A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem minden évben Bartók Béla születésnapján, március 25-én hozza nyilvánosságra a Bartók-Pásztory-díjjal kitüntetett két művész – egy hangszeres zenész és egy komponista – nevét. Az elismerést a zongoraművész-zeneszerző özvegye, Pásztory Ditta alapította végrendeletében, és 1984 óta minden esztendőben egy-egy kimagasló tevékenységet végző magyar anyanyelvű előadó és zeneszerző kaphatja meg. Olyanoknak ítélik oda, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a hazai zenei élet fejlődéséhez, a bartóki szellemiség megőrzéséhez.
Idén a járványhelyzet miatt zárt körben, fokozott egészségvédelmi intézkedések mellett zajlott az ünnepélyes ceremónia csütörtökön. A kitüntetettekről határozó kuratórium elnöke a Zeneakadémia mindenkori rektora, jelenleg Vigh Andrea, tagjai pedig az intézmény oktatói, Fekete Gyula Erkel- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, tanszékvezető egyetemi tanár, nemzetközi és tudományos rektorhelyettes; Kutnyánszky Csaba karvezető, tanszékvezető egyetemi tanár, oktatási rektorhelyettes; Onczay Csaba Kossuth-díjas gordonkaművész, professor emeritus; Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester, címzetes egyetemi tanár; Hőna Gusztáv Liszt-díjas harsonaművész, professor emeritus, valamint Dráfi Kálmán Liszt-díjas zongoraművész, egyetemi tanár.
Rost Andreáról szóló méltatásában Medveczky Ádám így idézi fel az operaénekes zeneakadémiai felvételijét: „megjelent egy kedves fiatal hölgy, megállt a színpadon, és kinyitott egy könyvet. Természetesen rögtön sejtettük, hogy Norina áriáját fogja énekelni, hiszen az kezdődik egy romantikus regény felolvasásával. Ahogy dalra nyitotta ajkait, elfelejtkeztünk könyvről, mindenről. Elmerültem hangjának színében, kifejezésének gazdagságában.” Mint hozzáteszi,
Rost Andrea pályafutása viharos gyorsasággal ívelt fölfelé, hiszen még növendékként debütált Gounod Júliájaként, ám sűrű foglalkoztatottsága ellenére lelkiismeretesen, felkészülten látogatta a szerepgyakorlat órákat, és nem felmondta a leckét, hanem előadta.
„Szakmai tökéletesség és költészet, ezek sikerének alappillérei. A bel canto nála anyanyelvként szerepel, de koncertjein bebizonyította, hogy minden zenei stílusban képes nagyszerűt produkálni. Gyönyörűen énekel dalokat, és megigéző kedvességgel olykor operettet” - hangsúlyozza Medveczky Ádám.
Kovács Zoltánról Fekete Gyula írt laudációt, amelyben rámutat: akadémiai székfoglalóját a komponista „Beszéld el nekem a múltat, s megismerem belőle a jövőt!” – ókori legenda egy XXI. századi programzenében címmel tartotta meg 2015-ben, és a választott idézet egyben hitvallása is, hiszen egész életművét áthatja e konfuciusi gondolat.
Műveinek hosszú sora a szóló művektől a kamarazenén át a versenyművekig, szimfóniákig, oratorikus kompozíciókig terjed
– olvasható a méltatásban. Hangszere, a fagott természetesen több kompozíciójában is kiemelt szerepet kap. Legutóbbi művei közül kiemelkedik többek között a Missa Pannonica című oratóriuma, valamint a Három tánc és a Taorminai képek című szimfonikus alkotásai.
Nyitókép: Rost Andrea, fotó: Dobos Tamás
