Saly Noémi városmeséje a II. kerület fontos helyszíneiről

A 33 egységből álló budapesti kerület utcáin 1945-ben szovjet katonák parádéztak miseruhában.

A II. kerület a városegyesítéskor mindössze két nagyobb és egy kisebb részből: a Vízivárosból, az Országútból és Felhévízből állt. Ám a város addig nőtt, hogy a beépítetlen külterületek és kaszálók is önálló városrészekké váltak, így ma a II. a legtöbb, 33 egységből álló budapesti kerület.

Észak felől eredetileg a mai Bem József utca, nyugaton az Országút, keleten a Duna-part, délen az Ybl Miklós tér határolta. A legfontosabb utcája a Fő utca volt, ami már a rómaiak idején is kiemelt útvonalnak számított.

A Budai jogkönyv a 15. század elején négy olyan külvárost is megemlít, amik a mai Víziváros területére estek: az északi részen volt Szent Péter mártír falva, ahol malmok álltak és posztókészítők éltek. Délen terült el Szent István falva, a mai Ponty és Halász utca környéke, amit főleg örmények laktak. Északnyugaton volt a Tassental, a Csalogány utca és a vár között pedig egy tót falu, amelynek emlékét a Kerékgyártó és a Szekérgyártó utcák neve őrzi.

A kerületet már 1684-ben ostrom alá vette és teljesen elpusztította a török.

Az újjáépítés Buda 1686-os visszafoglalása után kezdődött meg. A kerületben különféle szerzetesrendek telepedtek le, amelyek segítették a újjáéledését. A bevándorló, katolikus rácokat Boszniából érkező ferencesek pásztorolták, a németeket a kapucinusok, a magyar ajkú lakosságot pedig a jezsuiták.

A Fő utca mentén a Király fürdőtől a külügyminisztériumig

A Király fürdő területén egykor villaszerűen beépített római település volt. Később itt húzódott a városfal és állt az úgynevezett Kakas kapu, amiről a fürdőt a Kakas kapu fürdőjének is nevezték.

Jelentősége abban állt, hogy már a védhető falakon belül helyezkedett el.

A Lukács fürdő gyógyvizét cserépcsöveken át vezették el idáig. 1796-ban a König család vásárolta meg az ingatlant. 1826-ban épült a Fő utcára néző klasszicista szárny, amelyben 23 szobás szállót alakítottak ki. A kibővítés után lett a létesítmény neve Königs-Bad, vagyis Király fürdő.

A Fő utca 82–84. szám alatt álló Király fürdő közelében található a Kacsa utca, amely a 18. században nagy forgalmú Aranykacsa fogadóról kapta a nevét. 1711 és 1743 között a közelben volt Buda város tanácsának serfőző háza, a város legismertebb vendéglője és fogadója. Kovácsoltvas cégére aranyozott kacsát ábrázolt. 1888-ban Gruber Alajos nyitotta újra a vendéglőt. Az épületet 1950-ben munkásszállóvá alakították. 1972-ben újranyitották, és ma is működik.

A Fő utca 68. szám alatt álló, az ostrom alatt jelentősen leromlott állapotú épületet a bécsi adminisztráció 1689-ben ingyen adta Praunseys Mátyás vaskereskedőnek és Unger János György polgármesternek, hogy a területre új, földszintes házakat építsenek.

A vaskereskedő házának homlokzatát három nyúl díszítette, így ráragadt a Három Nyúl ház elnevezés.

1702-ben ebben nyílt meg a Három Nyúl vendégfogadó, majd 1801-ben itt létesült a két század befogadására alkalmas Nyúl-kaszárnya. Unger János György háza a Zöld szőlőfürthöz nevű vendégfogadóként működött, majd sörfőzde is létesült benne. Végül ez az épület is a laktanya tulajdonába került. A főváros 1939-ben az egész komplexumot lebontatta, hogy a helyén parkot létesítsen.

