Nem tilthatom meg
Bár Presser Gábor a Locomotiv GT zeneszerzőjeként vált igazán ismertté, az Omega első saját dalait is ő szerezte. Az 1968-ban kiadott Nem tilthatom meg az egyik első dal, amelyet Presser jegyzett. A single másik dala a Volt egy bohóc volt, azonban nehezen rúghatott labdába a Nem tilthatom meg zakatoló ritmusa, egyszerű, de a levegőt áthasító gitárriffje, valamint vérbeli beat-refrénje és őrült orgonaszólója mellett. Zeneszerzőként egyébként még két évig működött közre az Omega lemezein, többek között a zenekar legnagyobb slágere, a Gyöngyhajú lány zenéjét is ő szerezte. A Nem tilthatom meg több országban is megjelent, angol nyelvű verziójának címe There’s Nothing I Can Do.
Egy dal azokért, akik nincsenek itt
Az első, 1971-ben megjelent LGT-nagylemez legelső dala ötperces bevezetés abba a szellemiségbe, amelyben a zenekar megalakult. A korszak kísérleti rockzenéjének egyik legjobb darabja. Frenreisz Károly virtuóz fúvósszekciót alkotott egy személyben ebben az időszakban, amellyel a zenekar a progresszív műfajokba is belekóstolt. Ugyanakkor az újfent mesterien szőtt gitártémákon túl az orgonajáték által epikussá növő refrén teszi a mai napig igazán érdekes hallgatnivalóvá a dalt – a lírai szövegezés, melyet Adamis Annának köszönhetünk, már csak hab a tortán. Az album némileg szokatlan merészsége okán nem aratott átütő sikert, ennek ellenére a szakma figyelmét felkeltette, megalapozva a supergroup hírnevét.
Ringasd el magad
Az 1972-es keltezésű Ringasd el magad című lemez már jóval nagyobbat szólt, címadó dalának azonban nem az eredeti verziója híresült el, hanem az egy évvel később felvett Bummm! albumon hallható változat. Ha egyáltalán valóban egymás variációjának tekinthetjük ezeket a szerzeményeket. Ugyanis két, nagyon különböző dalt takar ugyanaz a cím: előbbi az 1972-es lemez levezetéseként szerepel, javarészt instrumentális zenéből áll, erősen blues-rock behatásokkal bír. Utóbbi viszont a funk és a soul mezsgyéin jár, ízes szaxofonbetétekkel (melyeket már Somló Tamásnak köszönhetünk) és az erősen effektezett (főleg a jellegzetes wah-wah hangzását felhasználva) gitármenetekkel adta meg az első löketet a ’73-ban rögzített, de végül csak egy évvel később megjelent albumnak. Mindenesetre mindkét Ringasd el magad briliáns stíluskohéziót vonultat fel, így közel lehetetlen megállapítani, melyiket tarthatnánk előbbre valónak.
Egy elfelejtett szó
A Mindig magasabbra bővelkedik klasszikussá vált LGT-szerzeményekben: olyan tételek kaptak helyet a dalsorban, mint a Szólj rám, ha hangosan énekelek, a Neked írom a dalt és az Álomarcú lány. A pszichedelikus vonal felé is kikacsintottak az Ülök a járdán hangzásával, de az Egy elfelejtett szó még ebből a klasszisgyűjteményből is kiemelkedik a lemezt meghallgatva. Ennek oka a sodró lendületű zenével összekapaszkodó szöveg, amelyet az előbbiekhez hasonlóan Adamis Anna szerzett. Ritka együttállásnak lehetünk fültanúi a dalban, a szöveg dallamossága már-már külön hangszerként van jelen, elválaszthatatlan egységet alkotva a hangszeres kompozícióval.
Neked írom a dalt
Legyen bármennyire is zseniális az Egy elfelejtett szó, listánk nem lenne teljes Presser Gábor örök érvényű ars poeticája nélkül, mely nemcsak zenéjében, de szövegében is az ő szerzeménye. Hálaadó opus, egyben hitvallás a Neked írom a dalt, mely generációkon átívelve hívja meg a közönséget a zene közös élvezetére.
