Szalonja már induláskor, a két világháború között fogalommá vált. Az igazi csoda pedig, hogy a vasfüggöny leereszkedésével tovább virágzott Rotschild Klára birodalma. A Magyar Nemzeti Múzeum Clara című kiállítása arra keresi a választ, hogy mitől válhatott a tervező a 20. század magyar divattörténetének egyik legizgalmasabb és egyedülálló alakjává.
A múzeum megújult Kertészházának tereiből ugyanaz az időtálló elegancia sugárzik, mint Rotschild egykori szalonjából. Letisztultak, jól áttekinthetők a terek, amelyekben egyszerre elevenedik meg egy női sikertörténet és egy korszak elitjének öltözködési kultúrája.
A Kertészház középső, arany terme az embert tárja elénk, és magára az életútra koncentrál. Egy óriási idővonal ötlik a látogató szemébe, amely segítségével megérthetjük, hogyan is válhatott Rotschild Klára neve ikonikussá.
Az 1930-as években szinte egy év alatt sikeres divattervezővé vált. Ehhez hozzájárult az is, hogy Somogyi Pál, a kor hírhedt aranyifjúja rátámadt és megverte. Budapest hetekig erről beszélt, onnantól kezdve már mindenki tudta, ki az a Rotschild Klári. A Somogyival szemben indított pert ráadásul meg is nyerte, ami remek tőkeinjekciót jelentett a vállalkozásához.
A sikereihez a biztos szakmai alapok, a sajtó- és társadalmi kapcsolatok, a teljesítmény, a kor „influenszerei” és a párizsi divatházakhoz képest alacsonyabb árazása egyaránt hozzásegítették.
De akit nem az életút, hanem inkább a szalon emblematikus öltözékei érdekelnek, az sem fog csalódni. A központi térben megcsodálhatjuk a lurex-viszkóz alapra, üveg- és teklagyöngyökkel, kézi hímzéssel készült ékszerkabátot. Ezt az 1972-es aprólékos, finom munkát egy Yves Saint Laurent-modell inspirálta, azonban ahelyett, hogy Rotschild lemásolta volna a francia eredetit, megalkotta a saját verzióját. Ez az adaptáció haláláig az egyik legnépszerűbb kreációja volt.
Ebben a térben szerepel még egy fekete-fehér, elegáns vonalvezetésű kisruha, valamint Kádárné egy kosztümje is. Rotschild a köztudottan puritán elnökfeleségre nem kívánta „ráerőltetni” a legdivatosabb párizsi modelleket. Ez a világosdrapp ruha is inkább a szocialista öltözködési sémát követi.
Rotschild Klára maga is táplálta a személye körül kialakult mítoszt. Ezt igazolja állandóan viselt, kedvenc arany karkötője, ami szintén e tér fontos eleme. Rotschild azt terjesztette, hogy az ékszert Faruk egyiptomi királytól kapta hálája jeléül, amiért a divattervező elkészítette Faridának, az egyiptomi királynőnek az esküvői ruháját. Valójában azonban a királynő más tervező ruháját viselte a nagy napon, és a karkötő mesterjegye is arról árulkodik, hogy Rotschild más alkalomból kaphatta a karkötőt. Az arany teremben szerepelnek még a divattervező egyéb ékszerei, valamint lakkbőrből és selyemszaténból készült cipője is.
Ebből a teremből balra nyílik a fekete terem, amely a műhelyt reprezentálja. Az itt látható tizenkét próbababán az őszi-téli szezonnak megfelelő öltözékek láthatók. Azonban a kiállítás ideje alatt, április 30-ig ezek a modellek cserélődni fognak, és még huszonnégy ruha lesz látható. A most megtekinthető darabok közül egyértelműen Rátonyi Hajni egykori fellépő ruhája a legkülönlegesebb. Ez a kreppelt muszlinból készült ruha a magyar népi díszítőmotívumokat felhasználó, flitterekkel, gyöngyökkel, selyemszálakkal hímzett mellénye által válik felejthetetlenné.
Szintén Rátonyi Hajnié az az extravagáns, alul harmonikaszerűen szétnyíló ruha is, amelyet a színésznő az 1970-es évek elején viselt Fényes Szabolcs szerzői estjén az Erkel Színházban. Vagy itt van az a sárga estélyi is, amelyet gyöngyökkel telehímzett felsőrésze tesz kivételessé.
A falakon a tervezésről, alkotásról készült fotók teszik teljessé az összképet.
A másik oldalon a fehér terem magát a szalont jelképezi. Az egykori üzlet eredeti bútorzata és a körülötte álló babák azt az érzetet keltik, mintha a Clara Szalonba lépnénk be. Ebben a térben főként Chanel-modelleket láthatunk. Nőies vonalak, karcsú szabásvonal, díszes, ám visszafogott, elegáns stílus jellemzi ezeket a kosztümöket. A Chanel-kosztüm ugyan már kissé elavultnak számított a 60-as évek bohém trendjeihez képest. Azonban klasszikus, időtlen vonalvezetése miatt Rotschild Klára is előszeretettel alkotott ilyen kifinomult, nőies bájjal rendelkező darabokat.
A fehér teremből egy lépcső vezet lefelé. A Kertészház pincéjéből kialakított terem intim helyiség, ahol az érzékeké lesz a főszerep. Meg lehet szagolni három korabeli parfümmintát, a Hegedűs Zsanett által tervezett anyagmintákat meg lehet tapogatni, a Benes Anita által rekonstruált Rotschild-ruhákat pedig fel is lehet próbálni.
A teret igazán exkluzívvá teszik a falra installált, az 1940-es, az 1960-as és az 1980-as évekből származó eredeti divatrajzok, valamint az egyetlen fennmaradt divatalbum is.
Páratlan válogatást láthatunk a fotókból és archív felvételekből is ezen a kiállításon. Az arany teremben vetítik Rotschild Klára az osztrák tévének adott interjúját. Látunk olyan filmeket, amelyekbe Rotschild készítette a ruhákat (Esős vasárnap, Gyerekbetegségek, Szent Péter esernyője). Mindezek mellett két divatbemutatóból (1960, 1980) is láthatunk részleteket. Végezetül érdemes hosszan böngészni azt a fotóválogatást, amely Rotschild társasági életébe enged betekintést.
Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
Nyitókép: Ruhapróba a Clara Szalonban, középen Rotschild Klára. Fotó: MTI/Kácsor László
