A templom felújítását megelőző régészeti ásatáson feltártak egy középkori sírkamrát, amelyben három előkelő hölgy, két papi személy és egy kisebb koporsóban egy gyerek földi maradványai voltak. Szokatlan módon a csontok nagyobb részt elporladtak, de a fa és a textil viszonylag épen maradt.
A koporsó felirata alapján sikerült azonosítani az egyik férfit, aki az 1757-ben elhunyt Norbeck Rafael prépost volt, a másik férfi szintén papi személy lehetett. A papi sírokból stóla, bőrkesztyű és lábbeli-maradványok kerültek elő, a három előkelő hölgy maradványai között viszonylag jó állapotban maradtak meg rózsafüzérek és egy selyemkendő is.
Az ásatáson rábukkantak a templomtoronyba vezető lépcső egykori belső ajtajára, a pillérek másfél, sőt csaknem háromméteres mélységbe nyúló bazalt alapjaira. A török korban erődítményként is szolgáló templomban valószínűleg helyben öntött, de soha ki nem lőtt puskagolyókat is találtak, de több középkori pénzérme, valamint bronzolvadék is előkerült, utóbbi egy tűzvész nyomán lezuhant és megolvadt harang maradványai lehettek.
A 13. századi premontrei templom nagyjából a jáki templommal azonos időben épülhetett, de annál épebben maradt fenn és sokkal inkább jellemzi a kor építészeti stílusát. Annak ellenére, hogy a 18. században barokk stílusban bővítették és díszítették.