A Fő utca 88. alatt állt a Szent Flórián-templom, amelyet a bajor származású pékmester, Christ Antal 1750-ben a saját költségén kezdett építtetni, hogy a Nyúl-kaszárnya katonái tudjanak misére járni. Az épület 1920-ban a görögkatolikusokhoz került. Budapest 1944–45-ös ostromakor a németek szétverték a sekrestye berendezési tárgyait, megitták az összes misebort, a szovjetek pedig ellopták a mise- és ministránsruhákat, aztán a legenda szerint azokban parádéztak az utcákon.

A kápolnával szemben állt a külügyminisztérium épülete, amit eredetileg az Állami Számvevőszék számára építettek. A telken 1828 és 1830 között tímárház állt, majd 1869-ben gőzmosó épült a helyére. Ezt 1873-ban lebontották, hogy itt húzzák fel a laktanya ágyraktárát. 1909-ben már az Állami Számvevőszék működött a Fő utca 81-ben, az épületet 1944-ben vette birtokba a külügyminisztérium. A háromszintes épületben számos világhírű szobrász és festő: Rodin, Szinyei Merse Pál, Mednyánszky, Benczúr Gyula munkái láthatók.

A Radetzky-laktanya és az Öntödei Múzeum

A Radetzky-laktanya helyén 1840-ben még klasszicista stílusban épült gabonaraktár állt, amit 1897-ben építettek át kaszárnyává. Az első világháború idején hadikórház működött a falai közt, majd a Gestapo vette birtokba.

Később a nyilasok Halálfejes Légiója használta bázisként, de az ÁVO és a Munkásőrség is birtokolta. A rendszerváltást követően az MDF-hez került. 2018-ban levették róla a műemléki védettséget, jelenleg bontják.

A Bem József utca 20. alatt található az Öntödei Múzeum, amelynek helyén Ganz Ábrahám 1845-ben építette fel vasgyárát. Az üzemben kéregöntésű vasúti kerekeket és gabonaipari őrlőhengereket gyártottak a cég szabadalma alapján. Ganz Budapest díszpolgára lett, és nemcsak a város intézményeit pénzelte, hanem a dolgozóival is törődött: saját kórházat és saját nyugdíjpénztárat üzemeltetett. Ybl Miklóssal terveztette meg négyemeletes palotáját. 1867. december 15-én levetette magát ennek legfelső szintjéről, és szörnyethalt. Munkásságát Mechwart András folytatta, aki világhírűvé tette a Ganz ipari birodalmat. Az épületben 1969-ben nyílt meg az Öntödei Múzeum.

A Széll Kálmán tértől a Lövőház utcáig

A Széll Kálmán tér „kiskorában” domb volt, amit Csíz-halomnak neveztek, ám a téglaégetők rövid időn belül gödröt „varázsoltak” belőle. A bánya helyén bányató keletkezett, amit telente korcsolyapályaként használtak. A terjedő város számtalan sportolási lehetőségre lelt a téren: 1911-re hat teniszpálya és egy futópálya is létesült itt. 1929-ig Gödörnek is nevezték a teret, majd megkapta a Széll Kálmán tér nevet. 1938 és 1941 között közlekedési csomóponttá fejlesztették.

A Széna tér egykor takarmány- és gabonapiac volt, majd az 1710-es pestisjárványt követően itt építették fel a karanténházat és a járványkórházat, ami később közkórházként és szegényházként üzemelt. Amikor a nagyszombati egyetem Budára költözött, az orvosképzés gyakorlati része ebben az épületben zajlott. 1840-től itt üzemelt a régi Szent János Kórház. 1944–45-ben, a vár ostroma során rommá lőtték. 1949-ben a volt kórházépületet és a mellette álló óratornyos kápolnát lebontották. A régi kórházra ma már csak a falmaradvány és rajta az emléktábla emlékeztet.

A Lövőház utca az 1700-as évek elejének emlékét őrzi, amikor Mária Terézia minden felnőtt férfi számára elrendelte a kötelező lőgyakorlatot. Ezen a területen állt a régi lőház, amihez kocsma és kuglizó is tartozott. Mivel a környék lakói besokalltak az állandó hangzavar miatt, a város a kórház bővítésére hivatkozva elvette a telket.

