„Bene prózája (…) azt képviseli, hogy a történelem maga is csak egy történet, egy megalkotott narratíva: az is el lett mondva és újra van mondva. Ezért (…) minden történetnek a történelem újramondásának kell lennie, valahogyan viszonyulnia kell a történelemhez, és azt a viszonyt is tolmácsolnia kell, ahogyan a nyilvánosság a történelemhez viszonyul. Sőt az egyéni tapasztalatát a szerzőnek mindig történeti távlatban kell tolmácsolnia” – mondja róla és írásművészetéről Smid Róbert kritikus.
Nyitókép: PKÜ/Onda Róbert
