A palota története
A Bahia-palota neve arabul ragyogást jelent. Si Moussa, a szultán nagyvezírje építtette a 19. század végén saját használatára, és kora legmonumentálisabb épületének szánták. Si Moussa egykor fekete rabszolga volt, a marokkói makhzent (királyi kormányt) szolgálta, ám fokról fokra sikerült feljebb lépkednie a ranglétrán: először hajib, királyi kamarás, majd nagyvezír lett. Már vagyonos és befolyásos úrként kezdte el építeni a palotát 1859-ben. A mai épület északi része, amely 1866 és 1867 között készült el, a Grand Riadot, a hozzá tartozó kertet és a kapcsolódó helyiségeket foglalja magában. A kert keleti és nyugati oldalán található két terem feliratai pontosan datálják az építkezést.
Si Moussa fia, Ba Ahmed Hasszán szultán hajibja volt, és annak halála után, 1894-ben biztosította fia, Abdelaziz trónra lépését, ennek révén vált nagyvezírré. Mivel Abdelaziz ekkor mindössze 16 éves volt, 1900-ban bekövetkezett haláláig Ba Ahmed lett Marokkó tényleges uralkodója. Ezekben az években fokozatosan bővítette a palotát.
A déli rész megépítése az ő nevéhez fűződik, beleértve a különböző kisebb udvarokat és riádokat (hagyományos marokkói ház zárt kerttel – a szerk.) is. A palotakomplexum keleti oldalán hatalmas privát parkot és kertet alakított ki központi medencével. Építésze Muhammad ibn Makki al-Misfiwi volt. A palota az évek alatt óriásira terebélyesedett, a Mellahtól északra levő negyed nagy részét elfoglalta, és jelentősen változtatott az utcaelrendezésen. A növekvő palotában Ba Ahmed szolgái és 24 főből álló háreme is otthonra talált. A palota földszintes maradt, a legenda szerint azért, mert Ba Ahmed elhízottsága miatt nem tudott volna lépcsőzni.
A palotaőreit kasztráltató Ba Ahmednek négy felesége volt, és mindegyiknek saját szobát biztosított. A legnagyobbat kedvence, Bahia birtokolta, akiről az épületet is elnevezte. A lány a tekintélyes al-Rahmanah törzs leszármazottja volt. Marrákestől északra éltek, majd vidéki kastélyukból egy marrakési riádba költöztek. Ba Ahmed és ő, amikor még igen fiatalok voltak, már első találkozásukkor egymás szerettek. A férfi rövid idő múlva feleségül kérte, a palota úrnője és Ba Ahmed kedvenc felesége lett. Ő ajándékozta meg először fiúgyermekkel. Hogy lenyűgözze feleségét, a legképzettebb szakembereket hozatta el Fezből, akik hat éven át dolgoztak a palotán. A nagyvezír azonban 1890-ben, mielőtt a palota teljesen elkészülhetett volna, meghalt. Az épület ekkor királyi tulajdonba került, és Abdelaziz szultán (aki átvette a hatalmat az országban) kifosztotta a palotát: minden bútort és szőnyeget a rezidenciájára szállíttatott. Ba Ahmed háremét is feldúlta, a család kénytelen volt elmenekülni. A lenyűgözően díszített mennyezetek, boltívek, a falmozaikok, a márvány fürdőszobák és a kazettás mennyezetek azonban mindmáig az egykori fényűzésről tanúskodnak.
1906-ban Madani el-Glaoui, a marrákesi pasa testvére vette át és külföldi vendégeinek szállásaként hasznosította a palotát. 1912-re második szintet építtetett, ami a főhadiszállása lett. 1912-ben, a marokkói-francia protektorátus felállítása után a francia tábornok, a marokkói függetlenség kikiáltását követően pedig V. Mohamed király rezidenciája lett. II. Hasszán király átadta a marokkói kulturális minisztériumnak, azóta turisztikai látványosság.
Ma Marokkó egyik leglátogatottabb nevezetessége, 2019 első negyedévében több mint négyszázezren jártak benne. Időnként a király is használja: külföldi méltóságokat fogad vagy rendezvényeket tart benne.
A tavaly szeptemberi földrengés során, amely Marokkó déli részét sújtotta, jelentős károkat szenvedett. A palotával szomszédos és annak területén elhelyezkedő riádok részlegesen összeomlottak, egyes tetőszerkezetek megsérültek, bizonyos falak megrepedtek, valamint egy boltíves mennyezet beomlott. 2023 októberében azonban újra megnyitották a palotát a látogatók előtt.
A palota felépítése
A palota labirintusszerű elrendezése, az, hogy nincs egységes, szabályos struktúrája, annak köszönhető, hogy sok évig építették és több szakaszban bővítették. Számos belső udvart és riádot foglal magában, amely körül különböző helyiségek és termek helyezkednek el. A fő palotakomplexum közel nyolcezer négyzetméteres.
A palota területére patkóíves kapun keresztül léphetünk be, majd hosszú kerti út vezet hozzá. Egy kisebb udvaron át a Petit Riad nevű, négyzet alakú udvari kertbe érkezünk, amelyet két középső tengelye mentén sétányok osztanak fel és gazdagon díszített galériák, szobák vesznek körül. Az egyik Ba Ahmed diwanja (tanácsterme) volt. A Petit Riadtól keletre kis belső udvar van, amelyet díszes termek vesznek körül. Ettől keletre a Cour d’Honneur, a palota legimpozánsabb része terül el. Az ötvenszer harminc méteres, carrarai márvánnyal burkolt, elegáns és színes, 52 oszloppal megtámogatott, fagalériával körülvett térből mintegy nyolcvan szoba nyílik: ezek voltak egykor Ba Ahmed feleségeinek és ágyasainak lakhelyei. Az udvarnak gyönyörű központi tava és három szökőkútja van.
A kert keleti végében levő nagyterem, a Salle d’Honneur magas mennyezetével és a palota egyik legszebb festett díszítésével kiemelkedik a többi tér közül. Porcelánnal burkolt falai, finoman festett faablakai vannak. A Cour d’Honneurtől nyugatra a Ba Ahmed által 1898-ban első felesége, Lalla Zaynab számára épített lakás van.
A Cour d’Honneur területétől északra levő másik nagy udvar a Grand Riad, amely a szomszédos szobákkal együtt a palota legrégebbi része: Si Musa idejéből származik. A nagy riádban még a 19. századból származó fák is élnek. A kertet keletről és nyugatról két nagy terem szegélyezi. Keletebbre, a főpalotán túl a Ba Ahmed által létrehozott kertek és parkok maradványait láthatjuk, a déli oldalon pedig további melléképületeket, köztük istállókat és egy mecsetet minarettel. Korániskola, egy gyümölcsöskert és egy buja éden is van itt jázminokkal, narancsfákkal, ciprusokkal, olajfákkal és szökőkutakkal.
A palota stílusa
A palotát az arab és az iszlám kultúra legjellemzőbb motívumai és feliratai díszítik. A falakon arab feliratok, geometrikus minták, arabeszkek, mukarnák (díszes boltozat – a szerk.) és faragott stukkók láthatók. Padlóit márvány- és zellijcsempékkel (zellij = mozaik) burkolták. Leghíresebb elemei a színes virágmintákkal festett cédrusfából készült mennyezetek, valamint a főbejáratok faragott és festett fából készült boltívei. A díszítéshez szükséges anyagok közül a márványt Meknesből, a cédrusfát a Közép-Atlaszból, a mozaikokat Tetouanból szerezték be.
