„A New Yorkban született, de negyven éve Dél-Afrikában élő Ballen a társadalom perifériájára szorult embereket, illetve a létezés szélsőségeit mutatja be sok humorral, iróniával. Több mint huszonöt albuma jelent meg eddig” – mondta Baki Péter, a Ballanesque – Roger Ballen szerint a világ című kiállítás kurátora a keddi sajtóbemutatón, amelyen a 72 éves művész maga tartott tárlatvezetést.
Roger Ballen felidézte, hogy 1969-ben járt már Budapesten, sőt fotózott is itt, de ezek a képek nem sikerültek igazán. A mostani kiállításon 85 fekete-fehér alkotása tekinthető meg, köztük korai, a hatvanas-hetvenes években készült képei, illetve a nyolcvanas évektől datálódó híres sorozatainak darabjai egyaránt szerepelnek.
Magával ragadó kompozíciókban foglalkozik olyan témákkal, mint a kontrollvesztés, a káosz, az őrület, az elidegenedés, az ember viszonya az állatvilággal, a halál elkerülhetetlensége vagy a másság élménye.
„Tizenhét évesen kezdtem komolyabban fényképezni. Inspirált, hogy édesanyám jóban volt híres fotósokkal, André Kertész műveit például ő adta el először Amerikában. Viszont soha nem tanultam a fotózást” – hangsúlyozta a művész. Ballen 1969-ben, 19 évesen ott volt a woodstocki fesztiválon, és három tekercs képet készített ott, de ezeket csak az esemény 50. évfordulóján, 2019-ben publikálta.
„Évtizedekig eszembe sem jutottak ezek a fotók, aztán 2019-ben egy közülük megjelent egy albumban, ami után felhívtak a The New York Timestól, hogy van-e több is. Sikerült megtalálnom a tekercseket, kiderült, hogy még Jimi Hendrixet is lekaptam, végül négy oldalnyit hoztak le a lapban belőlük” – mondta el Ballen. Mint kifejtette,
stílusa, művészete, technikája fotóról fotóra, munkáról munkára alakult ki.
Szerepelnek a tárlaton képek Boyhood című első fotóskönyvéből is: ennek darabjai akkor készültek, amikor a hetvenes években utazásai során gyermekkorát próbálta újraélni. 1986-tól 1994-ig, a politikai bizonytalanság, a forrongások, a forradalom időszakában a vidéki Dél-Afrikát fotózta, és miközben a fekete népesség jogai kerültek előtérbe, a társadalom perifériáján élő fehéreket örökítette meg.
Ballen művészetében áttörést jelentett Outland című sorozata, amelynek képeit 1995 és 2000 között készítette. „Ezek egyfajta pszichológiai tanulmányok. Egyrészt instruáltam embereket, hogy mit csináljanak, másrészt maguktól tették. Megjelentek a képeimen a kábelek, az állatok és a rajzok, amelyek később is meghatározóak lettek”.
Szintén nagyon ismert Ballen Shadow Chamber című sorozata, amelyben egy johannesburgi munkásszállón fotózott négy éven át aranybányászokat. Mint mondta, itt már nagyon kevés arcot ábrázolt, viszont a formák előtérbe kerültek, és megjelentek a szobrok, az installációk. Ez az irány látható Boarding House című, régi raktárépületben készült képein is.
Budapesti tárlatának legutóbbi darabjait a Roger the Rat című kötet munkája képviseli: a 2020-ban megjelent album főszereplője az ember, aki patkánynak képzeli magát. „Öt éven át csak patkányos képeket készítettem. Ezeken a fotókon elnyomott érzéseinket és gondolatainkat próbáltam ábrázolni”.
Roger Ballen elmondta: miután öt évtizeden át fekete-fehér képeket csinált, az elmúlt négy négy-öt évben áttért a színesre. „Korábban nem volt digitális kamerám, de hiteltelennek is éreztem a színes ábrázolást. Most már másként látom, egy új világ nyílt meg előttem” – hangsúlyozta a művész, akinek alkotásai idén a Velencei Biennálé dél-afrikai pavilonjában is láthatók.
A Ballanesque – Roger Ballen szerint a világ című tárlat augusztus 21-ig lesz nyitva a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban.
Nyitókép: Bite (részlet). Fotók: Roger Ballen Photography/Mai Manó Ház
