A textilművész különleges gondolati és képi világot teremt rusztikus, régi vásznain. Alkotásai életről, kötődésekről, családról, női és férfi szerepekről, a korról, amelyben élünk, a körülöttünk lévő környezet változásáról szólnak.
A munkák nem hagyományos kézimunkák, sokkal inkább fonállal „rajzolt” és növényi festékkel színezett képekkel, hímzett vagy pecsételt szövegekkel és jelképes erejű tárgyakkal megjelenített tartalmak művészi ábrázolásai – mondta el Rappai Zsuzsa művészettörténész, a kiállítás kurátora.
Az Ismeretlen című hímzett vászon negyven darab textilkönyvből álló sorozatának minden tagja egy-egy fiktív emberi történetről szól. Ötletét egy 1953-ból való, egyházi esketési felvételi lapokból és a hozzájuk tartozó nyilatkozatokból álló, kidobott iratköteg adta. Ezeknek a szövegeknek a részletei kerültek a kiállításon szereplő könyvekbe, véletlenszerűen hozzájuk társítva temetői porcelántáblák vászonra nyomtatott, hímzéssel és saját tárgyakkal kiegészített fényképeit.
Ami személyes című munkája életközepi számvetésnek készült. A több mint ötven méter hosszú vászonlabirintus szokatlan őszinteséggel ad betekintést a művész életébe, általában a női lét belső világába, dilemmáiba, de szól a családról, a kötődésekről is.
Változatok című vászna rávilágít arra, hogy mindenki hordoz valamilyen terhet, betegséget, amellyel az élete során meg kell birkóznia. A műben a különböző bajok, problémák szervekként jelennek meg ismeretlen arcokba varrva. Ezeket a temetők porcelánképeiről készült fotói közül választotta ki a művész, majd papírra nyomtatta és vászonra ragasztotta.
Bizonyosság című sorozatából egy kép látható a kiállításon, létezésünk múlandóságát érzékelteti. A vásznakra varrt, gyorsan romló szerves anyagok, elszáradó, kifakuló vagy elrohadó virágszirmok, falevelek, zöldségek, gyümölcsök révén a képek folyamatosan változnak, fakulnak, bomlanak, ezáltal szemléltetik anyagi létezésünk múlandóságát.
Legújabb alkotása, a Sóhaj az általunk tönkretett természetnek és az emiatt elvesző életlehetőség miatti aggodalomnak ad kifejezést. A művész sóba áztatta a hulladékokból varrt képeket, a só ugyanis belepi és elemészti azokat, ahogy terméketlenné teszi a földet is, de a száradás közben ez a folyamat átfordul, végül egy kristályos, csillogó, tiszta felület keletkezik. A drótból varrt emberalak mögül pedig itt-ott előtűnő evangéliumi idézet a gondviselésben való bizalomra int.
A kiállítás április 5-ig tekinthető meg.
Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
