A romantikus olasz operairodalom legtermékenyebb alkotója csaknem negyven operát hagyott az utókorra, ám mire negyvenedik életévét betöltötte, alkotókedve, ereje alábbhagyott, és néhány hamvába holt kísérlet után elhatározta: nem komponál több operát. Élete további három évtizedében már csak néhány egyházi művet írt. Operái máig a repertoár alapdarabjainak számítanak világszerte, vígoperáinak árnyalt jellemábrázolása, remek színpadi helyzetei kiváló lehetőséget kínálnak az énekeseknek színészi szempontból is. A Pannon Filharmonikusok augusztus 18-i szabadtéri gálaestjén A sevillai borbélytól a Hamupipőkén át Az olasz nő Algírban című operáig számos fülbemászó részlet csendül fel nemzetközileg ismert és elismert énekesekkel.
Láng Dorottya Bécsben tanult, eddig csupán néhány alkalommal hallhatta a magyar közönség, ám a következő évadban a Magyar Állami Operaházban is énekel, júniusban pedig élete első nagy Wagner-szerepében áll színpadra a Müpában. Repertoárja Monteverditől Strausson át Bartók Juditjáig rendkívül széles skálát ölel fel.
„Lírai mezzoszopránként a Rossini-operák különösen közel állnak a szívemhez, hiszen ez az a repertoár, amelyben egy gálaesten igazán megcsillanthatom a képességeimet. A műfaj komoly technikai tudást, a magas és mély hangfekvésben egyaránt magabiztosságot kíván, minden apró malőr kihallatszik.”
Az operaénekes számára a Rossini-művek hálás szerepeket kínálnak: „szívhez szóló figurákat játszhatok rengeteg humorral, így könnyű megfogni a közönséget”. Egy gálaesten fontos szempont, hogy a közönség fülében csengenek az ismert részletek. „Rögtön az első duettben Kálmán Péterrel lépek színpadra, aki kiváló énekes, és a köztünk lévő összehang remek játéklehetőséget teremt még akkor is, ha ezúttal nem színpadi szituációban csendül fel egy-egy részlet. Arra mindig ügyelek, hogy ízelítőt adjak a helyzetből, hogy a közönség átélhesse a történetet.”
Láng Dorottya szerint az embereknek – hogy elfeledjék az elmúlt időszak nehézségeit – különösen szükségük van a Rossini-operákból áradó humorra, könnyedségre. „Egy nyári estére éppen megfelelő program, miközben megmutatjuk Rossini más színeit is, Tankréd áriája például már-már melodramatikus.”
„Az énekesek általában nem szeretik a buffo basszus szerepeket. Úgy tartják, ha egy jó énekes megöregszik, akkor jönnek ezek a karakterek, ám én mindig szívesen énekeltem őket” – meséli Kálmán Péter. A nemzetközi élvonalba tartozó basszbariton otthonosan mozog a straussi és wagneri, valamint a buffo basszus szerepekben egyaránt.
„Rossini buffo szerepei számos kihívást tartogatnak, kezdve azzal, hogy magasan és mélyen egyaránt jól kell énekelni egészen addig, hogy hihetetlen gyorsan kell elhadarni a cirkalmas szöveget. Soha nem akartam hősszerelmest játszani, éppen ezért nagyon élvezem ezeket a jórészt negatív figurákat a gonosz mostohától a szeráj kertészéig.”
A Rossini számára inspirációt jelentő bohózatokat firtató kérdésre azt feleli: „Rossini zenéje könnyed, vidám – mi más kellene még?! Számomra a színészi alakítás nagyon fontos, néha az éneklésnél is előrébb való. Éppen ezért ritkán vállalok koncerteket. Bár ezek a karakterek hálásak, hiszen a legtöbb ária valamilyen vidám történetet mesél el elejétől végéig, és ez önmagában is izgalmas játéklehetőséget kínál, amelybe a karmestert és a zenekart is be szoktam vonni.”
A gálán énekel Edoardo Milletti olasz tenor, az estet a Pannon Filharmonikusok vezető karmestere, Bogányi Tibor vezényli. A részletes programról a zenekar oldalán olvashatnak.
