A német alkotó szerint a világot nem lehet megváltani, mégis fontosnak tartja annak felmutatását, amiről inkább elfordítanánk a tekintetünket. A kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem (UAD), a Művészeti Múzeum és a Német Kulturális Központ szervezésében megvalósult kiállítás címe Flashback. Visszatérés Kolozsvárra. Ez utalhat a fotós szemszögére is, aki most bemutatja, amit két évvel ezelőtt látott a város peremén, Pataréten, de arra is, hogy a romániai felvételeket Zownir több mint egy évtizeddel korábbi moszkvai sorozatával állítják párhuzamba a Bánffy-palota földszinti termeiben.
A fotós Nagybánya és Kolozsvár hírhedt romatelepein járt, de bukaresti drogfüggőről készült felvételt is találunk a kiállításon. Zownir moszkvai sorozata 1995-ben, nem sokkal a Szovjetunió megszűnése után, az első csecsen háború idején készült a társadalom peremére szorult, sérült emberekről.
Az oroszországi és romániai képeken is a közelség a legfontosabb. Az alanyok legtöbbször karnyújtásnyira vannak a fotóstól, szemkontaktust teremtenek vele.
A moszkvai sorozat a sérült, roncsolt, megalázóan közszemlére tett, eszméletlen (élettelen?) emberi testre összpontosít, amely így, elszigetelve a környező világ metaforájává válik.
A romániai sorozat viszont többet mutat a környezetből, abból, ahogy a szemét mellett és szemétből élők belakják, egyfajta rezignált otthonossággal és derűvel, és ahogy fogadják benne a külvilágból érkezett szemlélőt.
„A fényképeim azt jelzik, hogy a világ sosem fog megváltozni. Mindig lesznek gazdagok és szegények, mindig létezni fog a kiváltságosok kasztja és azoké, akiknek semmijük sincs. Mégsem vagyok keresztes lovag, nem vagyok annyira szemtelen. Nem állok ki a barikádokra azt kiáltva, hogy meg akarom váltani a világot a fényképeimmel. Csak felhívom az emberek figyelmét bizonyos körülményekre, anélkül, hogy megítélném azokat” – mondta Zownir egy interjúban.
Forrás: maszol.ro
