Néha elgondolkozom azon, hogy a hazai filmdisztribútorok időről időre miért akarják magukat lábon lőni a címfordításaikkal. Csomó kultsorozat és film kapott már olyan elképesztően hülye címet – például a Gilmore Girls-ből Szívek szállodája, az In Bruges-ből Erőszakik vagy a Die hard-ból Drágán add az életed! lett –, hogy valójában azon lehet csodálkozni, hogy valaki esélyt adott nekik a megnézésre.
A Reggeli a hegyen talán nem akkora mellélövés, viszont cserébe unalmasan lapos, annak ellenére, hogy a grandiózus és lenyűgöző francia Alpokban játszódik a cselekmény. Mondjuk az eredeti francia cím, a Les choses simples, azaz Egyszerű dolgok sem izgatna fel senkit úgy istenigazából, de abba legalább bele lehet gondolni plusz rétegeket.
Tény és való, hogy a Reggeli a hegyen-ben bőven van hegy, ahol a rusztikus tojásrántotta jobban is esik a kézműves croissant-nál, de ennyivel meg is szűnt a cím lényegi mondanivalója. Pedig ha van mostanában film, amit minél többeknek meg kéne néznie, az ez. A rendező, Éric Besnard feelgood sztorija ugyanis olyan a városi létben kiégett lelkeknek, mint egy hűsítő, hosszú korty a filmbeli hegyi forrásból. Majdhogynem életmentő.
Nyomokban hasonlít Wim Wenders Tökéletes napok című filmjéhez, amelyben a főhős a zsúfolt Tokióban él szinte remetei magányban, mégis az egyszerű élet szeretetére, szépségére tanít. Pierre (Grégory Gadebois) is a puritán, magányos életet választotta, a háttér azonban ezerszer lélegzetelállítóbb, mint bármilyen felhőkarcoló. Az operatőr kamerája gyakran el is időzik a tájon, amit látva valószínűleg bárki lecserélné jelenlegi életét arra, hogy egy ideig a főhős kopott kunyhójában lakhasson.
Még Vincent Delcour (Lambert Wilson), a techmilliárdos is így érez, amikor menő sportautójával lerobban a hegyi úton. Sikeres üzletemberként a feszített tempó és a stressz a mindennapjai része, beosztottak hada lesi minden szavát, itt azonban kénytelen szembenézni egy teljesen másfajta ritmussal és körülményekkel.
Vincent és Pierre annyira különbözőek, hogy kezdetben egyáltalán nem találják a közös hangot. A nagyvilági alak számára a hegyek nyugalma először kényelmetlen, sőt, talán még ijesztő is, Pierre szimpla élete pedig idegen és értelmetlen számára. Nem sok időnek kell azonban eltelnie, hogy Vincent is felismerje, hogy az egyszerűségnek megvan a maga értéke. Például hogy milyen jól tud esni az a bizonyos tojásrántotta, vagy akár pár óra alvás egy függőágyban a szabad ég alatt.
Ahogy a két férfi kapcsolata fokozatosan fejlődik, kiderül, hogy a másik élete sem pont olyan, mint amilyennek elsőre látszik. Bár Pierre elégedettnek tűnik szerény, csendes életével – amelybe látszólag csak a Kutya nevű kutyája, illetve egy Zoé nevű kislány hoz pluszszíneket –, valójában ő is rejteget titkokat, és nem ok nélkül él a hegy tetején. A film egy pontján arra is fény derül, hogy Vincent sem véletlenül robbant le a kocsijával, hanem egy nagyobb terv részeként.
Ahogy haladunk előre, a film egyre inkább a barátság és a kölcsönös megértés történetévé válik. Vincent visszatér Pierre-hez, miután felismeri, hogy a vidéki élet nyugalma segíthet neki feldolgozni válságát. Bár Pierre eleinte vonakodva fogadja be, végül ráébred, hogy talán éppen egymásra van szükségük ahhoz, hogy mindketten előrébb lépjenek. Sőt, a minden lében kanál Vincent még a szerelmi életének rendezésében is segítségére lehet.
Lambert Wilson és Grégory Gadebois alakítása valódi élettel tölti meg a filmet, a közöttük lezajló, frappáns párbeszédek pedig üdítően hatnak. Wilson tökéletesen hozza a külsőre magabiztos, de valójában pánikbetegséggel és a múlt démonjaival küzdő üzletember figuráját. Gadebois érzékenyen ábrázolja Pierre egyszerű, mégis komplex karakterét, aki jóval több, mint amit első (vagy második) ránézésre mutat magából. A két színész közötti kémia egyértelmű, ezért a film humora és mélyebb üzenete is a közös jeleneteikben bontakozik ki leginkább.
Ritkán látni középkorú férfiak között szövődő barátságról filmet, már csak ezért is érdemes beülni rá. Nem lehet eleget hangsúlyozni a látványos természeti hátteret sem, ami igazán a nagyvásznon mutatja meg magát, így nem érdemes vele megvárni a streaminget.
Ugyan a film cselekménye kiszámíthatatlan fordulatokat nem hordoz, de nem is ebben rejlik az erőssége. Éric Besnard érzékeny rendezése szájbarágás nélkül mutatja be, hogy a modern világ által kínált javak és lehetőségek nem feltétlenül teszik elégedetté az embert, és hogy az anyagi siker és a technológiai fejlődés nem minden, hiszen a valódi boldogság néha sokkal egyszerűbb dolgokban rejlik: egy nyugodt reggeliben, egy baráti beszélgetésben vagy éppen a természet csendjében.
A Reggeli a hegyen szeptember 5-től látható a mozikban a Cirko Film forgalmazásában.
