Néha elgondolkozom azon, hogy a hazai filmdisztribútorok időről időre miért akarják magukat lábon lőni a címfordításaikkal. Csomó kultsorozat és film kapott már olyan elképesztően hülye címet – például a Gilmore Girls-ből Szívek szállodája, az In Bruges-ből Erőszakik vagy a Die hard-ból Drágán add az életed! lett –, hogy valójában azon lehet csodálkozni, hogy valaki esélyt adott nekik a megnézésre.
A Reggeli a hegyen talán nem akkora mellélövés, viszont cserébe unalmasan lapos, annak ellenére, hogy a grandiózus és lenyűgöző francia Alpokban játszódik a cselekmény. Mondjuk az eredeti francia cím, a Les choses simples, azaz Egyszerű dolgok sem izgatna fel senkit úgy istenigazából, de abba legalább bele lehet gondolni plusz rétegeket.
Tény és való, hogy a Reggeli a hegyen-ben bőven van hegy, ahol a rusztikus tojásrántotta jobban is esik a kézműves croissant-nál, de ennyivel meg is szűnt a cím lényegi mondanivalója. Pedig ha van mostanában film, amit minél többeknek meg kéne néznie, az ez. A rendező, Éric Besnard feelgood sztorija ugyanis olyan a városi létben kiégett lelkeknek, mint egy hűsítő, hosszú korty a filmbeli hegyi forrásból. Majdhogynem életmentő.
Nyomokban hasonlít Wim Wenders Tökéletes napok című filmjéhez (itt írtunk róla), amelyben a főhős a zsúfolt Tokióban él szinte remetei magányban, mégis az egyszerű élet szeretetére, szépségére tanít. Pierre (Grégory Gadebois) is a puritán, magányos életet választotta, a háttér azonban ezerszer lélegzetelállítóbb, mint bármilyen felhőkarcoló. Az operatőr kamerája gyakran el is időzik a tájon, amit látva valószínűleg bárki lecserélné jelenlegi életét arra, hogy egy ideig a főhős kopott kunyhójában lakhasson.
Még Vincent Delcour (Lambert Wilson), a techmilliárdos is így érez, amikor menő sportautójával lerobban a hegyi úton. Sikeres üzletemberként a feszített tempó és a stressz a mindennapjai része, beosztottak hada lesi minden szavát, itt azonban kénytelen szembenézni egy teljesen másfajta ritmussal és körülményekkel.
Vincent és Pierre annyira különbözőek, hogy kezdetben egyáltalán nem találják a közös hangot. A nagyvilági alak számára a hegyek nyugalma először kényelmetlen, sőt, talán még ijesztő is, Pierre szimpla élete pedig idegen és értelmetlen számára. Nem sok időnek kell azonban eltelnie, hogy Vincent is felismerje: az egyszerűségnek megvan a maga értéke. Például hogy milyen jól tud esni az a bizonyos tojásrántotta, vagy akár pár óra alvás egy függőágyban a szabad ég alatt.
Ahogy a két férfi kapcsolata fokozatosan fejlődik, kiderül, hogy a másik élete sem pont olyan, mint amilyennek elsőre látszik. Bár Pierre elégedettnek tűnik szerény, csendes életével – amelybe látszólag csak Kutya nevű kutyája, illetve egy Zoé nevű kislány hoz pluszszíneket –, valójában ő is rejteget titkokat, és nem ok nélkül él a hegy tetején. A film egy pontján arra is fény derül, hogy Vincent sem véletlenül robbant le a kocsijával, hanem egy nagyobb terv részeként.
Ahogy haladunk előre, a film egyre inkább a barátság és a kölcsönös megértés történetévé válik. Vincent visszatér Pierre-hez, miután felismeri, hogy a vidéki élet nyugalma segíthet neki feldolgozni válságát. Bár Pierre eleinte vonakodva fogadja be, végül ráébred, hogy talán éppen egymásra van szükségük ahhoz, hogy mindketten előrébb lépjenek. Sőt, a minden lében kanál Vincent még a szerelmi életének rendezésében is segítségére lehet.
Lambert Wilson és Grégory Gadebois alakítása valódi élettel tölti meg a filmet, a közöttük lezajló, frappáns párbeszédek pedig üdítően hatnak. Wilson tökéletesen hozza a külsőre magabiztos, de valójában pánikbetegséggel és a múlt démonjaival küzdő üzletember figuráját. Gadebois érzékenyen ábrázolja Pierre egyszerű, mégis komplex karakterét, aki jóval több, mint amit első (vagy második) ránézésre mutat magából. A két színész közötti kémia egyértelmű, ezért a film humora és mélyebb üzenete is a közös jeleneteikben bontakozik ki leginkább.
Ritkán látni középkorú férfiak között szövődő barátságról filmet, már csak ezért is érdemes beülni rá. Nem lehet eleget hangsúlyozni a látványos természeti hátteret sem, ami igazán a nagyvásznon mutatja meg magát, így nem érdemes vele megvárni a streaminget.
Ugyan a film cselekménye kiszámíthatatlan fordulatokat nem hordoz, de nem is ebben rejlik az erőssége. Éric Besnard érzékeny rendezése szájbarágás nélkül mutatja be, hogy a modern világ által kínált javak és lehetőségek nem feltétlenül teszik elégedetté az embert, és hogy az anyagi siker és a technológiai fejlődés nem minden, hiszen a valódi boldogság néha sokkal egyszerűbb dolgokban rejlik: egy nyugodt reggeliben, egy baráti beszélgetésben vagy éppen a természet csendjében.
A Reggeli a hegyen szeptember 5-től látható a mozikban a Cirko Film forgalmazásában.