Pasarét

Nevét 1847-ben magyarosították. Az addigi Sauwiesen (Disznórét) és Schmalzbergel (Zsírdomb) Abdurrahmán Abdi Arnaut, az utolsó budai török pasa emlékére a Pasarét nevet kapta. A török időkben a terület Veli bej rétje néven a budai pasák kaszálója volt. A Budai-hegyekbe a 18. századtól német telepesek érkeztek. Ekkori neve Országút külterület volt. 1847-ben kapta a Pasarét nevet, és ebben az időben kezdte meg működését a Drasche Henrik-féle téglagyár is. A kertes nyaraló- és villaövezet kiépülése az 1900-as években kezdődött. Az első világháború után az 1920-as, ’30-as években eklektikus és Bauhaus stílusú házakkal új utcák keletkeztek. Pasarét a két világháború között épült be teljesen. A ferences rend Páduai Szent Antal-plébániatemploma izgalmas, modern épület, amit érdemes útba ejteni, ha a környéken járunk.

A Rózsadomb

A török hódoltság idején a legendák szerint Gül Baba rózsáival ültették be a dombot, innen eredne a neve is. Ám ez a történet nem igaz: Gül Baba harcoló dervis volt, aki a harcok során esett el. Sírhelye köré türbét emeltek, ami még ma is fontos zarándokhely a muszlimok számára.

A Rózsadomb a szőlővészt követően hétvégi telkekkel, nyaralókkal épült be, majd a korabeli elit impozáns, tágas villákat húzott fel itt.

A második világháborút követően az államhoz kerültek az ingatlanok, és többnyire magas pozíciójú kommunista pártfunkcionáriusoknak utalták ki őket. Innen ered a pesti népnyelv által gúnyosan a dombvidékre ragasztott Káderdűlő elnevezés.

Nevezetességei a Pál-völgyi barlangrendszer, a Szemlő-hegyi-barlang, valamint a Kapisztrán Szent János-templom. A Frankel neológ zsinagóga is izgalmas épület, ami ma egy U alakú bérház ölelésében áll: 1888. augusztus 8-án avatták fel, és 1920-ban húzták fel köré a bérházat.

Felhévíz

A középkor folyamán Buda önálló külvárosa volt Gézavására néven, a mai városrésznél jelentősen nagyobb területen. A melegvíz-forrásokról kapta a nevét. Területén feküdt a középkori Buda legjelentősebb kórháza, a Szent Lélek ispotály, valamint a stefanita rend Szentháromság-temploma és konventje; az utóbbi a 13–14. században hiteleshelyként is működött.

Itt működtek az irgalmasok, akik megalapították az első gyógyszertárakat (jelképük a gránátalma). Ők foglalkoztak először elmebetegek gyógyításával, valamint a 18. században állami megbízásból ők látták el a járványbetegeket. 1894-ben kaptak letelepedési engedélyt. Marczibányi Károly királyi tanácsos 1806-ban megvásárolta számukra a Császár fürdőt, amelyet ezt követően betegápolásra használnak. A fürdő gyógyudvarát 1842-ben építették fel, a Veli bej fürdőből Budapest egyik első gőzfürdőjét alakították ki. A Császár fürdő versenymedencéjét 1926-ban építették meg.

E területen fekszik a Szent Lukács gyógyfürdő is, aminek a helyén a középkorban az úgynevezett Malom-tó volt. A feltörő forrás energiáját elsősorban a lőporgyártásban és a gabonaőrlésben hasznosították. A tavat Buda felszabadítása után fürdőként használták, de jelentősége a 18. század végétől fokozatosan csökkent. Egy 1852-ből származó leírás szerint a „Császárfürdő tőszomszéd közelében lévő malom udvarában van az úgynevezett Lukáts fürdő, amelynek felette csekély számú kádjai leginkább a vidékről érkező földmívelők által szokott gyógyul használtatni”. 1893-ban felépítettek itt egy gyógyszállót iszapfürdővel, népgyógyfürdővel, modern népgyógyászati osztályokkal és uszodákkal. A komplexum a Szent Lukács gyógyfürdő nevet kapta. A Gellért fürdő megnyitásáig ez volt Budapest legmodernebb és legnépszerűbb fürdője.