m2
A szerző felvétele
A gyönyörűen felújított épület, az újonnan megnyitott Román Csarnok, a lépcsőházak különleges falfestései, a régről ismert, de most újrarendezett és gondosan megvilágított műtárgyak, a tágas közösségi terek már önmagukban is élményt jelentettek a látogatóknak. Ezt még csak fokozták az este folyamán többször, több helyen indított különleges tematikájú pop-up vezetések.
m3
A szerző felvétele
Nekünk a divat mondja meg, hogy ki vagy! címmel Záray Szilvia csábította a látogatókat a 16. századi flamand festészet termébe. Itt először Nicolas Neufchâtel belga származású, vallása miatt Nürnbergbe menekült festőművész két nagy méretű, egész alakos portréjáról beszélt.
Megtudhattuk, hogy Hans Heinrich Pilgram holland kereskedő rendelte meg a művésztől saját maga és felesége képmását. Mindketten teljesen feketébe öltözve álltak modellt, hiszen ekkoriban V. Károly és II. Fülöp spanyol királyok öltözködését követték a magukra valamit is adó, jómódú polgárok.
m4
Nicolas Neufchâtel: Hans Heinrich Pilgram és Margarethe Merthen képmása
Forrás: Wga.hu

A festmény születésekor 28 éves kereskedő rövid fekete zekéje, fekete barett sapkája, harisnyája, cipője mind dísztelen, csak kilógó fehér inggallérja töri meg az egyhangúságot. Rövid nadrágja szalagokból állt, amelyet egyesével kötöttek a szolgálói a derékrészhez, gazdagságát díszes tőre, hímzett fehér kesztyűje és zsebkendője emeli ki.

Felesége, a nála több mint 10 évvel fiatalabb Margerethe szintén a kor divatjának megfelelően feketébe öltözött. Egyhangú viseletét csupán a kilógó fehér inggallér és az arany nyaklánc töri meg. Darázsderekát vasból(!) készült fűző, szoknyája harang alakját vesszőből font abroncs biztosította, ami nem csupán a tökéletes alakot, hanem a hölgy fizikai megközelíthetetlenségét is garantálta.

A jómódú kereskedőházaspár portréitól élesen elüt a köznép, a piacozó kofák és árusok ábrázolásmódja, főképp a divat szempontjából. Igaz, hogy ők nem megrendelésre, reprezentációs célból álltak modellt.

m5
Jan van Horst: Piaci jelenet
Forrás: Szépművészeti Múzeum

A tárlaton Jan van Horst, Pieter Aertsen és Joachim Beuckelaer három, azonos címet – Piaci jelenet – viselő zsánerképe a köznép mindennapjait mutatja be. A modellek ruháin a föld színei jelennek meg, mivel olyan természetes festőanyagokat használtak, amelyekhez a legegyszerűbben és legolcsóbban hozzá tudtak jutni.

A gomb, amely a mai kor számára a legegyszerűbb ruhaalkatrész, még egyáltalán nem volt elterjedt. Sőt, rendkívül drága dolognak számított, mert csak szabók használták, akiknek munkáját csak az előkelő megrendelők tudták megfizetni. Így csak övekkel és a zsinórokkal tudták összetartani a ruhákat.

m6
Joachim Beuckelaer: Piaci jelenet
Forrás: Wikipédia
A három képen szereplő alakok főkötői nem divatos feketék, mint Margarethe Pilgramé, hanem fehérek, és jóval méretesebbek, cipő pedig nincs is rajtuk, legfeljebb egy egyszerű fapapucs. A festmények tanulmányozása után megállapíthatjuk: az öltözetről egész pontosan kiderült viselőjének társadalmi rangja, a divat valóban megmondta, hogy ki vagy!

A Régi Szobor Gyűjteményben Még egy szú foga is beletörne csodálatos szobrászati technikák megfejtése címmel tartottak tárlatvezetést. A szoborkiállítások talán nem a képzőművészeti gyűjtemények legnépszerűbb elemei, de Kovács Vera interpretálása révén a látogató rögtön értőbb szemmel fordulhatott a kissé mostoha helyzetű műtárgyakhoz.

Jörg Lederer 1515-ből származó alkotása a Szépművészeti Múzeum egyetlen egyben fennmaradt szárnyas oltára. Mai szemmel talán nem veszünk észre rajta a szépen faragott alakokon kívül más érdemlegeset, idegenvezetőnk azonban a középkori emberek szempontjából megközelítve sok érdekességet mesélt a műalkotásról.

m7
Jörg Lederer: Szárnyas oltár
Forrás: Szépművészeti.hu

Az oltárképeket a szegények bibliájának is nevezik, a középkori ember ugyanis nem tudott olvasni, ismeretei szűkek voltak, ráadásul akkoriban az egyházi szertartások is latinul zajlottak, a betegségek, háborúk közepette a kor embere templomban, a művészeti alkotásokban találhatott vigaszt.

A mívesen megmunkált alakok, a kis Jézust karjaiban tartó Mária az anyai szeretet megtestesítője. Szent Miklós az ablakon kukucskálva érkezik a gyermekekhez, jelképesen pedig minden szegény emberhez. Az aranyozás a jeleneteket a mennyei szférába emeli. Mária Magdolna meztelen alakja pedig az emberi esendőség megtestesítője, példa rá, hogy a bűnből is ki lehet emelkedni, és el lehet nyerni a megbocsátást.

A vezetésen szóba kerültek a műtárgyak kártevői is. A szárnyas oltár hátsó falát vizsgálva az egyik legjelentősebb veszélyforrást csíphettük fülön: az embert. Az oltár hátoldalára ugyanis egy dátumot és egy név kezdőbetűit vésték be – egy MKIP monogramú ember 1586-ban érzett késztetést arra, hogy örök nyomot hagyjon maga után.

m8
Leonard Astl: Krisztus siratása (szárnyas oltár, részlet)

A faszobrok legnagyobb ellensége a szú, amely nehezen irtható. Régen csak tűzzel tudtak küzdeni ellene, de az tönkretette volna a műtárgyat is. Szerencsére ma már rendelkezésre állnak vegyszeres megoldások is. Furcsa neve ellenére a múzeumbogár is létező állat, amelynek elsősorban a lárvái pusztítóak, és leginkább a textíliákban okoznak jóvátehetetlen károkat.

A tárlatvezetés újabb meglepetése volt, hogy létezik a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében egy olyan műtárgy, amely szinte a csodával határos módon maradt ránk. Jacopo Sansovino Madonna gyermekével című, 1511-ből származó remekműve első pillantásra szépségén kívül nem szolgál más meglepetéssel. Közelebbről megfigyelve azonban apró repedéseket vehetünk észre az aranyozott figurán. Mint megtudtuk, a viaszból készült szoborral a művész a firenzei Mercato Nuovo homlokzatára szánt márványszobor elkészítésére pályázott, és vászonréteggel, valamint festékkel óvta meg a pusztulástól.

m9
Jacopo Sansovino: Madonna gyermekkel

Végezetül eljutottunk a bronz szobrokig, amelyeknek gyártási titkaira is fény derült. Az 1500-as évek elejéről származó Európa elrablása című bronzszobor tárolójának kihúzható fiókjában szobrászati mesterfogásokat ismertető tablót találhatnak a látogatók.

Az estét DJ Gandhava zenéje színesítette, a tárlatvezetések mellett pedig különböző workshopokon, társművészeti előadásokon is részt lehetett venni.

Biztos, hogy minden látogató új élményekkel és ismeretekkel távozott erről a tartalmas eseményről.