Az akkor Németországhoz tartozó felső-sziléziai Königshüttében (ma a lengyelországi Chorzów) született valószínűleg lengyel eredetű, elnémetesedett családban. A második világháborúban besorozott apja Olaszországban esett hadifogságba, és csak 1948-ban térhetett haza. Schygulla és anyja akkor már Münchenben éltek, ahová 1945-ben menekültek, miután Lengyelországhoz került szülőföldjükről kitelepítették a németeket. Apa és lánya idegenek maradtak egymásnak, ami mély nyomot hagyott a kislányban.
Az iskolában hamar felfigyeltek jó fogalmazóképességére; arra biztatták, hogy írjon. Tizenévesen Édith Piaf sanzonjai iránt lelkesedett, érettségi után művészettörténetet tanult Párizsban, ahol egy évig au pair is volt. Hazatérve Münchenben germanisztikát és romanisztikát hallgatott, illetve színi tanulmányokba kezdett. Megismerkedett Rainer Werner Fassbinderrel, aki 1967-ben az általa alapított Action-Theater tagjai közé hívta a szlávos arcú Hannát. A rendezőt követte a a brechti színjátszás elveit követő Antitheaterbe is. Minden hagyományt felrúgó előadásaik nagy visszhangot keltettek, sokszor botrányt kavartak.
Első közös filmjük az 1969-es A szerelem hidegebb, mint a halál volt. Fassbinder 1982-ben bekövetkezett haláláig 42 filmet forgatott, Schygulla 1972-ig egy kivételével az összesben szerepelt. Fassbinder, a német filmművészet egyik legmeghatározóbb és legellentmondásosabb alakja olyan kérdéseket boncolgatott, mint a történelemhez és a politikához fűződő viszony, a társadalmi értékek miatt megsemmisült emberi kapcsolatok, az érzelmi és lelki válságok. Számára Schygulla volt „a” színésznő, akinek számos hatásos nőfigurát írt.
Közös munkájuk az Alfred Döblin regényéből készült monumentális, 16 órás, 14 részes tévésorozat, a Berlin, Alexanderplatz is. Olyan remekművekben dolgoztak együtt, mint Fassbinder legszemélyesebb, egyben legpesszimistább darabja, A dögvész istenei vagy a melodramatikus A zöldségkereskedő – utóbbi sokak szerint a második világháború utáni legjobb német film, az új német mozi elindítója. A színésznő sokoldalú tehetségét vígjátékban (Óvakodj a szent kurvától) és drámában (Petra von Kant keserű könnyei, Effi Briest) egyaránt megmutatta. 1974-ben négyéves törés következett be kapcsolatukban, csak a Maria Braun házasságában, a rendező a háború utáni német történelemről készített filmsorozatának első darabjában dolgoztak együtt újra. Schygulla alakításáért elnyerte a Berlinale Ezüst Medvéjét. Ezt követte a Lili Marleen a második világháborúban mindkét oldal katonái között népszerű énekesnő, Lale Andersen önéletrajza alapján; a színésznő forgatás közben szerette meg az éneklést.
Fassbinder halála után visszatért kamaszkori álmainak városába, Párizsba, ahová a szerelem vitte – több mint egy évtizedig élt együtt Jean-Claude Carrière francia rendezővel. Itt kezdett sanzonokat énekelni. Szöveget két kedvenc kortárs szerzője, Peter Handke és Thomas Bernhard is írt számára. Estjével később Budapesten is fellépett, több CD-je megjelent, sőt felkerült az amerikai Time magazin címlapjára.
A hetvenes és a nyolcvanas években a legnagyobb európai rendezők ajánlottak számára szerepet – többek között Wim Wenders (Téves mozdulat), Jean-Luc Godard (Passiójáték) és Andrzej Wajda (Szerelem Németországban). Marco Ferreri Piera története című életrajzi drámájában nyújtott alakításáért 1983-ban megkapta a cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-díját. Bár komolyan számításba vették, végül nem őt választották az Alan J. Pakula rendezte Sophie választása főszerepére, amely Oscar-díjat hozott Meryl Streep számára. Fatih Akin A másik oldalon című, többszörös díjnyertes német–török filmdrámájának egy szerepéért első és eddig egyetlen német színésznőként nyerte el az amerikai filmkritikusok díját. Az utóbbi években kamera elé állt a Fortunata című olasz, majd a Minden rendben ment című, François Ozon rendezte francia drámában. Tavaly ugyancsak Ozon instruálta a Peter von Kantban, ami Fassbinder kultikus színdarabjának és az abból készült, Petra von Kant keserű könnyei című alkotásának feldolgozása. Idén a görög Jorgosz Lantimosz rendezte Szegény párákban vállalt szerepet, amely a velencei filmfesztiválon elnyerte a fődíjat, az Arany Oroszlánt, és amelyet hét Golden Globe-díjra jelöltek.
Schygulla hosszú pályafutása alatt magyar rendezőkkel is dolgozott: Sándor Pál a két világháború közötti pesti mulató történetét feldolgozó Miss Arizonájában Sugár Micit formálta meg Marcello Mastroianni partnereként, és játszott Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmjében is.
A színésznő önéletrajza 2013-ban jelent meg Ébredj fel és álmodj címmel. Művészetét életműdíjjal ismerték el 2011-ben a prágai Febiofesten, 2014-ben pedig a Thesszaloniki Nemzetközi Filmfesztiválon. 2010-ben a Berlinalén tiszteletbeli Arany Medvét vehetett át életművéért, ugyanabban az évben az elsők között kapott csillagot a berlini Hírességek sétányán.
A nyitóképen Hanna Schygulla a Maria Braun házassága című filmben. Fotó: Albatros Film – Trio Film Duisburg / Collection CristopheL via AFP
