Az elmúlt évtizedekben kiemelt szerepet kapott a régiókban való gondolkodás a globális művészeti piacon. De vajon képesek a regionális platformok új, a globális piac számára értelmezhető értékeket létrehozni? A régiókban kiemelkedő művészek válhatnak nemzetközi sztárokká? Az Art Market Budapest pénteki panelbeszélgetésén ezekről a kérdésekről gondolkodtak a meghívott szakemberek.
Vesna Latinovic, a beszélgetés moderátora a Danube Dialogues kortárs művészeti fesztivál igazgatójaként a regionális piacok felértékelődése mellett érvelt. Azt látja, hogy a régió egy-egy kiemelkedő művészeti eseménye közös nevezőként működik. Összehozza az eltérő szociális, kulturális és fejlettségű közegből érkező alkotókat, hidakat épít a különféle gondolkodások között.
Anne Vierstraete, az Art Brussels igazgatója is úgy látja, hogy a regionális platformok új ízeket adnak a globalizált művészeti piachoz. Ugyan az Art Brussels globálisan is jelentős szereppel bír, az évek során azonban nem veszítette el sajátos identitását, amelyet leginkább a helyi gyűjtőknek köszönhet. A brüsszeli gyűjtők óriási művészettörténeti tudással bírnak, törekszenek a fiatal művészek felkarolására. Jellegzetességük még, hogy a gyűjtés generációról generációra öröklődik.
Dr. Michael Taylor, a Virginia Museum of Fine Arts főkurátora hangsúlyozta: az amerikai Richmond egy elszigetelt régió, éppen ezért feladatuknak tekintik, hogy a helyi művészeiket globálisan is láthatóvá tegyék. Emiatt nagyon fontos, hogy a különféle művészeti vásárokon részt vegyenek, hogy prezentálják a művészeiket a világ előtt.
Vuyisile Mshudulu a johannesburgi Arts, Culture and Heritage igazgatója kiemelte: a dél-afrikai művészeti élet más sztenderek szerint működik, mint az euro-amerikai. Az ő művészeik számára ezért az jelenti a kihívást, hogyan definiálják és prezentálják magukat ebben a más rendszerben.
„Afrika sosem lehet győztes” – mondta. Ez szerinte egyrészt a földrész marginalizált helyzetének tudható be, másrészt annak, hogy a művészettel foglalkozók is más kódok szerint közelítenek a művészethez. Nincs értelmezési keretük az afrikai művészet befogadásához.
Hozzátette: a művészeti piac limitált helyekkel bír, emiatt is nehéz bekerülni. Számukra is azért van jelentősége a művészeti vásároknak, hogy láthatóvá tegyék a művészeiket. De azt látja, hogy nemcsak az alkotók számára fontos egy ilyen esemény, hiszen a vásárok is kapnak egy új színt az afrikai művészek jelenlététől.
Rámutatott arra is, hogy a dél-afrikai művészeknek csak akkor van esélyük betörni a globális piacra, ha megőrzik regionalitásukat. A legtöbb afrikai művész egyébként is a helyi tapasztalatból merít. Ők jellemzően egy-egy rezidens program vagy fesztivál után visszautaznak, és saját környezetükben alkotnak.
De megmutathatja-e magát egy dél-afrikai művész az Art Brusselen? Anne Vierstraete szerint az Art Brussel nyitott és befogadó hely, ahol bárki megmutathatja magát. Sok fiatal művész és a volt keleti blokkból érkező alkotó van jelen a fesztiválon, akik új történeteket, új árnyalatot adnak a platformhoz. Jó lehetőség ez nekik arra is, hogy találkozzanak a brüsszeli művészeti élet szereplőivel, a kurátorokkal, galeristákkal és gyűjtőkkel. Vierstraete kiemelte: a művészeti vásároknak edukációs szerepük is van. Arra tanítanak minket, hogy legyünk nyitottak, fedezzünk fel új dolgokat, gondolkodjunk határok nélkül.
A brüsszeli művészeti élet egyébként is informális közeg. Sok művész utazik ide, az alkotók pedig könnyen kapcsolatba tudnak kerülni a művészeti élet mozgatóival. Vibráló színhely ez, ahol időről-időre afrikai művészek is megfordulnak.
A beszélgetés során szó esett arról is, hogy az új technológiák hogyan befolyásolják a globális művészeti piacot. A Virginia Museum of Fine Arts főkurátora bevallotta: kezdetben tartottak attól, hogy az online jelenlét erősödése következtében lecsökken a múzeumi látogatók száma, és a műveket ezután csak képernyők keresztül fogják nézni. A tapasztalat viszont az, hogy a technológia csak újabb eszköz arra, hogy többeket megszólítsanak. A művészethez való hozzáférés szélesedett ezáltal, állítja.
Mshudulu ezt a gondolatot azzal egészítette ki, hogy a taktilitást nem tudja pótolni egy online felület sem. Lehet, hogy a műkereskedelem egy része áthelyeződik a virtuális térbe, de mindig lesznek, akik a művekkel közvetlen kapcsolatba akarnak lépni.
Az Art Brussels igazgatója ezt a gondolatot folytatva elmondta: már nagyon sok olyan (főleg ázsiai) gyűjtő van, aki online vásárol. Sokan félnek bemenni személyesen egy múzeumba vagy galériába, attól tartva, hogy hozzá nem értőnek fognak tűnni. Online viszont a biztonságos ismeretlenségbe burkolózhatnak, miközben lehetőségük van arra, hogy egy művet a saját szempontjaik szerint fedezzenek fel. Ő is azt gondolja, hogy a fizikai érintést semmi sem pótolhatja.
Virtuális művészeti vásárok sem lesznek, ezzel a gondolattal zárták a beszélgetést. Ezek az események éppen az emberek közötti kapcsolatról és az emberek és a művészeti produktumok valós találkozásáról szólnak.
