Rácpácegresről Prágába, avagy hogyan születik meg groteszk maszkokból egy könyvvásár

Irodalom

Első pillantásra még semmi nem tűnik fel, látszólag minden olyan, mint egy békebeli vásáron. A prágai Vystaviste Palota (Ipari Palota) homlokzatán hatalmas molinó, az épület előtt pedig étel-, kávé- és könyvárusok, valamint külső felolvasószínpadok jelzik a 2021-es prágai könyvvásár helyszínét. Mégis, mind az előadókat, mind a szervezőket áthatja az izgatottság, a megkönnyebbülés, hogy végre, mégis sikerült: minden félelem és rémhír ellenére megnyithatta kapuit a pandémia utáni első igazi nemzetközi könyvvásár.

Persze az óvatosság, az elővigyázatosság az egész eseményt végigkíséri, hiszen nem létezik, hogy Nincs és ne is legyen biztonsági távolság, maszk abban az időben, amikor még mindenki összerezzen, ha egy tüsszentést hall a közvetlen közeléből. A prágai könyvvásár az első próbája volt a kultúra, ezen belül is az irodalom karantén utáni életének, amiben a régi, konvencionális formákat, körülményeket olyanok váltották fel, amit korábban groteszknek tartottunk volna.

A megújulás azonban a vártnál könnyebben és gördülékenyebben ment végbe, a látogatók, akik 1,5 év után jóformán először törhettek ki az intellektuális sivárságból, rugalmasak és befogadók voltak. Ez valahol épp olyan, mint Remsey Dávid Sündör és Niru rajzai. Elsőre meghökkenünk a sötét tónusú képeken, azonban jobban szemügyre véve azokat, meglátjuk a fekete vonalak által kirajzolt bájos vonásokat vagy kedves gesztusokat, és ugyanaz a barátságos, bensőséges érzés áraszt el bennünket, mint amikor a vásáron lődörgők szenvtelen maszkja fölött észreveszünk egy mosolygó szemet vagy egy lelkes tekintetet. A varázs azon nyomban megszületik, mi pedig már el is felejtjük kezdeti meglepetésünket, és evidensnek vesszük azt, amit eddig abszurdnak tartottunk.

Nem jelent többé problémát elfogadni, hogy a fellépők kivételével mindenki maszk mögé rejti az arcát. Megtanultunk érthetően és választékosan kommunikálni a védőrétegen keresztül is, és már csak ritkán keveredünk olyan burleszkszituációba, hogy elsőre nem ismerjük meg szakmai partnerünket. Sőt már azt is megengedhetjük magunknak, hogy Mándy Iván vagy épp Bohumil Hrabal karakterei nyomán egy korsó prágai sör mellett ismerkedjünk meg azon kollégáinkkal és fellépőinkkel, akiknek pixeles képét és e-mail-címét már álmunkból felriadva is ismerjük, velük kezet rázni – összeöklözni – azonban most először volt alkalmunk.

Borbáth Péter szavait idézve varázslatot, csodát bárhol találhatunk, épp úgy belebotolhatunk egy könyvírásra inspiráló guatemalai roncstelepen, mint egy gyerekkönyv-bemutatón, ahol a gyermeki mosolyú fordító hölgy arról mesél, hogy Romániába tartó stoppolása közben szeretett bele a magyar nyelvbe. A lényeg az, hogy az irodalom csodáját, jöjjön akár pandémia, akár világméretű bezárkózás, őrizni kell az elembertelenedéstől, épp úgy, ahogy a rácpácegresi balga ifjú is őrzi mai napig a maga Hétfejű Tündérét.

A cikkben említett művek cseh bemutatói képezték a Petőfi Kulturális Ügynökség szakmai programját a prágai Svet Knihy könyvvásáron, amely 2021. szeptember 23–26. között zajlott. Tételesen: Borbáth Péter: Sündör és Niru, illusztrátor Remsey Dávid; Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen, fordítója Svoboda Róbert; Mándy Iván: Ciklon; Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér.

Cseri Anna Flóra