Valaki mondja meg
Presser zeneszerzőként több film- és színházi produkcióban is szerepet vállalt, de mindegyik alkalmazott műve közül leghíresebb a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musical hangzó anyaga. A dalokat eleinte az LGT élőben játszotta, később a Gemini zenekarral váltásban adták elő a darabot. A zenész-zeneszerző mestermunkáját nyugtázza, hogy a Valaki mondja meg a színpadi előadásról leválva is szárnyra kapott, idővel általánosan ismertté vált. Betudható ez többek közt annak, hogy a szerzemény megtartja az egyensúlyt a színpadi dramaturgiai felépítettség és a korszak lírai hangvételű rockdalai között, így egyszerre tölthetett be a musicalben narratív funkciót, miközben megidézi az amerikai hippikorszak zenéjét, a dallamvezetést a szintetizátorra bízva.
Embertelen dal
Ha egyetlen dallal kellene összefoglalni azt, hogy az LGT-életműben mikor és hogyan csúcsosodott ki a szintetizátor és úgy általában az elektronikus hangzások használata a közelgő ’80-as évek szeleit megérezve, akkor az az Embertelen dal lenne. A diszkókorszak felé mutató szerzemény bár csak egy kiugró példa a Loksi duplalemezről – a számsor továbbra is jobbára a rock fúzióit vonultatja fel, néhány ponton melankolikus elmélázással egy-egy zongoraakkord felett –, puszta színfoltnak viszont nagyon erős. Hat és fél perce színtiszta zenei hedonizmus: ezen időtartam alatt a dalszerkezetbe belefért egy-két kisebb gitárszóló, űrkorszakbéli szintetizátorelszállás, szédítően nyakatekert szaxofonjáték, na meg rekedt férfidúdolás és üvöltés. Nem csoda, hogy ez lett a leghosszabb az album 17 dala közül.
Nem adom fel
Ha már a férfiüvöltésnél tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a Nem adom fel mellett. A soul és jazz motívumait a jellegzetes LGT-kavalkáddal házasító dalt a nagyszerű hangszerelés mellett a grandiózus énekteljesítmény is a magyar könnyűzene történetének valaha írt legjobb lemezzárlatai közé emeli, Sztevanovity Dusán lüktető-lázadó szövege pedig mindmáig a fülünkben cseng.
Nagy utazás
Listánk kakukktojása a Nagy utazás, melyet bár nem Presser Gábor szerzett, mégis az ő hangjához kötjük. A dalt Dés László és Bereményi Géza jegyzik, az azóta kultikussá vált Koltai-film, a Sose halunk meg betétdalának készült. A fülledt bossa nova-darab eredetileg egy 1989-ben bemutatott színdarabban szerepelt, melyre később írt új szöveget Bereményi. Az énekes szerepére felmerült Somló Tamás és Malek Andrea neve is – utóbbival el is készült egy stúdiófelvétel –, végül azonban Presser rekedtes hangján, bensőséges előadásmódjában megszólaló változat mellett döntöttek. Utólag visszatekintve, a Dés-Bereményi-Presser hármasa által közrefogott dal sikere már csak a mellette szereplő nevek miatt is borítékolható volt, amely persze semmit sem von le az azóta is élénken élő érdemeiből.
(A dal a miénk podcast vonatkozó epizódja, amelyből részletesen kiderül a Nagy utazás igen kalandos és szövevényes története, itt hallgatható meg.)
Zenevonat
Zárásként stílszerűen az abszolút LGT-dalt, a Zenevonatot ajánljuk. A Locomotiv GT X. című lemez kezdődala szürreális szövegezésére talán fel sem figyelt először a hallgatóság a címhez hűen zakatoló ritmus és az eddigre már terebélyessé vált hangszerelés mellett. A lemezen már kisebb kamarazenekar játszott, a dalokon jól hallható volt a fúvósszekció gyarapodása: Somló Tamás mellett Dés László és Gábor István is feltűnt szaxofonon, Csizmadia Gábor trombitán, míg Gőz László vonókürtön játszott. A végeredmény a Zenevonat esetében egy erősen swinges, néhol blues-rockos gitárnyúzással elemelt örömzene lett, amely a számozás szerint tizedik, de valójában a sorban kilencedik lemezük legnagyobb slágere lett.
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
