sakk királynőjét.
A sakk nem egy látványos sport. Az elmék csendes összecsapása egy asztal fölött, Rory Kennedy dokumentumfilmje mégis remekül hozza a klasszikus underdog felemelkedési ívet a magyar lányról, akit először senki sem vett komolyan, majd a világ legjobbjait verte el néhány lépésben – vagy akár hatórás, kőkemény mentális küzdelmek végén. Nem csoda hát, hogy a néhai Robert Redford által alapított Sundance Filmfesztivált, a független filmek legnagyobb ünnepét egy magyar siker koronázta meg, ugyanis itt zajlott A sakk királynőjének világpremierje.
Majdnem hat év telt el a Vezércsel globális sikere után, amely egy tinilány diadalmenetéről szól egy meglehetősen szexista terepen. Az Anya Taylor-Joy által alakított karaktert nagyban inspirálta Polgár Judit, aki ugyan nem az ötvenes években, hanem a nyolcvanasokban kezdte karrierjét, és nem egy árvaházból, hanem egy meglehetősen különc szemléletű apa kezei alatt vált a világ egyik legjobbjává.
Rengeteg archív felvételt látunk Judit és két nővére budapesti gyerekkorából, ahol különleges nevelési szisztémában nőtt fel: szülei elutasították a hagyományos iskolarendszert, és otthon oktatták őket, édesapjuk, Polgár László pedig a fejébe vette, hogy zseniket képez lányaiból. A család mindennapjainak középpontjába a sakk került, amivel – édesapjuk kutatásai szerint – kiszámítható és jelentős sikerekre számíthattak a lányok a jövőben, ha kitartóan gyakorolnak.
Bobby Fischer nagymestert látjuk egy interjúban, amit a rendezőnő kétszer is megmutat, hogy még inkább aláhúzza, milyen közegben kellett bizonyítaniuk a lányoknak. Az amerikai sztár nevetve kijelenti, hogy a nők pocsék sakkozók, méghozzá szerinte azért, mert egyszerűen butábbak a férfiaknál. Ezt az állítást több szakmabéli is megerősíti aztán különféle interjúkban: a nőknek nincs megfelelő stratégiai érzéke, türelme és en bloc elég agyi kapacitása a játékhoz. Viktor Kronchol nagymester egyenesen kávéházi játékosnak titulálja Polgár Juditot.
A sakk királynője azáltal válik többé szimpla sportéletrajznál, hogy éles társadalmi kritikát fogalmaz meg, csupán azáltal, hogy bemutatja, hogyan fogadta ez a bántóan soviniszta világ a magyar lányok tehetségét. Láthatjuk archív felvételeken, ahogy felnőtt férfiak sértődve elviharzanak a tábla mellől, miután legyőzte őket egy tizenkét éves, hogy olyan kicsinyesek, hogy nem fognak kezet vele – holott ez a tisztelet a sakk alapszabálya lenne.
Polgár Judit kivételes karrierívet futott be: még ma is őt tartják minden idők legerősebb női sakkozójának. Neki azonban nem csupán jónak kellett lennie, de mentálisan, gyerekként fel kellett dolgoznia azt a lenézést és mindennapi szexizmust – sőt, az elején szegregációt is – amit példaképeitől és az egész közegtől kapott, amelyre szülei az életüket tették. A dokumentumfilmet azért is nagyon kielégítő nézni, mert egy vérbeli underdogsztori: jön egy magyar kislány a keleti blokkból, akit a kommunista rezsim alig enged ki az országból versenyezni, akit lesajnálnak és nem vesznek komolyan, ő pedig játékról játékra, versenyről versenyre szembemegy az intézményes és kulturális akadályokkal, és bebizonyítja, mekkora tudás és erő van benne, mígnem a világ legjobbját is képes lesz legyőzni egy meccsen. Emellett pedig a sok kritikát kapott édesapáról is kiderül: a végső döntéseket a lányaira bízta, még ha nem is értett ezekkel egyet, annak örült, ha boldognak láthatja őket.
1991-ben Polgár a sportág történetének legfiatalabb nagymestere lett, megdöntve Fischer hosszú ideig érinthetetlennek hitt rekordját – akinek kijelentése után ez a tény külön elégtétel. Ezután a világranglista legjobb tíz játékosa közé is bekerült, majd 2002-ben első nőként győzte le az akkori férfi világelsőt, Garri Kaszparovot. Az örmény–zsidó származású szovjet nagymester egyébként nagy szerepet kap a filmben: a gyerekkori bálványból az évek során elismert ellenféllé, sőt tengerben banánhajózó baráttá vált Polgár Judit számára, akivel kölcsönösen tisztelik egymást a mai napig. Kettejük párharca másfél évtizeden át húzódott, a narratívának pedig ez az egyik legfontosabb íve.
A rendezőnő finom egyensúlyt teremt, megbirizgálja az érzelmi szálakat is, de összességében a nézhetőségre koncentrál. Az emberi szálra, nem pedig a játszmák szakszerű elemzésére. Megmutatja, hogyan lehetett egy mereven hierarchikus rendszerben kitaposni egy olyan utat, amelyen korábban egyetlen nő sem járt – és hosszú ideig ott is maradni a csúcson. A sakk királynőjének végső konklúziója az, hogy a sportágban a nők megítélése nem magától értetődően változott meg, hanem egy következetesen kitartó, tehetséges magyar lány miatt.