A romantikus olasz operairodalom legtermékenyebb
alkotója csaknem negyven operát hagyott az utókorra, ám mire negyvenedik
életévét betöltötte, alkotókedve, ereje alábbhagyott, és néhány hamvába holt
kísérlet után elhatározta: nem komponál több operát. Élete további három
évtizedében már csak néhány egyházi művet írt. Operái máig a repertoár
alapdarabjainak számítanak világszerte, vígoperáinak árnyalt jellemábrázolása, remek
színpadi helyzetei kiváló lehetőséget kínálnak az énekeseknek színészi
szempontból is. A Pannon Filharmonikusok augusztus 18-i szabadtéri gálaestjén A
sevillai borbélytól a Hamupipőkén át Az olasz nő Algírban
című operáig számos fülbemászó részlet csendül fel nemzetközileg ismert és
elismert énekesekkel.
Láng Dorottya Bécsben tanult, eddig csupán néhány
alkalommal hallhatta a magyar közönség, ám a következő évadban a Magyar Állami
Operaházban is énekel, júniusban pedig élete első nagy Wagner-szerepében áll
színpadra a Müpában. Repertoárja Monteverditől Strausson át Bartók Juditjáig
rendkívül széles skálát ölel fel.
„Lírai mezzoszopránként a Rossini-operák különösen
közel állnak a szívemhez, hiszen ez az a repertoár, amelyben egy gálaesten igazán
megcsillanthatom a képességeimet. A műfaj komoly technikai tudást, a magas és
mély hangfekvésben egyaránt magabiztosságot kíván, minden apró malőr
kihallatszik.”
Az operaénekes számára a Rossini-művek hálás
szerepeket kínálnak: „szívhez szóló figurákat játszhatok rengeteg humorral, így
könnyű megfogni a közönséget”. Egy gálaesten fontos szempont, hogy a közönség
fülében csengenek az ismert részletek. „Rögtön az első duettben Kálmán Péterrel
lépek színpadra, aki kiváló énekes, és a köztünk lévő összehang remek
játéklehetőséget teremt még akkor is, ha ezúttal nem színpadi szituációban
csendül fel egy-egy részlet. Arra mindig ügyelek, hogy ízelítőt adjak a
helyzetből, hogy a közönség átélhesse a történetet.”
Láng Dorottya szerint az embereknek – hogy elfeledjék
az elmúlt időszak nehézségeit – különösen szükségük van a Rossini-operákból
áradó humorra, könnyedségre. „Egy nyári estére éppen megfelelő program,
miközben megmutatjuk Rossini más színeit is, Tankréd áriája például már-már
melodramatikus.”
„Az énekesek általában nem szeretik a buffo basszus
szerepeket. Úgy tartják, ha egy jó énekes megöregszik, akkor jönnek ezek a karakterek,
ám én mindig szívesen énekeltem őket” – meséli Kálmán Péter. A nemzetközi
élvonalba tartozó basszbariton otthonosan mozog a straussi és wagneri, valamint
a buffo basszus szerepekben egyaránt.
„Rossini buffo szerepei számos kihívást tartogatnak,
kezdve azzal, hogy magasan és mélyen egyaránt jól kell énekelni egészen addig,
hogy hihetetlen gyorsan kell elhadarni a cirkalmas szöveget. Soha nem akartam
hősszerelmest játszani, éppen ezért nagyon élvezem ezeket a jórészt negatív
figurákat a gonosz mostohától a szeráj kertészéig.”
A Rossini számára inspirációt jelentő bohózatokat
firtató kérdésre azt feleli: „Rossini zenéje könnyed, vidám – mi más kellene
még?! Számomra a színészi alakítás nagyon fontos, néha az éneklésnél is előrébb
való. Éppen ezért ritkán vállalok koncerteket. Bár ezek a karakterek hálásak,
hiszen a legtöbb ária valamilyen vidám történetet mesél el elejétől végéig, és
ez önmagában is izgalmas játéklehetőséget kínál, amelybe a karmestert és a
zenekart is be szoktam vonni.”
A gálán énekel Edoardo Milletti olasz tenor, az estet a Pannon Filharmonikusok vezető karmestere, Bogányi Tibor vezényli. A részletes programról a zenekar oldalán olvashatnak.
